Tavaly
év vége felé olvastam el a celEB, Demény kutya könyvét, amiben hasznos tippeket
adott Magos Judit kezdő
kutyatartóknak. Nekem néhol túlzás volt a stílus, amit kutyájára „aggatott”, de
azért közvetített jó tanácsokat pár ellentmondás mellett. Akkor nem vágytam a
folytatásra, hiába lapult a polcomon. Most, hogy festés közepette a feje
tetejére állt a szobámban minden, rövidebb olvasmányt keresve hagytam elől Demény
második könyvét, Kóbor kalandjaim címmel.
Tavaly egy
akció keretében le volt árazva a Librinél a társasjátékos verzió, így örömmel
tettem kosárba a 8 ezer forintos kiadást 990 forintért. Nyilván, ennyiért
minden könyv szinte ajándék, főleg, ha még társasjáték is jár hozzá. A
borítójára egy aranyos rajz került, ez akár már utalhatott is volna arra, hogy
egy mesés elbeszélésre számítsak.
Az első
könyv mintájára hasonlóan okító jellegű, Demény önistenítésével teletűzdelt
műre számítottam, erre fel kaptam egy mesekönyvet nagyobb gyerekeknek, ami a
felelős állattartásról szól. Hát, nem pont erre számítottam…
A
történet a kutya kiválasztásától indul, aztán önjelölt gazdákat megcsapja a
valóság, hogy a kutya nem csak egy cuki szőr gombóc, hanem bizony teendők is
akadnak körülötte, és azért igényel egy „kis” törődést. Demény kinti kutya
lesz, amikor összebarátkozik Sün Simonnal a
szereplők nevei roppant „fantázia dúsra” sikeredtek, és kitervelnek
közösen egy szökést. Főszereplő vizsla megszökik, maga mögött hagyva barátját,
és innen kerül különböző kalandokba kóborlásai során. Több helyen is megfordul,
több állattal is összebarátkozik, mire eljut a kitűzött célig, a városig. Ami
bizony nem csupa velős csont, hanem tele van kihívásokkal.
A
városi részben valahogy Pu Lee most
komolyan, egy puli kutyát így nevezni??? szerepe nekem erőltetett volt.
Értem, hogy kellett valaki, aki irányt mutat úgymond a kemény városi életben, de
ezekre magától is rájött volna szereplőnk egy nap után kb. Mert egy kutya nem
ilyen hülye… Demény szerelembe esik, majd ez okozza a bajt, aztán örökbe
fogadják, és újra gazdis lesz.
A vége
nekem olyan összecsapottnak érződött. Én vártam volna egy kis betekintést, hogy
milyen Demény új élete, miben érzi másabbnak, mint korábbi gazdás életét. Nekem
nagyon hirtelen lett ez a lezárás az örökbe fogadással. De nem is értem miért
keresem a lényeget egy mese könyvben?
Ez egy
fokkal jobban tetszett, mint az előző könyv, aranyos történet volt, egy kóbor
vizsláról, és mindemellett kicsit tanít is a felelős állattartásra. Illusztrált
könyv, kisebb-nagyobb gyerekeknek szerintem adható. Hiába volt rövid, engem nem
annyira nyert meg, hogy pikpak elolvassam. De lehet azért, mert elsősorban nem
nekem szól.
És ezzel a poszttal kikerült a 100. bejegyzés is a blogra! Juhuu
F.
Magos
Judit: Demény – Kóbor kalandjaim
Kiadó:
Libri Könyvkiadó
Kiadás
éve: 2015.
156
oldal
Demény, az első számú magyar celEbvizsla, egyben a legsikeresebb négylábú író és véleményvezér felfedi izgalmakban bővelkedő korai kalandjait, melyek a boldog, gazdis élethez vezettek. Töpihalomnyi filozofikus kérdésre keresi és persze meg is adja a választ:
Kutya-e a vizsla?
Létezik a Kóborok Köztársasága?
Van menekvés a macskamaffia elől?
Hogyan mentsd a májadat, ha liba vagy?
És természetesen a legfontosabb: van-e szerelem a kukaborogatás árnyékában?
Kalandos road movie kutyaszemmel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése