Végül az érzések felülírnak mindent! - könyvértékelés

Néha sajnos bűnbe esek, és ilyenkor feltévedve a Könyvmolyképző oldalára új megjelenések után kutatok. Annak ellenére, hogy már lassan két éve könyv stopot akarok tartani, hiszen annyi olvasatlan könyvem vár még a polcon. Nyilván, sosem sikerül az olvasatlan könyvek végére érnem. Szóval egy ilyen kalandozásom során bukkantam a mai bejegyzés alanyára. Ella Maise az írója, akiről eddig egyáltalán nem hallottam, de ez engem soha nem tart vissza egy olvasmány esetében, hiszen rengeteg kedvencemet ilyen véletlen során találtam meg. A könyv maga igazából nem keltette fel az érdeklődésemet fülszöveg alapján. Viszont volt kint részlet, amit olvasni lehetett, úgyhogy adtam egy esélyt neki. The Hardest Fall – A legerősebb érzés pont olyan történetnek tűnt, amelyeket én annyira szeretek: egyetemista fiatalok, akik önmagukat keresik, miközben nehézségekkel néznek szemben, és esetleg közben betoppan az igazi szerelem is.

Amikor megérkezett a könyv, pont egy másik regény olvasásában voltam. Ugyan először annyira nem keltette fel az érdeklődésemet, de amikor már nálam volt, valahogy izgatottá váltam, és alig vártam, hogy neki kezdhessek az olvasásának! És szerencsére nem kellett csalódnom.

Aki olvasott már egynél több Young Adult könyvet, neki egyáltalán nem volt ismeretlen a séma ennél a regénynél sem. Egyetemista szereplők, nem egyszerű háttértörténettel, és bonyolult egymásra találással. Nekem ez tuti recept egy történet esetében. Zoe és Dylan sztorijával is így volt. Megmosolyogtatott, ahogy az első fejezetben találkoztak egymással: Zoe előbb találkozott a srác férfiasságával, mint a tekintetével, és zavarában mindent összehordott a fiúnak. Ezt követően valahogy mindig egymás útjába sodorta őket a sors, végül pont úgy kötöttek ki egymás mellett, ahogy senki nem várta: lakótársak lettek – egymás tudta nélkül!

Mondhatni, lassú lefolyású volt a két fiatal románca, nem hamarkodták el a dolgokat. Ez valahol várható is volt, Zoe természetéből fakadóan, hiszen a lány nagyon félénk. Másrészt, a lány titkolózása sem könnyített a helyzeten, ezért sem voltak egyértelműek a jelek Dylan számára. Bevallom, sokszor én sem értettem, hogy Zoe mit akar hiába vagyok lány én is. Viszont az nagyon is foglalkoztatott, hogyan került a képbe Mark, Dylanék edzője. Végig arra felé volt terelve az egész, hogy a lány titkos viszonyban van a nős családapával, aztán jött a csattanó, amit egyáltalán nem vártam. Érdekesen oldotta meg az író, hogyan hozza közelebb a két főszereplőt, aztán ezt szét is rombolta egy szintén érdekes és gonosz fordulattal. Pedig nagyon szurkoltam a srácoknak, hogy rendeződjön a kapcsolatuk!

Zoe karaktere azért nőtt a szívemhez, mert a félénkségében egy kicsit magamat láttam. Na meg azért is kedveltem meg, mert egyáltalán nem keltette az egyetem bombázójának látszatát, nem viselkedett kirívóan Dylan jelenlétében, inkább messziről figyelte a srácot reggeli edzés közben, és zavarba jött, ha Dylan kiszúrta ezt. A főszereplő fiú kivételesen nem a testével csavart az ujja köré – hiába a borító – hanem a személyiségével teljesen. Tetszett, hogy foci karrierjére összpontosított, annak ellenére, hogy a könyvben ez épphogy említésre került. Viszont az hatalmas plusz pont volt részemről a számára, amikor Zoe és barátnője segítségére sietett, majd támaszt nyújtott a lánynak, hogy feldolgozza az eseményeket. Azt még had említsem meg, hogy a váltott szemszögben hiába a szereplők mesélték a történetet, néha úgy lett megfogalmazva egy-egy gondolatuk, hogy azzal az olvasókat is megszólították. Ez nekem nagyon tetszett, hiszen nem gyakran találkozok ilyennel, pedig nem egy-két könyvet olvastam el eddig.

Egyetlen negatívumot tudnék felróni a könyvnek: nagyon lassan indult be. Az elején úgy éreztem, hogy nyújtva van minden, mint a rétes tészta, de a második fele azért kárpótolt. Viszont kicsit fájt a szívem, hogy Zoe sokat várt arra, hogy felvegye Chris-szel a kapcsolatot, hiába voltak úgymond nagyon közel egymáshoz. De nem akarom nagyon elspoielerezni mire is gondolok pontosan.

Voltak kiszámítható részei a történetnek, ám a csattanó fordulat meglepett, arra egyáltalán nem számítottam. De valahogy mégsem érzem 10/10-nek ezt a regényt. Szerettem, aranyos páros volt Zoe és Dylan, nem lehet őket nem kedvelni szerintem. Valamit azért még hiányoltam belőle bár nem tudom megfogalmazni, hogy mit, ami miatt nem tudom fantasztikusra értékelni a könyvet. Viszont jó kis olvasmány, kellemes kikapcsolódás volt, ajánlom mindenkinek, aki egy kedves, romantikus történetet keres.

F.

Ella Maise: The Hardest Fall – A legerősebb érzés
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Kiadás éve: 2021.
472 oldal

Pontosan ​ez történik. Kezdek belezúgni. Kezdünk egymásba zúgni. Totálisan.

Amikor két ember első ízben találkozik, egymásra néznek, mosolyognak, köszönnek. Alapesetben ez ilyen egyszerű. Csak épp nem nálam. Amikor először találkoztam Dylan Reeddel, a szemem egy másik testrészére fókuszált.

Tudod, én egy borzasztóan félszeg lány vagyok. Rémes, ahogyan képes vagyok minden szamárságot összehordani! Arról nem is beszélve, milyen mesteri szinten csinálok bolondot magamból a srác előtt, aki tetszik nekem.

Akkor még semmit nem tudtam róla. Mindegy, miket zagyválok, gondoltam, hisz úgysem fogok többet találkozni vele. Kiderült, hogy tévedtem. A futballcsapat sztárja, azon kevesek egyike, aki várhatóan bejut az NFL-be, a campus minden szegletében belém botlott.

Felajánlkoztam neki, aztán elszaladtam, majd megtámadtam egy konyhai eszközzel, és… Uh, talán el sem kellene mesélnem, miket tettem még. Bár az én esetemben ez mind-mind… normálisnak számít. De végül eljött a pillanat, amikor már nem rejtőzhettem tovább – nem mintha Dylan hagyta volna.

Most, hogy nap mint nap összefutunk, látja, hogy alig bírom levenni róla a szemem. Rám mosolyog, és azt mondja, lenyűgözik a szeszélyeim. Azt hiszi, barátok leszünk. Én meg úgy érzem, ő ennél sokkal több nekem. Minél jobban megismerem, annál kevésbé érdekel, hogy nem zúghatok bele.