Többször próbálkoztam már a pszicho-thriller műfajával, de valahogy azt érzem, hogy ez nem az én terepem. Ugyan bejön a kívánt hatás, hiszen nyomaszt rendesen egy-egy ilyen történet, de akkor sem lett a kedvencem a téma. Ennek ellenére néha teszek egy kis kitérőt ilyen olvasmányok felé is. Például a Testolvasó című regény tetszett a maga módján, de a nagy népszerűséget elérő Lány a vonaton borzalmasan untatott. Louise Jensen kifejezetten ebben a műfajban utazik. Anno egy olvasós csoportban találkoztam egy regényével, ami egy hangyányit megfogott, és kívánság listás lett nálam, de ez már évekkel ezelőtti dolog.
Szóval több éve ücsörgött a listám élén a könyv, majd egy kedves
barátnőm meglepett ezzel a művel – és egy másik krimivel, ami még mindig vár az
olvasására – úgyhogy a listás helyet felváltotta a polcomon való várakozása.
Hiszen A béranya egészen eddig várt a sorára. Úgy gondoltam, ha már így az
olvasatlan könyveim számát faragom le, ideje ennek is engednem.
Egy kis baki: amikor kezembe vettem a könyvet, hogy olvassam, elkezdtem a borítóját tisztogatni, azt hittem összekentem piros ételfestékkel a süti sütés után. Aztán rájöttem, hogy az eredetileg a borítón van, és egy vérfolt az a kis babacipőn.
