Sosem Túl Késő! - könyvértékelés

Hű társam, Mari

Colleen Hoover neve nem ismeretlen már a blog olvasók számára. Év elején gyorsan elolvastam Tarryn Fisher-rel közös sorozatát, a Never, Never-t (erről itt és itt találtok posztot). Most, hogy beszereztem Marit – Mariról nem sokára írok egy külön bejegyzést – kitárult előttem a világ és nyitottam az e-könyvek olvasása felé. Molyon nézegettem, hogy milyen értékeléseket kedveltem, és ott bukkantam rá az írónő, Too Late – Túl késő című könyvének egy értékelésére. Úgy voltam vele, hogy akkor ez legyen az első e-könyves élményem Marival.

Bevallom, elkövettem azt a hibát, hogy olvasás közben szintén molyon nézegettem értékeléseket. Ott sokan írták, hogy ez nem az igazi „CoHo érzés”, eltér a könyv a többitől. Hát, nekem valahogy a Never, never után kész adrenalin bomba volt az egész! De, azért nem fért ilyen könnyen a kegyeimben a történet…

A főszereplő Sloan az elején kicsit megzavart, hogy most ő fiú vagy lány, mert a Grace Klinika Mark Sloan-ja volt előttem egyetemistaként éli közel sem átlagos körülmények között az életét. Barátja Asa, a helyi „kiskirály”, elképzelései szerint az egyetemi drog kartel feje. Kettejük kapcsolata egy nem mindennapi alá-fölé rendeltséget mutat be. Ahol a hatalom, a drog, a kihasználhatóság, a zsarolás mind főszerepet játszanak… A lány csak azért sínylődik ebben a beteg, velejéig rossz társaságban, illetve kapcsolatban, hogy öccsének megadhasson mindent, amit az anyukájuknak nem sikerült. De meddig képes egy lány elmenni ilyen esetben, hogy megtegye, ami tőle telik, közben identitása is megmaradjon? Egy nem egészen véletlennek köszönhetően betoppan Carter, aki egy cseppnyi fényt, majd magát a Napot jelenti a lány számára a sötétségben. Voltak fordulatok, amelyekre nem számítottam. Szinte minden fejezetben akadt valami olyan, amin tátott szájjal néztem, vagy esetleg szitkozódtam magamban, hogy ez nem lehet igaz… Robbant a káosz, utána úgy tűnt kezdenek lenyugodni a kedélyek, majd újabb váratlan támadásként jött a bomba. Egyszerűen nem bírtam letenni a könyvet, mert mindig jött valami, ami miatt folyamatosan olvasnom kellett! Ez lehet a híres CoHo hatás?

Na, de ahogy azt fent is írtam, nem volt ám ez nekem ilyen egyszerű!

FIGYELEM!! Elég nagy kicsapongás fog következni, esetlegesen néhol spoiler, de azt inkább fehér betűkkel hagyom itt. Szóval, ha valahol van egy köz a mondat közepén, az fehér betű, tehát spoiler, és saját felelősségre olvasd el, ha kijelölted a szöveget. Én szóltam.

Ahogy az írónő leírja a történet elején, ez egy internetes, folytatólagos publikáció volt, nem kimondottan könyv formátumnak készült. És azért ez egy-két helyen érződik. A történet lehetett volna egy kerek egész. De Colleen beszúrt a végére egy prológust. Ami még úgy el is fért volna. Majd jött az epilógus epilógusa, aztán egy napjainkban blokk. Ez nekem olyan érzést keltett, hogy nem akarja elengedni szereplői kezét, egy kicsit inkább nyújt rajta, semmint lezárja ott, ahol kell. Viszont másrészt örültem, hogy igen, még olvashatom a történetet, mert izgalmas. Egy biztos, az érdeklődése senkinek sem fog lelohadni olvasás közben.

A könyvet a három főszereplő szemszögeinek váltakozásában olvashatjuk, ami egyáltalán nem zavaró, sőt, sokkal jobb, hogy mindenki fejével láthatjuk át a dolgokat. Viszont a szereplők kicsit keltettek bennem ellentmondásokat…

Sloan. Tudjuk, hogy a lány puszta nemes célból veti alá magát mindannak, amit Asa mellett át kell élnie. Gondolataiban nagyon erős lány, iszonyú elszánt, tudja mit, miért tesz. Na de tettekben?! Amikor lehetősége lenne a kitörésre, egyszerűen meghajlik, mint egy nádszál, aláveti magát Asának, aki ugyanúgy basáskodik felette, mint addig. Hiába a fene nagy elhatározása a lánynak, hogy szabadulnia kell, nem tesz érte semmit. Sajnos. Amikor már kint volt a katyvaszból, a végén jött még egy arcul csapás de most komolyan… Terhes nőt megerőszakolni? És ő csak hagyta magát, plusz még rá is játszott, hogy Asa elhiggyen mindent, mert így nem lesz baja? Hát de miért? Meg ez annyira feltétlen kellett a történetbe??? Met nekem ez már valahogy sok volt ide... és úgy tett, mintha minden rendben lenne. Ami kb. felülíródott, kitörlődött, amikor Carter a megmentésére sietett. Ne már… Nyilván, én nem éltem sosem elnyomó, bántalmazó kapcsolatban, úgymond könnyen osztok észt. De ezeket csak reálisan átlátva írtam le.

Asa. A könyv pszichothriller simán elment már annak is néhol szála. Egy beteg karakter, aki olyan családi háttérrel rendelkezik, hogy nem csoda mivé lett. Bár, elég sokszor nem értettem, hogy nála tényleg van valami probléma, vagy csak zseniálisan megjátssza magát. Sloan nagyon sokszor sajnálta. Nem értettem, hogy tudott így tekinteni rá. Oké, mert szerette. De azt sem értem, hogy tudott egy ilyen embert szeretni?? Egy pillanatig sem tudtam empatikus lenni vele szemben. Az a kapcsolat, amibe a lányt kényszerítette, az a felsőbbrendűség, amit magáról hitt, egyszerűen nonszensz. Senki nem törölte őt soha képen? Egy díler sem, akitől „tanult”? Ahhoz képest, ahogy ő osztotta a megtorlásokat a könyvben „kisebb” szereplőknek, nehéz ezt elhinni. De hát előfordulhat, hogy a királyokat megfosztják a tróntól, nemde?

Carter. Aki ugye Luke. A srác belovagolt a fehér lovon spanyol órára, aztán a semmiből kulcsfontosságú karakter lett. A semmiből megtudtam róla olyan lényeges infót, hogy beépített ügynök, de miért, hogyan került a képben, milyen a munkája? Biztos az írónő arra gondolt, hogy hagyjuk ezeket meg ködösített információknak, úgysem az a lényeg! De nekem igen.

Most, hogy gyakorlatilag az írásom felével totálba lehúztam a könyvet, elmondanám a végén, hogy amúgy roppant mód kedveltem, hogy ennyire pörgős, ennyi minden történik, és sosem tudtam, mi lesz a következő lépés, vagy mi lesz a legvégén. Az elején megfogott, hogy hozzám hasonló korúakról olvashatok. Na, de hogy miről fog szólni az ő életük, arra egyáltalán nem gondoltam. A könyv komoly témákat dolgoz fel. Nem is akármilyeneket: függőség, kihasználhatóság, hatalom szomj, erőszak, a teljesség igénye nélkül. Nem csomagolja szép ruhába, egyből a mély vízbe vágja az olvasót az író, már az elején. Én erre a könyvre szigorúan korhatárt tetetnék ha nem lenne rajta. És igen, ajánlom is mindezek ellenére!

F.

Colleen Hoover: Túl késő

Too Late

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.

Kiadás éve: 2018.

468 oldal

Sloan a poklok poklát is megjárná azokért, akiket szeret.

És meg is teszi, minden egyes nap. Amikor azonban rádöbben, hogy valójában börtönben él a veszélyes, erkölcstelen és züllött Asa Jackson mellett, Sloan kész bármit megtenni azért, hogy szabaduljon szorult helyzetéből. Akár a testi épségét is kockára tenné, aminek senki sem állhat az útjába. Senki, kivéve Cartert.

Asa életében Sloan a legjobb dolog. És Asa szerint Sloan életében ő a legjobb dolog. A lány nem nézi jó szemmel Asa züllött életmódját, pedig a srác szerint, ő csak azt teszi, amit tennie kell, ha mindig egy lépéssel az üzletfelei előtt akar járni. Mindent megtesz annak érdekében is, hogy egy lépéssel Sloan előtt járjon. Senki sem állhat az útjába.

Senki, kivéve Cartert.

Az év legmegrázóbb regénye arról, meddig élhetünk és hogyan szabadulhatunk egy bántalmazó kapcsolatból.

Ismerd meg Sloan példaértékű sorsát!