Egy ideje figyeltem, hogy a Lidl-ben néha tartanak könyves akciókat, amikor is főként Álomgyár Kiadó könyvei találhatók meg a polcokon, nagyon is kedvező áron. Egy nyári, gyors reggeli bevásárlás során sikerült elcsábulnom, és a kosaramba dobtam egy vékonyabb, de annál izgalmasabbnak tűnő kötetet.
Baráth Viktória munkásságát kifejezetten kedvelem, eddig öt kötetet olvastam a tollából, és további egy várja a sorát a magán könyvtáramban. Amikor a boltban elolvastam az Egy év Provence-ban tartalmát, rögtön tudtam, hogy ez a könyv engem céloz! Szép francia város, egy reménnyel teli szerelem és egy főszereplő hölgyemény, akinek a fotózás a munkája? Még jó, hogy olvasnom kell! És persze az írótól nagy kedvencem volt az Egy év Rómában, a címek hasonlósága miatt akarva akartlanul is összekötöttem a két történetet - persze, hiába.
Lily korán megözvegyült, így az addig számára mesebeli életéből kiveszett a fény. Próbálja túlélni hétköznapjait, egy művészeti galériát vezet sógornőjével, szabadidejében meg szimplán csak túlél. Egy levél felforgatja életét, és egy vitás örökségi kérdés miatt a franciaországi Provence-ba kell utaznia. Minden porcikája ellene van az útnak, egykori férje, Matt sem tudta az utazásra rábírni az emarikai lányt. De Matthieu hagyatéka egy utolsó szalmaszál a fiatal nőnek, amibe kapaszkodhat, így mégis útnak indul. A csodás birtok helyett egy felújításra váró, több szobás házzal és egy mufurc francia testvérpárral találja szembe magát, ugyanis az egykori tulaj nem csak Matthiue-ra hagyta volna a villát, hanem a fiatal szakács, Étienne is az örökösök listáján szerepelt. Lily a harc helyett segítséget kínál Étienne és Brigitte számára, hogy ne vesszen el adósság miatt a birtok. A kezdeti nehézségek után beindul a közös munka, ami meglepően gyümölcsöző mindenki számára.
Viszont mindvégig ott motoszkál Lily fejében, hogy van-e számára boldog befejezés? Kiérdemelt-e neki a továbblépés fázisa, amikor egykori férjét gyászolja, és érzelmeit nem is élte meg úgy igazán a háta mögött lévő két évben? Amennyire nem akart elutazni Franciaországba, annyira vált előnyére a kiruccanás! Nem csak önmagához kezdett visszatalálni, hanem érzelmeit is megélte, feldolgozta élete nagy változásait. Visszaemlékezéseiből kiderült, hogy Matt segített Lily-nek kiteljesednie a művészetében, támogatta őt a fotózásban. Viszont a férfi halála óta nem tudott fényképezőgépéhez nyúlni, annyira összekötötte vele a férje emlékét. De a birtokon elöltött idő eredményeképp újra a masinához nyúlt, és újra megmutatta látásmódját.
„Nem mersz lecsendesedni, befelé fordulni, mert félsz attól, amit ott találsz. Pedig hidd el nekem, ha csak egy kicsit is kiengednéd a valódi énedet, sokkal boldogabb lehetnél! A fotók is erről árulkodnak, amiket készítesz. Ott van benned az èlet szeretete, a boldogság és nyugalom iránti vágy, és addig nem adom fel, amíg ezt elő nem hozom belőled.”
Lily nem tervezte hosszúra a franciaországi ott tartózkodását, azonban az élet máshogy hozta számára. Szépen lassan megismerkedett a helyi szokásokkal, Étienne kezdeti ellenszenve is feloldódott, és valami teljesen más is ott vibrált köztük a levegőben. Elsőre kicsit nekem unszimpatikus páros volt Étienne és Brigitte, de ahogy haladt előre a sztori, elkezdtem őket kedvelni. A fordulatok nem voltak akkora wow érzésűek, nem igazán lepett meg Étienne titka sem, hiszen volt rá egy kósza utalás. A szereplők vonzalmát már az elején tudtam volna borítékolni, ennek ellenére nekem nagyon hirtelen bontakozott ki - gondolok arra, hogy hirtelen kimondták minden előzmény nélkül, hogy szeretik a másikat. Onnantól nem lepett meg a történet alakulása, még akkor sem, amikor Étienne titka kiderült, és volt egy kis megfutamodás a részéről. Az utolsó fejezet és az epilógus közti átvezetés szerintem nagyon jól lett megírva, tetszett ez az átkötés a nem túl távoli jövőbe.
Számomra ez a könyvecske felejthető kategóriába csúszott. De nem azért, mert rossz lett volna, dehogy! Egy romantikus történet, ahol mindkét szereplő a múltján próbál túllépni, annak minden nehézségét megélve, hogy végül megtalálják a boldog befejezésüket. Viszont nem annyira kiemelkedő, hogy akár egy év múlva azt mondjam, hogy igen, emlékezetes volt ez tavaly. Az írói stílus a megszokott, könnyed, gördülékeny. Foglalkozik keményebb témákkal, például a gyász és annak feldolgozása, de mellette megmarad a romantikus szál és a humor. Ajánlom azoknak a könyvmolyoknak, akik egy rövid kötettel szeretnének kikapcsolódni, és nem agyalni az adott olvasmányon még éjszakákon át!
F.
Kiadó: Álomgyár Könyvkiadó
Kiadás éve: 2024.
ISBN: 9789635709502
304 oldal
A fiatalon megözvegyült Lily szürke hétköznapjait éli. Valaha imádta a belvárosi forgatagot, a nyüzsgő életet és a fotózást, amely nemcsak a munkája volt, hanem a szenvedélye is. Mára ez azonban csak egy rég elfeledett élet foszlánya maradt… Nem szívesen tekint vissza a múltjára, így viszont képtelen feldolgozni a gyászát és a traumáit. Csupán egy galéria falán lógó kép emlékezteti arra, ki is volt ő valójában.
Egy nap azonban megtudja, elhunyt férje ráhagyott egy birtokot Saint-Rémy-de-Provence mellett. Lily minden porcikájával tiltakozik az ellen, hogy oda utazzon. Nem akarja megtartani a házat és a földet. Azonban amikor kiderül, más is igényt tart rá, rádöbben, nem hagyhatja elveszni múltja utolsó darabkáit. Étienne, a fiatal szakács személyében ellenfelére akad, akivel – ha tetszik, ha nem – együtt kell dolgoznia, hogy megmentsék a birtokot.
Mindketten épp elég terhet cipelnek a vállukon ahhoz, hogy egy idő után rájöjjenek, annyira nem is különböznek egymástól, mint azt elsőre gondolták…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése