Off topic: természetesen sikerült megint elúsznom így az évvége fele, és mivel egy elég meredek év van mögöttem, így borultak az olvasási terveim is. Főleg az ősz volt megterhelő időszak, rövidebb könyvet is viszonylag sokáig olvastam, meg olyat is, ami magával ránt a sztoriban, és máskor maximum egy hét volt befejeznem, hiába hosszabb a regény. De elengedem inkább az au idei célkitűzésemet, nem akarom, hogy stressz legyen az, ami a kikapcsolódásomat szolgálja teljes mértékben. Na bumm, ha idén nincs meg a kitűzött célom. Szóval ezért is voltak most kisebb szünetek itt a blogon. De talán most beérem magamat.
Az olvasási sorrendben elérkeztem a második könyvhöz, ami nem más, mint a Fény a lángban. Kíváncsian vetettem bele magamat az elektronikus verziójába, hiszen valahogy a szereplők itt jobban meggyőztek, mint az eredeti sztoriban bár Poppy a Két királynő háborújában odarakta magát rendesen. Viszont ott motoszkált bennem, hogy vajon itt is el fogom-e veszteni a lendületet a túl hosszú terjedelem miatt, vagy az írónő tud-e csavarni rajta akkorát, hogy ez ne történjen meg.
Nos, kapásból az első fejezet végére ledobott egy bombát, aminek köszönhetően olyan infó derült ki Ash-ről, ami alapjába véve változtatta meg Sera tervét, vagy a hitvesi alkut inkább. Bennem is hatalmas zavart keltett ez, hiszen így elképzelni sem tudtam, hogy hova tegyem a korábbi részben parázsló érzelmeket a két főszereplő között. Ami aztán ebben a könyvben még inkább tovább gyűrűzött, hiába a kis bökkenő Ash részéről.
Seraphena, Poppy-hoz hasonlóan szintén a saját útját kereste, hiszen próbálta megfejteni mi is ő valójában. A hitves? Egy ősi lény, vagy még annál is több? Vagy csak egy porhüvely? Kicsit sok volt itt is a belső monológja a főszereplőnek, amit egyrészről értek, másrészről úgy éreztem, mintha egy helyben állna a cselekmény emiatt. Mindezekre rátett az, hogy próbálta Seraphena Nyktos-szal való viszonyát kategorizálni, ami végül a lány számára egy érzelmi viharrá alakult. Egy hatalmas fordulat következtében rendesen kapkodtam a fejemet, hogy most ezek után (is) hogyan tovább, mi lesz a párossal?! Rendesen fájt a szívem értük, mert mégis csak működött kettejük kapcsolata, megvolt a maguk dinamikája. Nyilván a végére lett magyarázat Nyktos tettére vagy inkább megalkuvására?, ami teljesen más mederbe terelte az érzelmek hullámait. De Kolis figyelme mellett meddig lehet nyugton a páros? Elárulom: nem sokáig...
A koronázást megelőző, Kolis udvarában tett látogatás csak még jobban borzolta a kedélyeket, hiszen Seraphena-t olyan dolgok elé állította Kolis, amik után még több bonyodalom keletkezett. De őszintén, Kolis színre lépése bennem felkeltette a kíváncsiságot, hogy az eredendően gonosz személye hova fog még fajulni? Mit tartogat még számára az író? Nyugi, nem lesz ebből team Kolis, de azért érdekel az ő karaktere is, hiába negatív.
,,Lehet, hogy eónokkal idősebb nálam, és talán mögötte áll a legtöbb ősi lény, ha nem az összes, de ha egyetlen lépést is tesz feléd, akkor romba döntöm az egész Istenek Városát."
Ahogy Sera és Nyktos próbál megoldást találni a problémájukra, elkerülve a totális megsemmisülést, rájönnek, hogy nincs számukra boldog befejezés: egyikük nem jöhet ki élve ebből a kalandból. Az ezt követő események teljesen felborítanak mindent, aztán Seraphena számára nem marad más, minthogy önként sétáljon az oroszlán barlangjába...
Fú, a könyv vége olyan csavart dobott be, hogy kíváncsian várom, mi lesz a következő részben. Esküszöm, jobban megfogott, mint Poppy sztorija, hiába tudom az ő történetéből, hogy mi lesz a vége Seraphena krónikájának. Van egy olyan érzésem, hogy még Nyktos is tartogat egy hatalmas meglepetést, valahogy nekem úgy tűnt a végére, hogy nem mindent osztott meg Seraphena-val. Bár ez az első rész után sem meglepő úgy igazán, hiszen ott leplezi le magát valójában. Aztán lesznek ebből még érzelmek, nem csak a kamu hitvesi cím.
Én valahogy sokkan jobban élvezem ezt az előzmény sorozatot, mint a Vér és Hamut. Persze, az is izgalmas a maga módján, de néha soknak érzem ennyi részen át a 600 oldal feletti terjedelmet. Itt is tapasztaltam hullámzást, és lehetne kicsit rövidebb a könyv. Viszont valahogy jobban eloszlik négy kötetben az egész, mint hétben... Aztán lehet az utolsó könyvekre már ebben is kicsit csalódni fogok, ki tudja. Ez még a jövő zenéje lesz.
F.
Hús és Tűz 2.
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Kiadás éve: 2024.
ISBN: 9789636751531
680 oldal
Ki az egyetlen, aki megmentheti Serát? Az, akinek a meggyilkolására készült egész életében…
Kiderült az igazság Sera tervéről, ami véget vetett a törékeny bizalomnak közte és Nyktos között. A lánynak semmi más nem maradt, csak a kötelessége, miközben olyanok veszik körül, akik nem bíznak benne. Bármit megtenne, hogy végezzen Kolisszal, az Istenek Hamis Királyával és az ő zsarnoki uralmával Elíziumban, hogy elhárítsa a halandók birodalmára leselkedő veszélyt.
Nyktosnak viszont van egy terve, és miközben együtt dolgoznak a megvalósításán, végképp nem hiányzik nekik a perzselő szenvedély, ami folyamatosan fellángol közöttük. Sera nem engedheti meg magának, hogy beleszeressen a megkínzott ősi lénybe. Főleg most, hogy minden eddiginél elérhetőbbnek tűnik számára egy olyan élet, ami nem forr egybe egy fenyegető végzettel. De a közösen megélt gyönyör és páratlan vágyakozás emléke annyira ellenállhatatlan, mint a szirének éneke.
És ahogy Sera kezd ráeszmélni, hogy nem csupán névleg szeretne Nyktos hitvese lenni, elhatalmasodik az őket körülvevő veszély. Egyre nagyobb támadások érik az Árnyékföldeket, és amikor Kolis hívatja őket az udvarába, nyilvánvalóvá válik egy újabb kockázat. Az élet ősi ereje egyre csak erősödik Serában, egyre közelebb taszítva őt a Ritkításának a végéhez. Márpedig Nyktos szerelme nélkül – amit a Halál Ősi Lénye képtelen érezni – nem fogja túlélni a Felemelkedését. Ha egyáltalán eljut a Felemelkedésig, és nem találja meg előbb Kolis. Mert fogy az idő. Seráé és a birodalmaké egyaránt…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése