Üdv, október! - BookTag

Sziasztok!

Beköszöntött az október, vele együtt a nagybetűs ősz is. Sajnos véget ért az indián nyár, elég komolyan elkezdtem fázni a kutyám is összegömbölyödve alszik már reggelente, úgyhogy winter is coming, amitől elszoktam, és hát utálom is. De ennek örömére ideje előásnom a polár takaróimat, elővenni a kis bögréimet, és indulhat a délutáni bekuckózós olvasás. Vagy néha a késő esti. Valahogy megnyugtató számomra, ha késő este teljesen csendben és nyugalomban olvashatok.

Az elmúlt hónapban beszereztem pár új könyvet. Egy népszerűbbet, valamint egy olyat, ami fülszöveg alapján megtetszett. A Molyos kívánság listám alapján felmértem, hogy mely könyvek találhatóak meg a helyi könyvtárunkban, így későbbi olvasnivalóim is bebiztosítva látszanak. És hát ne feledkezzünk meg arról sem, hogy mennyi olvasni való vár a polcon?? Valamint ma rendeltem elő Leiner Laura legújabb könyvét, ami hónap közepén érkezik.

Molyon böngésztem a BookTag zónát, annak ellenére, hogy jó pár kérdés sorozat le van mentve a gépemre tartalék gyanánt. Találtam egy érdekeset, ahol a blogra vonatkozóan kell pár kérdést megválaszolni. Ugyan az egyik újításom során bevezettem a személyes menüpontot, ahol szót ejtettem az indítás körülményeiről, de hogyan kezdtem el írni, mélyebben foglalkozni a dolgokkal? Az kiderül a következő válaszokból.

1.      Mi volt az a fontos momentum az életedben, amikor eldöntötted, hogy te bizony írni akarsz?

Nálam sosem volt ilyen fontos pillanat, valahogy már általános iskolás korom óta vannak ilyen „késztetéseim”, hogy írjak valamit. Emlékszem, írtam fanfiction-öket 12-3 évesen szörnyen írtam az aktuális kedvenceimmel a főszerepben. Meg olykor ha voltak nehezebb időszakaim, akkor kiírtam magamból jegyzetek formájában.

2.     Mi volt életed legelső "komolyabb" irománya? Miről szólt?

Az iskolai fogalmazásokat leszámítva, a fent említett fanfiction volt az első talán. Már akkor is bőbeszédű voltam, legalább 10 oldalakat írtam. Évekkel később elkezdtem egy történetet írni, amit elég hosszúra terveztem, akár könyv formátumnak is gondoltam. Ha jól emlékszem, előszóval együtt 2-3 fejezet készült el. Azóta is áll a gépemen a vázlat. Egy elkényeztetett gazdag lányról szólt, akinek tele volt botrányokkal az élete, majd találkozott egy hétköznapi, átlagos sráccal, aki kihozta „emberi” énjét belőle. Csak egy sablon történet. :D

3.     Mióta vezeted a blogodat, milyen rendszerességgel teszel ki rá új bejegyzéseket?

2015 februárja óta. Új bejegyzések rendszerint olvasmányaim végeztével érkeznek, ám ez elég változó. Függ attól, mennyire köt le a könyv és milyen gyorsan haladok vele. Meg attól is, hogy mennyi időm jut az olvasásra. Volt olyan hónapom, hogy 6 posztot is megosztottam, sajnos olyan is volt, hogy egyet sem.

4.     Hogyan készítesz el egy bejegyzést?

Nagyon egyszerűen: leülök és megírom. Minden posztnak van egy szerkezete, amit felépítek. Befotózom a könyvet, mert mindig csatolok róla képet. Az elején leírom, hol találkoztam a könyvvel, hogy jutottam hozzá, ejtek pár szót a borítóról. Utána boncolom a cselekményt személyes véleményemmel tűzve, majd a végén összefoglalom az egészet, és ajánlom vagy nem a könyvet. Aztán lezárom a könyv adataival, cím, kiadás, fülszöveg. Általában csak útjára engedem a gondolataimat, a végén pedig javítgatom az elkészült szöveget. Egy éve Word dokumentumban készítem a bejegyzéseket, aztán másolom át a blogba. Ott kicsit finomítok rajta, tördelek, formázok, és mehet a világhálóra. Film kritikánál úgy működik a folyamat, hogy megírom a bevezetőt, keresek hozzá plakátot, azt elemzem kicsit, néha szót ejtek a betétdalokról, majd a film nézése közben rengeteg vázlatpontot feljegyzetelek. Utána azok alapján írom meg a komplett bejegyzést. A könyves posztok max fél órát vesznek el az időmből, a filmesek jóval többet.

5.     Van valami rendszered, szokásod, amit írásnál alkalmazol, hogy jobban menjen?

Úgy isten igazából nincs. Néha zenét hallgatok közben. Néha csendben vagyok a szobában, és csak írom a bejegyzést. Mint ahogy ennél is.

6.     Ez életed legelső blogja, vagy próbálkoztál már többel is az elmúlt évek alatt? Ha igen, akkor a többit miért hagytad abba?

Az első olyan blogom, amit komolyan veszek, és vezetek huzamosabb ideje. Előtte, ha jól emlékszem egy „blogom” volt. Még valahogy az MSN korszakában tartozott a Live tárhelyhez blog opció is. És ott írtam a hétköznapjaimról. De úgy kb minden apróságot megosztva. 10-12 éves koromban nem láttam át, hogy mi az amit érdemes megosztanom mindenkivel, és mi az amit nem. Még szerencse, hogy egy idő után töröltem az egészet… Hiába tudok ennyit írni, szerintem több blogra nem lenne elég energiám, és ötletem. Bőven elég ez az egy is nekem.

7.      A családod tudja, hogy blogot vezetsz? Ha igen, hogyan mondtad el nekik? Ha nem, akkor miért nem mondod el nekik?

Persze, hogy tudják. Nem csinálok semmi olyat ezen a blogon, amiről ne lehetne tudni. Egy mozi kapcsán indítottam el a blogot, azt hiszem után mondtam el anyának, hogy ja amúgy ebbe fogtam. Különösebb visszhangot nem váltott ki a dolog.

8.     Melyiket választanád, és miért? Több ezren olvassák a blogodat, de ne szeressék, vagy kevesen olvassák a blogodat, de szeressék?

Szerintem az, hogy kinek mi tetszik egy szubjektív dolog. Attól, hogy sokan olvassák a blogomat, de mondjuk, nem tetszik nekik, nem lesz nekem jobb. Inkább legyen az olvasótáborom kicsi, és kedveljék a blogomat. Bár nem zárja ki egymást a két dolog, mert jelenleg is kevesen olvasnak, és lehet, nem mindenki szereti, amit csinálok. De hát van ez így.

9.     Képes lennél abbahagyni az írást, és soha többé nem írni egy szót sem (kivéve hivatalos iratokat), ha valaki ezért felajánlana neked tízmilllió dollárt?

Gyorsan átváltottam forintba, úgy még szebb a szám. De nem adnám fel semmiért sem az írást. Nem csak a blog miatt, hanem azért, mert több ismerősömmel is kizárólag csak üzenetváltásokkal beszélgetek. Meg számomra az írás mindig is egy olyan dolog volt, amit előnynek éreztem. Munkáim során is, meg úgy az életemben.

10. Egy kis kreatív feladat. Tegyük fel, hogy elraboltak. Az elrablód fegyvert a fejedhez nyomva kényszerít, hogy írj egy rövid bejegyzést a blogodra, amiben válságdíjat kér érted. Hogyan írnád meg ezt a bejegyzést, illetve hogyan rejtenéd el benne azt, hogy hol is vagy pontosan, hogy a rendőrség meg tudjon találni?

Ez tetszik! Megírnám az elrabló követeléseinek megfelelően a posztot. És valahogy a végére szúrnám be a segítségkérésemet. Idegennyelvet nem alkalmaznék szerintem, tekintve, hogy csak angolul tudok, az meg elég elterjedt nyelv. Ha esetleg franciát, vagy olaszt beszélnék, könnyebb lenne a helyzetem. Feltéve, ha az elrabló nem fordítózna. De szerintem így osztanám meg: Hé, ha megtaláltad a titok nyitját, és olvasod ezeket a sorokat, akkor ide meg oda gyere már értem, mert nem ad enni ez a surmó elrablóm! HELP :((((((((

Nos, ennyi lett volna ez a bejegyzés! Jelenleg gyűröm Borsa Brown könyvét, nem tudom mikor végzek vele, mert elég nehézkesen haladok. Nemsokára jövök!

F.