Nem megy a randizás? Megoldjuk! - könyv sorozat értékelés

Vannak pillanatok, amikor arra van szükségem, hogy egy könyv ne szippantson be annyira, és ne gondolkoztasson el. Alapvetően szeretem az összetett, mélyebb témával foglalkozó regényeket. De néha igénylem azt, hogy egy könnyed, szórakoztató könyvet fogjak a kezembe, amit elolvasok, nevetgélek rajta, majd kb. egy hét múlva azt is elfelejtem miről szólt. Most is egy ilyen pillanat kapott el, amikor levettem a polcról a következő olvasmányomat.

Szokásos, véletlen során megrendelős történet volt, amikor megláttam Rachel Van Dyken regényét. A tartalmát olvasva úgy voltam vele, hogy jó, elolvasom, de nem vártam semmit tőle. The Matchmaker’s Playbook – A csábítás szabályai egy sorozat első része, ami a Szárnysegéd Bt. nevet viseli.

Nem terveztem a második részt olvasni, de időközben ez megváltozott bennem. Nem csak a borítón meztelenkedő fiatalember vett rá a tovább olvasásra, hanem a könyv hangulata is. Így egy olyan bejegyzést hozok most, amiben két könyvet fogok boncolgatni.

Támogató közeg nélkül - könyvértékelés

Colleen Hoover iránti rajongásom 2019-ben kezdődött, akkor annyit láttam az írótól könyveket, meg értékeléseket róluk, hogy találomra egyet kiválasztottam és elolvastam. Megnyert a stílus, majd ajándékba is CoHo könyvet kaptam, és innentől nem volt megállás. Ma már külön részleg van a könyves polcomon az írónő műveinek, illetve szinte minden új megjelenést azonnal elő is rendelek. Bár a két friss megjelenéssel még hadilábon állok.

Az idei év első megjelenése magyar nyelven az írónőtől a Without Merit – Merit nélkül volt. Hála a Könyvmolyképzős előrendeléseknek, nagyon hamar, a megjelenés másnapján már a kezemben volt a regény. Ennek ellenére valahogy nem éreztem rá a késztetést, hogy olvassam. Nem tudom, hogy ez az olvasási válságomnak volt köszönhető, vagy szimplán nem volt hangulatom hozzá. Pedig tényleg nagyon szeretem Colleen könyveit, mert bár fájdalmasak, egyszerre annyira gyönyörűek is.

Miután előző olvasmányommal végeztem, gondoltam akkor végre itt az ideje a könyvet elolvasnom, hiszen nem egy hosszú regényről beszélünk. Magamhoz képest átlagos tempóban haladtam vele, viszont nem szippantott úgy be, ahogy azt vártam. De mi lehetett ennek az oka?

Végül az érzések felülírnak mindent! - könyvértékelés

Néha sajnos bűnbe esek, és ilyenkor feltévedve a Könyvmolyképző oldalára új megjelenések után kutatok. Annak ellenére, hogy már lassan két éve könyv stopot akarok tartani, hiszen annyi olvasatlan könyvem vár még a polcon. Nyilván, sosem sikerül az olvasatlan könyvek végére érnem. Szóval egy ilyen kalandozásom során bukkantam a mai bejegyzés alanyára. Ella Maise az írója, akiről eddig egyáltalán nem hallottam, de ez engem soha nem tart vissza egy olvasmány esetében, hiszen rengeteg kedvencemet ilyen véletlen során találtam meg. A könyv maga igazából nem keltette fel az érdeklődésemet fülszöveg alapján. Viszont volt kint részlet, amit olvasni lehetett, úgyhogy adtam egy esélyt neki. The Hardest Fall – A legerősebb érzés pont olyan történetnek tűnt, amelyeket én annyira szeretek: egyetemista fiatalok, akik önmagukat keresik, miközben nehézségekkel néznek szemben, és esetleg közben betoppan az igazi szerelem is.

Amikor megérkezett a könyv, pont egy másik regény olvasásában voltam. Ugyan először annyira nem keltette fel az érdeklődésemet, de amikor már nálam volt, valahogy izgatottá váltam, és alig vártam, hogy neki kezdhessek az olvasásának! És szerencsére nem kellett csalódnom.

Szabadságot adó lezárás - könyvértékelés

Ezek a szívecskék nem illenek
a borítóhoz...

Repüljünk vissza egy kicsit 2012-be, 9 évvel ezelőttre ezt még leírni is fura volt. Emlékeztek még arra a kékes szürke borítós, szürke nyakkendős könyvre? Bizony, pont a Szürke ötven árnyalatára gondoltam. Nagyon megosztó könyvet hozott ki E. L. James, hiszen nem mindennapi történet volt a vad szexuális vágyakkal felruházott Grey és a szende szüzike Ana kapcsolata. Emlékszem, bőszen tiltakoztam, hogy én aztán nem fogom ezt a könyvet olvasni, de nyilván beadtam a derekamat. És árnyaltan, de ennek köszönhetően indult útjára ez a blog is, immáron közel 7 éve!

Az eredeti trilógiát kétszer olvastam el, na, nem azért mert akkora kiemelkedő irodalmi remek lett, hanem mert jöttek a mozifilmek is, így gondoltam előtte felfrissítem az emlékezetemet. Aztán négy évvel később az írónő gondolta lehúz még egy bőrt a sztoriról: kiadta az első részt Christian szemszögéből. Megvettem, de vegyes érzéseim voltak, hiszen úgy voltam vele, hogy már ismerem a történetet, mi újat tudna mutatni. Egyszer félbe is hagytam, majd egy évvel később megpróbálkoztam megint vele. Akkor úgy tettem le a könyvet, hogy jóságos ég, ez mennyivel jobb volt, mint az eredeti trilógia!

Itt vagyunk már a jelenben, 2021-ben, amikor is 3 és fél évvel a Darker bocsánat, de nekem még mindig jobban tetszik angolul a cím után végre kezemben tarthattam a sorozat befejező kötetét, ami nem más, mint a Szabadság, a trilógia zárása Grey szemszögéből. Nagyon vártam már ezt a könyvet, hiszen az alap sztoriban a harmadik részét szerettem a legjobban, annyi történés lett belesűrítve. Mindemellett roppant kíváncsi voltam, hogy mivel fog többet adni Christian elbeszélése az amúgy ismert cselekményhez, milyen apróságokkal lesz így kibővítve az egész.

A hosszúra nyúlt bevezető után essünk neki végre a cselekménynek.