Eggyel ez előtti blog bejegyzésem A szürke ötven
árnyalatáról szólt. Nem sokkal, miután befejeztem neki is láttam a második
résznek. A sötét ötven árnyalatát már az első olvasás esetén jobban kedveltem,
mint az első részét. Valahogy jobb lett. Most azért vettem újra elő, hogy
teljes legyen a trilógia újraolvasása.
Vigyázat, spoiler riadó!
Kapásból a könyv eleje kiakasztott. Ana ugyebár az első rész
végén el akart szakadni Ötventől a
végjáték miatt. Itt folytatódik is a mostani
történet. Kezdetnek jött a kemény tépelődés, meg mélydepi (öt napig talán?),
ahogy számítottam rá az előző könyv után. Nem kellett sokat várni és lám, Mr.
Tökéletes Adonisztestű Grey meg is érkezett. Már az első fejezetben. Sokáig
tartott az elszakadás. Utána újra egymásra találtak, aztán kezdődött elölről
minden. Vagyis nem, mert itt jött valami plusz: CSELEKMÉNY!! Innentől kezdett
tetszeni a második rész.
Felpörögtek az események, Mrs. Robinson képbe került, majd
egy ex alávetett ólálkodott az Escalaban és éjnek évadján ácsorgott az ágynál
(én mondjuk nem nézegettem volna olyan nyugodtan Anastasia helyében…),
elhangzik a bűvös, mágikus csodaszó Grey szájából, egyre több információ derült
ki mindkét szereplőről és ez így jó. Szerintem ezt a pluszt hiányoltam az első
könyvből. Ismét romantikáztak egyet-kettőt (esetleg két bujkálás között). Ebben
a részben éppen egy katamarán a romantika eszköze, mert persze, hogy Grey azt
is tud vezetni (de csak siklórepülő és helikopter után). Izgalomban itt nem
volt hiány. Hyde nyomult, amit Anastasia nem vett észre, mert annyira vaksi, erre
is Grey hívta fel a figyelmét. Jézusom lányom, Szürkén kívül más pasi is
létezik és érdeklődik irántad, nyisd már ki a szemed! Csak egy jó tanács.
Közben váratlanul befutott Mrs. Robinson, és kisebb parázsvita alakult ki. Valahogy az ő karaktere nekem sosem volt szimpatikus. Aztán hopp jött is az új izgalom: Leila Anastasiáék új lakásában koslatott.
Amit Ana birka nyugalommal kezelt. Kérdés: a meglepően jó helyzet megoldó Ana
hol maradt az első kötetből? Jézusom itt már nem is bírom kapkodni a fejem az
események közt. Pörög a könyv!! Grey egyedül maradt excsajával (pardon,
alávetett) és Anastasiában ez 873.642 fogaskereket indított el. Most legalább
van min gondolkodnia, és nem csak értelmetlen dolgokon pörög. Ezt követően
felcserélődtek a szerepek.
Váratlan fordulat, nem mondom. És itt jött egy meglepő lépés. Nem, nem lövöm le. Egy
óvatlan pillanatban bekövetkezett az, amitől Grey rettegett, és végre
Anastasianak is leesett a nyilvánvaló. Hyde egyre rámenősebb lett, nem kicsit,
nagyon. De hát nincs olyan dolog, amit ez a jóvágású, pénzzel tömött uraság ne
oldana meg. A pszichológussal való beszélgetés tetszett. Anában végre valahára
helyrerakott dolgokat. Ez után került sor a (szerintem) tetőpontra, ahol elég
rendesen lehetett érezni a feszültséget. Azt hittem ezek után már több izgalom
nem lesz, és megy majd a történet a maga megszokott módján. De nem! Az írónő
még ezeken felül is tartogatott meglepetést. Nem is akármilyent. A könyv vége nem
úgy maradt függőben, mint az első rész befejezése. Ez inkább érdeklődést fent
tartó vég volt. Amiket én személy szerint nagyon szeretek. Szóval ezek után bátran veszem majd le a polcról a következő, egyben befejező részt.
A főszereplőkön érződik itt már a karakterfejlődés, hála
Istennek.
Az tetszett, hogy Ana végre értelmes dolgokon gondolkozik,
bár az egy kicsit kiakasztó, hogy folyamatosan azon pörög, hogy mi van, ha
Christian többet akar, ő ezt nem tudja nyújtani, stb. Amúgy a csajjal mi
van, hogy három alteregoja van? Tudatalatti, meg belsőistennő, meg még honnan
tudjam micsodák. Szerintem felesleges, ahogy leírja az írónő, hogy Ana
belsőistennője szaltózik, könyvet olvas, legurít egy gint feszült helyzetben (éppenséggel nem fest házat),
egyszerűen végig lehetne vinni a gondolatait egy szálon. Mindegy, ez annyira
nem nagy gond.
Christian pozitívan fejlődik. Itt már próbálkozik azzal,
hogy kinyilvánítsa érzelmeit Anastasia iránt. Ebbe a könyv közepétől elég jól bele is jön. Ez egy jó pont neki. És végre
megtudjuk a nagy titkot, amit Szürke úr cipel. Te jó isten, ennél betegebb
karaktert nem tudott volna álmodni James? Nem lövöm le a poént, már így is túl
sokat járt a szám fent.
Összességében a könyvről annyit tudok mondani, hogy
látványos fejlődést jelentett az első részhez képest. Sokkal izgalmasabb volt,
ebben végre cselekmény is volt, nem csak az, hogy évődnek egymással a
főszereplők, becsúszik pár durva szexjelenet, szenvedés aztán vége is a
könyvnek. Pozitívan csalódtam a regényben.
Történet: 5/5 - sok sok sok izgalom
Szereplők: 5/5 - jelentős fejlődés a főszereplők részéről
Ajánlom? Az első könyv okozta unalom kúrálására mindenképp! Egy igazán izgalmas, fordulatokkal teli könyvet kap az első résszel halálra untatott olvasó. Vigaszdíjként.
F.
A sötét ötven árnyalata
Fifty Shades of Darker
Kiadó: Ulpius-Ház
Megjelenés éve: 2012.
570 oldal
De a Christian iránt táplált vágy még mindig jelen van minden egyes ébredésénél, és amikor a férfi egy új megállapodást ajánl fel, Anastasia képtelen ellenállni.
Újra lángra lobban perzselően érzéki viszonyuk, és Anastasia egyre többet tud meg sérült és megszállott „Ötven árnyalatának” szívszaggató múltjáról.
Míg Christian belső démonaival harcol, Anastasiának szembe kell néznie a férfi korábbi partnerei iránt érzett dühével és féltékenységével, és meg kell hoznia élete legfontosabb döntését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése