2021 jobb volt? - év értékelés

A tavalyi évet lezáró posztomban mindenkinek 2020-asnál jobb, és szebb évet kívántam. Remélem nektek azért jobb volt egy fokkal, mint mondjuk nekem.

Sziasztok!

Megint eltelt egy feje tetején álló és olykor pörgő év, és ismét 2021 karácsonyát írjuk. Visszapörgettem gyorsan, tavaly kimaradt a karácsonyi bejegyzésem, de idén szerettem volna mindenképp egy szokásos beköszönést írni, valamint összegezni olvasási téren icipicit magánéleti szálon is az évemet. Mondhatnám, hogy sok változás történt a tavalyi évhez képest, de akkor kicsit túlzásokba esnék… Most viszont szeretnék egy kis „statisztikát” megmutatni, milyen is volt könyvek vonzásában ez az év számomra! Idén is volt célkitűzésem, amivel hol jobban haladtam, hol nem, de ettől függetlenül egy egész jó szezont zárhatok le az újév beköszöntével.

Sajnos a koronavírus ugyanúgy megnehezítette idén is a mindennapokat, hol kevésbé, hol jobban. A munkám miatt sokszor voltam kimerült, így nem volt kedvem olvasni. Mivel ingázok a munkahelyemre, a háromnegyed órás vonatúton rengeteget tudtam olvasni, így tök jó arányokat produkáltam. Viszont idén jött egy hatalmas mérföldkő az életembe: megvettem az első autómat, amivel rengeteg időt nyertem, de a feje tetejére állt az addigi rutinom. Többször éreztem azt, hogy hiába értem korábban haza, a hatalmas hajtás miatt egyszerűen már nem maradt energiám olvasni… Nagyon sok minden jött közbe, és hiába imádok elveszni egy történetben, és sorakozik megannyi olvasatlan könyv a polcomon, nem éreztem a késztetést, hogy haladjak egy könyvvel. Volt olyan, hogy egy történet olvasása kereken kettő hónapot ölelt fel nálam. Pedig roppant izgalmas volt, de egyszerűen csak csücsült az éjjeli szekrényem sarkán, és minden nap elmentem mellette.

Nem megy a randizás? Megoldjuk! - könyv sorozat értékelés

Vannak pillanatok, amikor arra van szükségem, hogy egy könyv ne szippantson be annyira, és ne gondolkoztasson el. Alapvetően szeretem az összetett, mélyebb témával foglalkozó regényeket. De néha igénylem azt, hogy egy könnyed, szórakoztató könyvet fogjak a kezembe, amit elolvasok, nevetgélek rajta, majd kb. egy hét múlva azt is elfelejtem miről szólt. Most is egy ilyen pillanat kapott el, amikor levettem a polcról a következő olvasmányomat.

Szokásos, véletlen során megrendelős történet volt, amikor megláttam Rachel Van Dyken regényét. A tartalmát olvasva úgy voltam vele, hogy jó, elolvasom, de nem vártam semmit tőle. The Matchmaker’s Playbook – A csábítás szabályai egy sorozat első része, ami a Szárnysegéd Bt. nevet viseli.

Nem terveztem a második részt olvasni, de időközben ez megváltozott bennem. Nem csak a borítón meztelenkedő fiatalember vett rá a tovább olvasásra, hanem a könyv hangulata is. Így egy olyan bejegyzést hozok most, amiben két könyvet fogok boncolgatni.

Támogató közeg nélkül - könyvértékelés

Colleen Hoover iránti rajongásom 2019-ben kezdődött, akkor annyit láttam az írótól könyveket, meg értékeléseket róluk, hogy találomra egyet kiválasztottam és elolvastam. Megnyert a stílus, majd ajándékba is CoHo könyvet kaptam, és innentől nem volt megállás. Ma már külön részleg van a könyves polcomon az írónő műveinek, illetve szinte minden új megjelenést azonnal elő is rendelek. Bár a két friss megjelenéssel még hadilábon állok.

Az idei év első megjelenése magyar nyelven az írónőtől a Without Merit – Merit nélkül volt. Hála a Könyvmolyképzős előrendeléseknek, nagyon hamar, a megjelenés másnapján már a kezemben volt a regény. Ennek ellenére valahogy nem éreztem rá a késztetést, hogy olvassam. Nem tudom, hogy ez az olvasási válságomnak volt köszönhető, vagy szimplán nem volt hangulatom hozzá. Pedig tényleg nagyon szeretem Colleen könyveit, mert bár fájdalmasak, egyszerre annyira gyönyörűek is.

Miután előző olvasmányommal végeztem, gondoltam akkor végre itt az ideje a könyvet elolvasnom, hiszen nem egy hosszú regényről beszélünk. Magamhoz képest átlagos tempóban haladtam vele, viszont nem szippantott úgy be, ahogy azt vártam. De mi lehetett ennek az oka?

Végül az érzések felülírnak mindent! - könyvértékelés

Néha sajnos bűnbe esek, és ilyenkor feltévedve a Könyvmolyképző oldalára új megjelenések után kutatok. Annak ellenére, hogy már lassan két éve könyv stopot akarok tartani, hiszen annyi olvasatlan könyvem vár még a polcon. Nyilván, sosem sikerül az olvasatlan könyvek végére érnem. Szóval egy ilyen kalandozásom során bukkantam a mai bejegyzés alanyára. Ella Maise az írója, akiről eddig egyáltalán nem hallottam, de ez engem soha nem tart vissza egy olvasmány esetében, hiszen rengeteg kedvencemet ilyen véletlen során találtam meg. A könyv maga igazából nem keltette fel az érdeklődésemet fülszöveg alapján. Viszont volt kint részlet, amit olvasni lehetett, úgyhogy adtam egy esélyt neki. The Hardest Fall – A legerősebb érzés pont olyan történetnek tűnt, amelyeket én annyira szeretek: egyetemista fiatalok, akik önmagukat keresik, miközben nehézségekkel néznek szemben, és esetleg közben betoppan az igazi szerelem is.

Amikor megérkezett a könyv, pont egy másik regény olvasásában voltam. Ugyan először annyira nem keltette fel az érdeklődésemet, de amikor már nálam volt, valahogy izgatottá váltam, és alig vártam, hogy neki kezdhessek az olvasásának! És szerencsére nem kellett csalódnom.