Utoljára verses kötetet még talán október, november környékén vettem kezembe. Akkor volt szerencsém először Závada Péter verseihez. Simon Márton művei után gondoltam nyitok valami új felé is kortárs műfajban. Az Ahol megszakad költeményei között több is volt, amelyek megragadtak. Ez a könyv is úgy néz ki, mint a Dalok a magas földszintről, aminek az olvasása alatt post it lapokkal jelölgettem a nekem tetsző verseket.
Závada új alkotásainak új gyűjteményével, a Mész című kötettel egy Libriben tett látogatásom alatt találkoztam. Akkor csak rápillantottam, hiszen nem ezt kerestem, nem akartam elcsábulni. Karácsonykor unokatestvéremnél láttam a könyvet, át is lapoztam, aztán nem sokkal később már én is megvettem. Egyszer beleolvastam már, de nem értem a végére, így most a vasárnapi délutánom rászentelem.
