Hogy ne csak mindig regény legyen - könyvértékelés

Az előző posztban említettem a Libri csomagom egyik tagját, ez lett volna a Márai klasszikus. Másik könyv szintén egy regény, de arról később lesz szó. Az utolsó darab pedig egy verses kötet.

Régen valahogy nem vonzottak a verses kötetek. Közösségi oldalakon barangolva néha belebotlottam pár soros szösszenetekbe, amelyek előtt szám is volt mindig. Először nem igazán érdekelt, de valahogy egyre többször jött szembe velem ilyen szöveg. Tumblr-ön kép formájában is találkoztam ilyenekkel, majd miután a posztok alatt megláttam, hogy kihez tartoznak ezek a gondolatok, rákerestem. Szóval valahogy így bukkantam rá Simon Márton Polaroidjaira. Azóta már többször végiglapoztam a könyvet. Egyik éven rákerestem az költő korábbi műveire, így jutottam el a Dalok a magasföldszintről című első verses kötetéhez. Ezt teljesen átszellemülten olvastam az éjszakában, miközben jelölgettem azokat a verseket, amelyek megfogtak. Nos, valahogy így kerültem közel a kortárs költők köteteihez.

Závada Péter nevével párszor találkoztam már korábban, láttam pár embernél, hogy olvassák. Ezt a könyvet is felfedeztem a Libri ajánlatában, gondoltam ha már vers és kortárs, lehet tetszeni fog. Az Ahol megszakad 1500 forintos áron mozog, így ajándék volt a két könyv mellett. Egy sérülést elszenvedett a könyv, ugyanis a borítója kicsit felszakadt, ahogy húztam le róla a 2+1 matricát (ezért sem szeretem túlzottan ilyenkor a könyvek felmatricázását...), de ennyi baja legyen csak...

Mivel a mai nap eléggé borús, őszies, így egy halkabb melankolikus dal mellett (ez mi más lenne, mint a The Weeknd és Ed Sheeran közöse a Dark Times, amit be is linkelnék, ha fent lenne normálisan YouTube-on...) tökéletes kikapcsolódási lehetőséget ad.

A versektől azt kaptam, amit egy kortárs műtől elvárhat az ember. A mai kor helyzetét, érzéseit, jellemeit adják vissza. Talán ezért is szeretem a kortárs költészetet. Olvasás közben azon gondolkoztam, hogy miért kerülnek annyira közel hozzám ezek a versek. Talán azért, mert nem kell itt annyira a sorok mögé látni, vagy mert a saját érzéseimet olvasom vissza a sorokban? Nem tudom pontosan. Voltak versek, amik egyből megfogtak, voltak olyanok, amiknél késztetést éreztem arra, hogy az utolsó sort követően újból elolvassam azokat, és így essek szerelembe velük. Néhánynál csak bizonyos részek ragadtak meg, és attól vált kedvencemmé a szerzemény. Lelkesen ragasztgattam a kis postit darabkákat a kedvencekhez, amikor végeztem a könyvön legalább tíz sárga papír darab díszelgett. Néhány költemény nagyon jól jelenít meg egy-egy élethelyzetet, vagy akár érzéseket. De tényleg.
Kedvcsinálásként megmutatom az egyik verset, ami elsőre kedvencem lett.

Závada Péter: Film helyett

Ma film helyett megnéztük azt a fát.

A híres részt, mikor vörösre vált,

és már nem önmaga többé a sárga.

Az arcodról visszaverődött

a levelek filmkocka-villogása.

Még az a pergő hang is járt vele

- mint egy némafilm, ha nincs zene.

Aztán láttuk, ahogy egy korhadt törzstől

három sorstársa egyre távolabb dől.

Az egyik, a legszélső, egész távol:

sorozatfelvétel a pusztulásról.

Majd néhány őszi vágóképpel később

egy elég bátortalan ölelés jött,

valami furcsa szerelmi történet:

csókolóztak benne egy fa törzsének

támaszkodva - lehet, hogy épp mi ketten:

néma szereplők egy képzelt ligetben.

Ajánlom? Igen! Jó versek egy remek kortárs költőtől.

F.

Závada Péter: Ahol megszakad

Kiadó: Libri Könyvkiadó

Kiadás éve: 2012.

68 oldal

A Moszkva tér kocsmáitól a népligeti fákig, az Oktogon hajszalonjaitól a Bartók Béla úti mecsetig sokféle tájat bejárnak Závada Péter versei, akit legtöbben a kortárs underground kultikus zenekara, az Akkezdet Phiai tagjaként ismernek, ám dalszövegei mellett évek óta publikál rangos irodalmi folyóiratokban is.

Első verseskötetében a budapesti betonrengeteg zabolátlan nyelve és a magyar költészet legjobb hagyományai találkoznak, ahol a szerelmi fájdalom épp olyan jól megfér a bódult körúti hajnalokkal, mint a családi történelemmel való viaskodás a felszabadult rímjátékokkal.