Tavaly nyáron beszereztem két e-könyvet is. Az egyik egy rubin pöttyös volt, a másikon pedig böngészés közben akadt meg a szemem. Akkor éppen a Spanyol szerelmi átverést olvastam, és bevallom őszintén, vonzott Ava Wilder regényének a borítója. Hasonló grafikája miatt azt gondoltam, hogy egy laza, humoros kis sztorit kapok, így nem haboztam a vásárlásnál. Az írónak csak ez az egy könyve jelent meg hazánkban, valamint külföldön is csak ezen kívül egy másik regénye van, de miért ne adnék neki esélyt, amikor szeretem az újdonságokat?
Elsőként, ami szemet szúrt, hogy egyes szám harmadik
személyben meséli el az író a történetet. Mai napig meglepődök mindig, ha ilyen
regényt fogok a kezemben, hiszen annyira hozzászoktam, hogy valamelyik
főszereplő maga mondja el a regény cselekményét. Valahogy mindig furán állok
ezekhez, de aztán egy idő után belelendülök az olvasásába is. Egy-egy nap, ha
folytattam az olvasást, mindig kicsit fura volt az elbeszélés módba
visszarázódni, de a végére már nem volt gond ezzel.
Grey Brooks egy kifutott tinisorozat sztárja, a teleregény
befejeztével próbálja meg mindennapjait menedzselni. Forgatókönyvírás mellett
menedzsere felkeresi egy laza bulvár szenzációval: össze akarják boronálni a
sajtó kedvéért egy visszavonult színésszel, Ethan Atkins-szel. Ethan egy
mogorva karakter elsőre, aki mint kiderül idősebb is Grey-nél és nem mellesleg,
gyerekkorában a falán lógott poszter formájában a férfi. Eleinte egyikőjük sem
rajong az ötletért, aztán beleugranak a szerződésbe. A férfi nem egyszerű eset,
a lány próbál kiigazodni rajta, de amint sikerülne közelebb kerülni hozzá, Ethan
visszabújik a csigaházába. De egy Palm Springs-ben eltöltött hosszú hétvége
mindent megváltoztat közöttük: nemcsak a kapcsolatukban, de a megítélésükben is
fordulatot hoz.
Ahogy haladt előre a történet, rá kellett jönnöm, hiába a
vidám, aranyos borító grafika, ez a regény kőkeményen mutatja be a színészi
élet közel sem csillogó részét. Grey karakterén keresztül betekintést kaphattam
a gyerekszínészek életébe, többször érezhető volt, hogy a lány családi nyomásra
került reflektorfénybe, aminek korán meglettek a rossz hatásai: a body shaming
mellett Grey-nek el kellett viselnie azt is, hogy munkája nem mindig volt
kifizetődő és hiába ölt energiát egy filmbe, nem került már bele úgy egy-egy
snitt, ahogy neki mondták. Viszont a mérleg súlyosabb felén egyértelműen Ethan
állt. A férfi múlt béli démonjaival folyamatos harcban állt, nem véletlenül
választotta a remete életét, amibe senkit sem engedett be. Aztán Grey úgy tűnt,
képes áttörni a férfi éveket át vastagodó pajzsán… Ethan az alkohol függőség
komoly problémájával küzdött végig, aminek origója legjobb barátjának
elvesztéséhez köthető. Traumája feldolgozatlanságának köszönhetően egyre
mélyebbre süllyedt. Ugyan néha megmutatta egykori énjét Grey mellett, de komoly
töréspontot jelentett egy filmbemutató, ahol a lány már látta, nem tudja
megmenteni a férfit…
A pár életének alakulása végül nem lepett meg, sőt,
mondhatni tetszett, hogy Grey választási lehetőség elé állította a férfit.
Mondhatnám, hogy a vége egy gyors egymásra találás lett, de szerintem épp annyi
időt hagyott az író a karaktereknek, hogy mindez valóságosnak hasson, és ne
egyből az érzelmek és a megbánás domináljon. Az epilógus pedig tetszett, hogy a
Palm Springs-i botrány előtti interjú mintájára lett megírva.
F.
Minden csak játék? Vagy az érzés igaz?
Grey Brooks próbál életet lehelni a karrierjébe, most, hogy
véget ért a hosszú ideje futó tini tévéshow, amiben ő volt a főszereplő. Nem
egyszerű. De felbukkan egy szerep, ami megváltoztathatja az életét, ezért Grey
végül csak beadja a derekát: a sajtósa azt akarja, keveredjen kamu szerelmi
viszonyba egy hollywoodi szívtipróval, akinek ugyancsak pozitív sajtóra van
szüksége, mert több okból is kiesett a pikszisből.
Ethan Atkinsnek rendbe kell szednie az imidzsét, és újra ki
kell lépnie a reflektorfénybe. Affér egy gyönyörű színésznővel, amitől beindul
a pletyka – nyilván ez a tökéletes megoldás, még akkor is, ha Ethan a háta közepére
se kívánja az egészet.
Grey és Ethan csak a pletykalapok kedvéért adják elő, hogy
párt alkotnak, vagy mégsem? Sikerül megnyílniuk, ha valami igazi történik
velük? Vagy már túlzottan megszokták, hogy napi huszonnégy órában vetíteniük
kell?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése