A tiltott gyümölcs mindig édes - könyvértékelés

Rászoktam már arra, hogy másodkézből vásárolok könyveket, hiszen eléggé elszálltak a könyv árak is minden más mellett. Néha azért felnézek a Könyvmolyképző oldalára, milyen újdonságokat tartogatnak. Ott láttam meg korábban, hogy előkészületben van Elle Kennedy egy új regénye ami sajnos egyelőre nem a The Graham effect. Mivel az egyik kedvenc íróm, így gondoltam nemsokára úgyis megszerezhetem ezt is, ráadásul a tartalma is megfogott.

Az viszont egy picit lelombozott, hogy egy csekély, 240 oldalas kis könyvecske lesz a Bad Apple avagy a Tiltott gyümölcs. Viszonylag ritkán találkozom ilyen rövidebb regényekkel, megszoktam a 300 oldal feletti könyveket, de újabban 400 oldal felettiekhez nyúlok. Aztán rájöttem, hogy felesleges ezen pörögnöm, hiszen az egyik kedvenc íróm, teljesen mindegy hány oldal a könyve, garantálható számomra a kikapcsolódás és a szórakozás.

Egyébként a terjedelme miatt nem rendeltem kiadói oldalról, mert a szállítás már sokat dobott volna rajta. Ismét másodkézből szereztem be, de sajnos kicsit az utazást megsínylette felém. Figyeljetek mindig a csomagolásra, nem kell csilivili semmiből, csak legyen esetleg több rétegű, ne essen baja semminek. Nyilván, a betűk nem estek ki a könyvből, de kicsit csalódott voltam, hogy a hátsó borítója, és így pár lap megtört, meggyűrődött…

Végső elszámolás a múlttal - könyvértékelés

Ahogy írtam korábban, a júliusi hónapomat Anne L. Green egy trilógiájával sikerült eltöltenem. Ugyan nem így terveztem, de utólag bevallom, nem is bánom, hogy tolódott júniusról a Hatalom, mámor, Toszkána sorozat olvasása. Az első rész nem igazán pörgött fel, viszont a másodikban, a Toszkán örökösben annyi minden történt, hogy csak kapkodtam a fejemet. Pár rész családi titkok/gyanú árnyékában kijött volna belőle, de hát nekem ezek a guilty pleasure tv műsorok, úgyhogy a második rész kifejezetten tetszett a könyvek közül.

Legfőként Bianca szála foglalkoztatott, így nem késlekedtem, azonnal ugrottam a folytatásra – szintén e-könyv kiadásban. A záró rész, a Toszkán rejtély címet kapta. Ennek alapján bízok benne így olvasás előtt előre elkezdtem a bevezetőt megírni, hogy minden korábbi kérdésre választ fogok kapni, és megtartja azt a szédületes iramot a cselekmény, amit az előző regényben tapasztaltam.

Megszédít a múlt - könyvértékelés

Az előző bejegyzésben Anne L. Green Hatalom, mámor, Toszkána című trilógiájának nyitó könyvével foglalkoztam. Már egy jó ideje várta a sorát a polcomon, és igazi nyári olvasmányként kaptam a kezembe. Annyira ugyan nem pörgött fel, mint vártam, de a függő vége szólt akkorát, hogy a folytatásával ne késlekedjek.

Így gyorsan le is csaptam e-könyv formátumban a második részre, ami a Toszkán örökös címet kapta. És ahogy haladtam a regénnyel, úgy utalt duplán is a cím a cselekményre, de nem akarom lelőni a poént. Kíváncsian vártam, hogy milyen titkok kerülnek a felszínre Daniele és Katie kapcsolata alatt, illetve hogyan alakul tovább a birtok sorsa.

Mindig kicsit gondolkozom azon, hogyan is írjak trilógiákról. Sokszor csináltam azt, hogy mondjuk a második-harmadik részt egy bejegyzésbe írtam. Ilyenkor általában az első könyv felvezeti a történetet, a második elmélyíti, a harmadik pedig megadja a csattanót. Anne L. Green Csábító trilógiájáról már írtam, ott annyira bejött a sorozat, hogy külön szedtem a regényeket. Annak nyomán próbáltam meg jelen esetben is összehozni a blogbejegyzéseket. Ugyan hasonlóképp éreztem most is a könyveket illetően, de nem kókadt el a lelkesedésem a mostani trilógia iránt!

Kalandozás a Toszkán borvidékeken - könyvértékelés

Jó régen fedeztem fel Anne L. Green munkásságát. Azóta is nagyon szeretem a maffiás-szerelmi történeteit. Utoljára két éve a Csábító sorozatával foglalkoztam, ami nagyon megnyert magának. Fordulatos volt három könyvön át a személyiség tolvaj Nikoval és Oliviával kalandozni. Azóta egy nagyobb rendelés során véletlenül szúrt szemet egy másik sorozata. Felkeltette érdeklődésemet a címe, a témája, illetve nem utolsósorban a borítója is.

A Hatalom, mámor, Toszkána című sorozat első könyvével leptem meg magamat, így a Toszkána vére két éve vár a sorára. Ha már az előbbi könyvemet a nyár jegyében kezdtem el olvasni, ezt is ilyen gondolatokkal csaptam hozzá az olvasási tervemhez. Ugyan júniusban nem sikerült teljesítenem ezt, de utolsó napokban már el tudtam kezdeni. És hála a nyári szabadságomnak, elég gyorsan is haladtam vele, beszippantott Cathlyn kalandozása a borvidéken.

Már meg is feledkeztem az írónő sajátosságáról, de még mindig nagyon jó ötletnek tartom a könyveiben azt, hogy minden fejezete előtt egy-egy idézetet szúr be. Ez nekem mindig ad egyfajta alapot az adott fejezet hangulatához. Valamint ebben a regényben a főszereplő váltakozó szemszögéhez igazítva egy-egy ábra van jelen az új fejezeteknél. Ugyan ezek apróságok, de nekem ezek mindig csak hozzátesznek az adott könyvhöz.