Amikor a film jobb, mint a könyv! - avagy megnéztem a Papírvárosokat

Hosszú, még annál is hosszabb 7 hónapos kihagyással megérkeztem egy filmről szóló írással! Előző posztom egy régebbi könyvről szólt, ami nem más volt, mint John Green-től a Papírvárosok. Mint ahogy az írás végén ígértem, megjöttem a film adaptációról szóló bejegyzéssel! Amint befejeztem a könyvet, szinte egyből nekiláttam a filmnek, gondoltam frissen jó az élmény.

A szereplők számomra nem igazán voltak ismerősek. Miközben néztem a filmet, végig azon agyaltam, hogy a főszereplő csaj mennyire hasonlít már Cara Delevingne-re. Hát, nyilván azért, mert amúgy ő játszotta Margot. Szóval akkor egy valaki mégis ismerős volt a színeszek közül. A betétdalok szintén nem rémlettek nekem, viszont kellemes aláfestése volt mind a történetnek. A plakátot már a filmes borítójú könyvről ismertem, de az előzetest sosem láttam még, az a helyzet.

Papír mindenség - könyvértékelés

Bevallom őszintén, ezzel a bejegyzéssel vagy 3 és fél éve tartozom… Bizony. Ugyanis akkor esett meg velem, hogy John Green-re felfigyeltem én is, aki mondhatni berobbant a köztudatba A csillagainkban a hiba című kötetével. De most nem erről lesz szó valahogy azt nem akartam elolvasni, túlságosan felkapott lett. Emlékszem, egy könyváruházas akció keretében megrendeltem a Papírvárosok regényét az írónak. Fülszöveg alapján megtetszett, és hát mondhatni, impulzus vásárlás eredményeként tudhattam magamévá a könyvet.

Ez a borító jobban tetszik, mint a filmes változat

2016 májusában el is olvastam, ám valahogy azóta függőben van a blog poszt nálam. Egy bekezdésig és egy képig jutottam. Úgy gondoltam, akkor pótolom be teljes egészében, ha újraolvastam a könyvet. Erre cirka 2 éve készülök, de most hirtelen ötlettől vezérelve ezt kezdtem el olvasni. Szóval, íme a poszt!

Csalódás a köbön - könyvértékelés

Korábban már említettem, hogy Colleen Hoover és Tarryn Fisher közös trilógiájának, a Soha, de soha első része már jó ideje figyelgetett a kívánság listám élén, és hosszú várakozás után sikerült beszereznem. Nos, miután elolvastam, úgy voltam vele, hogy jézusom, tudnom kell mi lesz a két fiatallal. Egy kupont találva sikerült a két kötetet mindössze 700 forintért megvenni még házhoz szállítással is jól jártam így szerencsére nem sokat váratott magára a folytatás.

A borítók még mindig nagyon szépek, és tetszik a kis domború hullámokat (?) ábrázoló nyomat a fedlapokon. Viszont továbbra sem tudok napirendre térni afelett, hogy mi a francnak kellett ezt a sztorit 3 könyvre szedni, amikor megáll az egész maximum 350 oldalban??? Sőt, utánanéztem, külföldön megjelent egyben az egész történet Amazonon legalábbis találtam ilyet. Mivel a sorozat második és harmadik része összesen kitesz 222 oldalt, így arra gondoltam, hogy ezeket kár két külön posztra szednem. Szóval lássuk milyen volt a Soha, de soha maradék két része.

Tükör önmagunk elé - könyvértékelés

Emlékszem, talán egy könyv áruház hírlevelében tűnt fel először ez a könyv, tavaly valamikor. Megfogott a sárga borítója, a fekete mintával, na meg az írója. Cara Delevingne neve nem épp az irodalmi mélységekből ismerős senkinek sem, és bevallom őszintén, számomra sosem volt szimpatikus a lány főleg a szemöldöke. Aztán a fülszövege alapján úgy gondoltam miért ne adhatnék a könyvnek esélyt, nem hangzik rosszul a történet. Többször is gondolkoztam rajta, hogy ideje lenne beszerezni, de valahogy mindig halogattam. Aztán karácsonyra kaptam egy nagyobb könyvutalványt, amit 4 könyvre váltottam be, és köztük volt a Mirror Mirror is. Amit egyébként Cara nem egyedül írt, hanem Rowan Coleman közreműködésével.

A borító sárga színe mellett a mintára is szánnék pár mondatot. Nem tudom ki tervezte, de nagyon király. Elsőre nem tűnt fel a fekete sávba írt szöveg, csak miután harmadik alkalommal vettem kezembe olvasni a könyvet, akkor tanulmányoztam át. És azt hagyjuk meg, hogy a modell neve nagyobb betűkkel már kb. nem is szerepelhetett volna a fedlapon.