Szekrényből kihulló csontvázak - könyvértékelés

Többször próbálkoztam már a pszicho-thriller műfajával, de valahogy azt érzem, hogy ez nem az én terepem. Ugyan bejön a kívánt hatás, hiszen nyomaszt rendesen egy-egy ilyen történet, de akkor sem lett a kedvencem a téma. Ennek ellenére néha teszek egy kis kitérőt ilyen olvasmányok felé is. Például a Testolvasó című regény tetszett a maga módján, de a nagy népszerűséget elérő Lány a vonaton borzalmasan untatott. Louise Jensen kifejezetten ebben a műfajban utazik. Anno egy olvasós csoportban találkoztam egy regényével, ami egy hangyányit megfogott, és kívánság listás lett nálam, de ez már évekkel ezelőtti dolog.

Szóval több éve ücsörgött a listám élén a könyv, majd egy kedves barátnőm meglepett ezzel a művel – és egy másik krimivel, ami még mindig vár az olvasására – úgyhogy a listás helyet felváltotta a polcomon való várakozása. Hiszen A béranya egészen eddig várt a sorára. Úgy gondoltam, ha már így az olvasatlan könyveim számát faragom le, ideje ennek is engednem.

Egy kis baki: amikor kezembe vettem a könyvet, hogy olvassam, elkezdtem a borítóját tisztogatni, azt hittem összekentem piros ételfestékkel a süti sütés után. Aztán rájöttem, hogy az eredetileg a borítón van, és egy vérfolt az a kis babacipőn.

A regény alapját a gyermekvállalási problémák adják, hiszen Kat és férje, Nick számára nem adatik meg a gyermekáldás. A történet elején épp második örökbefogadásuk hiúsul meg sajnos, ami igencsak megviseli Kathrine-t. Ez többször jelenik meg, ahogy halad előre a regény, például egy üzletben felveszi valaki síró gyermekét szó nélkül, vagy random gyermeksírásra ébred éjjel. A segítség egy rég nem látott ismerőstől érkezik: Lisa ugyanabba a városba kerül, mint ahol Kat is él. Kiderül, hogy korábban volt béranya, és ennyi év után is segítséget nyújtana régi barátnőjének, így Kat kész elfogadni a lány ajánlatát.

Lisa megjelenésével Kat számára elszabadul a pokol, hiszen az addig magában gondosan elrejtett és lezárt palackból szivárogni kezdenek a múlt sötét árnyai. Ahogy halad előre a történet, egyre több fény derül arra, mi nyomasztja ennyire a főszereplőt és engem is olvasás közben. Volt pár zavaros rész számomra, például Jake szerepe a két lány életében, vagy Nick mit rejteget felesége elől, ami idővel le is lepleződött. Aztán már nem volt időm ezekre koncentrálni, hiszen újabb gyanús apróságok merültek fel. Szerintem remekül alakította úgy az író, hogy ne adjak akkora jelentőséget a dolgoknak, hiszen Kat az örökbefogadások kudarcával teljesen belehajszolta magát a gyermek témába, ami miatt akár tévképzetei is alakulhattak ki. Mindenki egyre gyanúsabb lett, aztán végül rossz nyomozó lettem, hiszen Kat egyáltalán nem képzelte be a körülötte zajló furcsaságokat, és egy baljós este minden magyarázatot kapott…

A regény vége lehetett volna egy hatalmas csattanó, mert olyan fordulatok álltak be, ami a történet szempontjából várható lett volna. De számomra kicsit elcsépelt is volt, hogyan is futott össze Kat és Nick múltbéli élete a jelenben. Kat sérelmei felülírták az érzéseit, jogos kérdéseket tett fel férjének, hiszen alapjaiban ingott meg az őszinteségének köszönhetően addigi házasságuk. Nem csak a szülővé válás hiánya rejlett frusztráltságukban, hanem súlyos teher nyomta mindkettejük vállát. Rossz érzés volt a múltbéli fejezeteket olvasni mindkét szereplőnél, nem csoda, hogy mindketten olyan dolgokat nyomtak el magukban, hogy nem tudtak teljes békében élni. Sem önmagukkal, sem pedig egymással.

A történet felépítését nézve a jelen mellett Kat és Nick múltjáról is olvashatunk. Az elején furcsálltam, hogy a férfi gyerekkoráról szóló részek E/3-ban íródtak, de így jól el lehetett különíteni, hogy kinek a múltjába kapok épp betekintést. Volt egy-két szerkesztési hiba, valamikor a párbeszédek és az elbeszélés nem volt elválasztva gondolatjellel, de ez ritkábban fordult elő. Viszont a fordításban zavart, hogy mama és papa volt az anyuka, apuka. Na, de ami még jobban zavart, az a klotyó szó volt...

A könyv kellemes meglepetés volt számomra. Ugyan kapott hideget és meleget Molyos adatlapján az olvasóktól, nekem mégis tetszett. Nagyon beszippantott, olyan dolgok voltak benne, ami folyamatosan pörgette a gondolataimat. Ugyan nem állt össze teljesen a kép, hogy ki mit követett el, de azért jól lekötött az egész regény. A prológusban bemutatott híradásból kiindulva teljesen máshogy álltam neki az olvasásnak, de valószínűleg ez is volt a célja ezzel az írónak. Nem volt rossz könyv ez, bár nem tudom, hogy annak, aki több pszicho-thrillert olvas, mennyire lenne jó történet. Én tudom ajánlani, hiszen műfajához hűen kellően nyomasztott, és érdekes volt a téma választás is.

Most viszont valami más témájú könyvre vágyom, valami vidámabbra…

F.

Louise Jensen: A béranya
The Surrogate
Kiadó: Művelt Nép Kiadó
Kiadás éve: 2018.
382 oldal

Ismered azt az érzést? Amikor olyan nagyon akarsz valamit, hogy ölni tudnál érte? Vigyázz, mit kívánsz!

Kat és a férje, Nick mindent megpróbált, hogy gyermekük legyen, de kezdik elveszíteni a reményt. Aztán egy véletlen találkozás Kate gyermekkori barátnőjével, Lisával utolsó esélyt kínál a számukra, hogy beteljesülhessen az álmuk.

Kat és Lisa közös múltja azonban sötét titkokat rejt.

Amikor veszélyes repedések kezdenek megjelenni Kate tökéletes jövőképén, az asszony rádöbben, hogy a családja megmentése érdekében szembe kell néznie múltbeli félelmével.

Letehetetlen pszichológiai thriller A nővér és Az ajándék bestseller szerzőjétől, amely azt a kérdést veti fel, hogy milyen messzire megyünk el a tökéletes család megteremtéséért.