Határok feszegetése - könyvkritika

Még nagyon régen szemeztem ezzel a könyvel (igen, általában elég sokszor vagyok így…) és nem tudom miért, de valahogy sosem vettem meg. Egyszer elkezdtem olvasni PDF formátumban (nagy ritkán csinálok ilyet is) de akkor valahogy kb. három fejezet után abba is hagytam. Azóta szerintem 2-3 év is eltelt.

Tavasszal pörgettem az Instagramot, és az egyik általam követett lány eladásra kínált jó pár könyvet. A soha határa is köztük volt, így gyorsan le is csaptam rá. Akkor megint nekiálltam, ám ismét félbe maradt ugyanúgy pár fejezet után. De most végre leültem mellé és sikerült a végére érnem.

Miután leraktam a könyvet, első gondolatom az volt, hogy a fenébe nem tudtam én ezt elsőre végigolvasni???! Hogyan? Az új kedvencem lett. Tényleg.

Váltsunk perspektívát - könyvértékelés

Mr. Ötven

Szerintem mindenki tudja, hogy kire gondolok. Anno nagy port kavart az Ötven árnyalat trilógia, az emberek a könyvekről, a beteg világáról beszéltek, és nagyon sokan fújolták, mennyire rossz, nincs benne semmi más, csak erotika. Erotikus, romantikus regényként van megjelölve az angol wikipédián, mit is vártak? Kíváncsiságomnak engedve én is végigolvastam a sorozatot. Ahogy említettem már valahol, itt vagy itt, én a második könyv felétől szerettem meg úgymond a trilógiát, hiszen ott már van történés is (a kemény szexen kívül).

2015-ben jött a hír, hogy az írónő leporolta a sztorit, és megírta Christian szemszögéből. Akkor azon gondolkoztam, hogy ugyan már, mit lehet még egy kész, befejezett trilógiából kihozni? Őszintén megmondom engem nem igazán vonzott. Két okból. Az egyik, hogy a harmadik kötet végén található első könyv első fejezete Grey szemszögéből teljesen hidegen hagyott. A másik pedig az volt, hogy minek olvassam el újra a történetet, ha már Anastasia szemszögéből ismerem? (De mekkora hiba volt elsőre ítélni!!!) Aztán végül karácsonykor beadtam a derekamat, így a fa alatt ott várakozott rám. Majd a polcomon figyelgetett (szó szerint). Eljutottam 40 oldalig és abban maradt az olvasásom. Két éve türelmesen várt a sorára. Végül rászántam magamat. És mennyire nem bántam meg!

Eldöcögtem vele - könyvkritika

Nagyon, nagyon régóta szemeztem ezzel a könyvvel. Még talán egy email-es könyvajánlóban olvastam róla először. Aztán mindig úgy voltam vele, hogy sajnáltam rá a pénzt, meg kapott hideget, meleget a Moly.hu-n, így nem erőltettem. Egyszer láttam egyik unokatesómnál, és tőle kértem kölcsön. Így került a kezembe A lány a vonaton.

Sok változás történt mostanában az életemben, így eléggé háttérbe szorult nálam az olvasás, valamint a blog is. Pedig mennyi könyv vár rám a polcon… Szóval, amikor kölcsön kaptam a könyvet, el is kezdtem. Nagyon izgatott voltam, hiszen régóta vártam már rá, hogy olvashassam. Unokatesómtól kérdeztem, hogy milyen amúgy a történet, mert tényleg nagyon vegyes dolgokat hallottam róla, valamint a film miatt még jobban fel lett kapva. Mondta, hogy az eleje nagyon vontatott, de később jó lesz a történet.

Lelkesedésem tartott pár oldalig. Aztán újra leültem mellé. Olyan szinten untam, és szenvedtem az olvasásával, hogy három hónapig tartott 100 oldalt elolvasnom... Sokáig csak volt a polcomon a könyv. Egy hónap után megint elővettem, akkor haladtam is vele. Aztán megint félreraktam. Nálam ez úgy működik, hogyha pár fejezet után nem fog meg a dolog, akkor egyszerűen nem akarom már tovább olvasni. De azért kapott tőlem három esélyt is. Most, hogy végigolvastam, leginkább az Alkonyat könyvek közül az Újholdhoz tudnám hasonlítani az olvasási élményemet. Amikor 16-7 éves fejemmel azt a regényt olvastam, borzalmasan unatkoztam. Egyszerűen számomra az a könyv csak volt, oké elolvastam, de maradandót nem hagyott bennem. Hát valahogy ezzel is így jártam. Ez a jó a fülszöveg, de a beltartalom már kevésbé kategória. Nekem.

Határozottan fejlődőképes! - avagy megnéztük a Sötét ötven árnyalátát

A posztot a blog második évfordulójára készültem írni, de ezzel egy jó hónapot megcsúsztam. Azért hepi börzdéj A little book and movie blog! És nagyon köszönöm egy újabb eltelt év után is az olvasást, annak ellenére hogy nem igazán vagyok már aktív itt.

Ez a nemes kis alkalom, valamint egy újabb mozi premier vezényelt ide újra. Hiszen két éve a nagy port kavaró Szürke ötven árnyalata mozifilm miatt indult útjára a blogom, így evidens, hogy a második részéről is fogok itt írni. Ugyanis megnéztük ezt is. Most egyetlen kritikát olvastam a filmről, és az alapján indultam neki az egésznek. Még a végén azt kell, hogy mondjam, kellemeset csalódtam! De komolyan. Egyébként voltak kételyeim az előző része után, és nem, most kivételesen nem néztem meg újra az első részét, és még a könyvet sem olvastam újra, ahogy az első premierkor tettem.

Szerintem alapjában véve jót tett az egész helyzetnek, hogy lecserélték az első filmet jegyzett forgatókönyvírót és rendezőt. Vagy csak azért látom jobbnak az elsőhöz (és itt kihangsúlyoznám, hogy az első részhez viszonyítok, nem pedig más mozifilmhez!!) képest, mert ott már a könyvet is jobban szerettem? Nem tudom, de lényeg az, hogy sikerült valami jobbat kihozni az egészből.