Megjavítani azt, ami elromlott - könyvértékelés

Emlékeztek, hogy írtam az előző bejegyzés végén, hogy valami vidámabbra vágytam a pszicho-thriller után? Hogy miért Colleen Hoover könyvhöz nyúltam ilyen célból, én sem tudom…

Tavalyi év elején olvastam utoljára Colleen Hoover tollából, akkor az Egy nap talán sorozatot vettem elő, hiszen teljessé vált a trilógia a polcomon. Végül azóta nem éreztem a késztetést a műveire. Mindig elterveztem, hogy na, most folytatom a CoHo hullámot, aztán alább hagyott a lelkesedésem. Valahogy nem kaptam az utolsóként olvasott könyveitől azt az igazi „CoHo érzést”, amit anno megszerettem a munkásságában… Közben egyre több olyan vélemény jött szembe velem a „book-tok” közösségen belül, hogy Hoover munkássága káros, mert olyan dolgokat romantizál, amit nagyon nem kellene – például a Velünk véget ér című regényében a kapcsolaton belüli erőszakot – és túl nagy a hype az író körül. A második felével valahol egyet is tudok érteni, hiába szeretem a könyveit, bár nem olvastam mindet és nem mindegyik fogott meg annyira. Az első felében is látok igazságot, de ennyi erővel akkor mennyi olyan könyv van, ami még ennél is károsabb? Nyilván, ízlések és pofonok, szokták mondani. Mindenesetre, én öt évvel ezelőtt megszerettem az írónő munkásságát, és én nem szeretnék felülni az utálat vonatra, ami most robog körbe. Annak ellenére, hogy nem mindennel értek egyet, amit megjelenít a könyveiben.

Így a hosszúra nyúlt bevezető után térjünk is át a mostani poszt alanyára. Szeretem Hoover könyveit vásárlási sorrendben olvasni ja, vannak ilyen fura szokásaim, így a soron következő a Regretting you avagy az Elrontott életek lett. 2021 decembere óta várja a kis sorát, úgyhogy épp ideje volt, hogy elővegyem. A tartalma alapján egy szimpla lélek facsarós sztorit vártam, aztán már az eleje beszippantott és sodródtam a szereplőkkel együtt az érzelmi hullámokon.

Mert bizony Morgan és Clara története keményen robog az érzelmekkel együtt hol a mélyben, hol a csúcson azon a bizonyos hullámvasúton, ahol én, mint olvasó voltam az útitársuk, és sodródtam velük.

A történet egy családi vacsorával indul, ahol megismerhetjük Morgan-t, és férjét Chris-t, 16 éves lányukat, Clara-t, és Morgan húgát Jenny-t. A felnőttek már gimis koruktól fogva ismerik egymást, ők, és még Jenny egykori barátja (aki Chris legjobb barátja is), Jonah négyen rengeteg mindent éltek át. Jonah újból feltűnt a városban, Jenny miatt tért vissza, hiszen nemsokára gyermekük születik. Morgan számára Jonah jelenléte rendesen felkavarta az állóvizet. Aztán egy telefonhívás egyenesen kifordítja anya és lánya világát: Chris-t baleset éri, aminek következtében elhunyt. Viszont ezzel a szörnyűséggel együtt olyan titkok buknak felszínre, amik aztán teljesen más kontextusba helyezik addigi közös életüket…

A váltott szemszögnek hála, másfajta nézőpontokból követhettem végig az eseményeket: Morgan a gyász és a harag mellett próbált úrrá lenni egykori érzésein, mellette pedig a nyakába zúdult titkokra kereste a válaszokat; míg Clara fájdalma és dühe bimbódzó románcán át haladt, annak minden nehézségével. Közös pont volt, hogy a kommunikáció hiányának köszönhetően egyre távolabb került egymástól anya és lánya. Morgan próbálta kézben tartani az eseményeket úgy, hogy Clara ne tudjon meg a családjukat szétszaggató titokból semmit, mindeközben Clara mélyen magát okolta a baleset miatt, és lázadozott anyja tiltásai ellen, amihez barátját, Miller-t is felhasználta… Morgan gyermeke elutasítása mellett végig küszködött saját érzelmeivel is, hiszen egyáltalán nem érezte helyesnek, hogy teret engedjen egykori fellángolásának Jonah iránt. Természetesen ahogy Clara számára is világos lett a felnőttek érzelmei, olyan lázadási hadjáratba kezdett, hogy Morgan-nek esélye se volt megállítani, akármennyire is igyekezett attól megóvni lányát, hogy olyan dolgokat kövessen el, mint anno ő maga ebben a korban.

Annyi, de annyi érzelem került ebbe a 400 oldalba, hogy megkaptam azt a tipikus CoHo érzést, hiszen egyszerre volt szép, és szívbe markoló is ez a történet. Nagyon sok kérdést vetett fel az egész cselekmény, illetve vannak dolgok, amikkel alapból nem értek egyet például a súlyos titok, ami a balesettel kiderült, de túl nagy spoiler lenne, de összességében nagyon jól építette fel Hoover a könyvet. Clara érzései szerintem nagyon jól megmutatkoztak, a gyászra jött rá az önmagát kereső tinédzser, aki hirtelen csinál ostobaságokat, amiket később persze megbán. Egyik esemény adta a következőt, hiszen a lány teljesen máshogy látott dolgokat, mivel anyja nem beszélt vele úgy. Van az a pont, amikor nem elég az, hogy teret kell hagyni a másiknak, igenis be kell avatkozni, hiába az elzárkózás. A lezárás nagyon aranyosra és egyben viccesre is sikerült nekem egyből átjött Clara és Miller iskolai projektjére készült film iróniája. Tetszett, hogy Clara hiába csak 17 éves, de többször volt a kötet során jobb meglátása, mint a felnőtteknek, például amikor rászólt Jonah-ra, hogy szedje össze magát a fia, Elijah miatt, vagy amikor Morgan elmondta neki a titkot és kezdeti kiborulás után beszélgettek erről.

A könyv nyelvezete néhol fura volt, valószínűleg a fordítás csúszott meg itt-ott. Például az angolból átvett shippelést szó szerint lefordították, hogy Clara és Miller hajó neve mi lenne a kapcsolatukban… Ez egy kicsit bénán vette ki magát olvasás közben, de ezen átléptem inkább. Viszont tetszett a kis easter egg, hogy Miller egyik kedvenc zenekara a Cédrus hangjai, amely az Egy nap talán-ból Ridge és Brennan zenekara.

Nos, ha már így elnyújtottam a bejegyzést, a végére itt hagynám, hogy aki anno a szép ám szívet tépő történetei miatt kezdett el Colleen-től olvasni, annak talán kötelező ez a könyv. Szerethető karakterek, akik közel sem tökéletesek, csak próbálnak felszínen maradni egy olyan élethelyzetben, ami mindenkit megtépáz.

F.

Colleen Hoover: Regretting You – Elrontott életek
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2021.
416 oldal

Hogy szedd össze a szilánkokat, ha nincs ragasztó, ami egyben tartja?

Morgan Grant és tizenhat éves lánya, Clara, a legkevésbé sem szeretne hasonlítani egymásra.

Morgan elszántan meg akarja óvni a lányát attól, hogy ugyanazokat a hibákat kövesse el, mint ő maga: túl fiatalon teherbe essen és férjhez menjen. Morgannek akkor félre kellett tennie az álmait.

Clara nem akar anyja nyomdokaiba lépni. És az ő kiszámítható anyukájával amúgy sincs bennük semmi közös, fikarcnyi sem.

Harcos természetükkel és egymásnak ellentmondó céljaikkal Morgan és Clara rettentő nehezen tud együtt élni. Csak Chris tud békét hozni a családi otthonba, Morgan férje, Clara apukája, a család oszlopa. De ez a béke darabokra törik, mikor Chris karambolozik – tragikusan és sok kérdést felvetve. A szívet tépő és tartós következmények jóval túlnyúlnak Clarán és Morganen.

Morgan küszködik, hogy megint felépítsen mindent, ami összetört körülöttük, és végül annál talál vigaszra, akitől a legkevésbé várná. Közben Clara egy olyan fiú felé fordul, akitől eltiltották. Minden egyes nap újabb titok, neheztelés, félreértés választja el anyát és lányát. Már-már annyira, hogy talán lehetetlen visszatalálniuk egymáshoz.

A rémálmod, amit mégis túl lehet élni? Nézz a mélyére!