Závada: Mész - könyvértékelés

Utoljára verses kötetet még talán október, november környékén vettem kezembe. Akkor volt szerencsém először Závada Péter verseihez. Simon Márton művei után gondoltam nyitok valami új felé is kortárs műfajban. Az Ahol megszakad költeményei között több is volt, amelyek megragadtak. Ez a könyv is úgy néz ki, mint a Dalok a magas földszintről, aminek az olvasása alatt post it lapokkal jelölgettem a nekem tetsző verseket.

Závada új alkotásainak új gyűjteményével, a Mész című kötettel egy Libriben tett látogatásom alatt találkoztam. Akkor csak rápillantottam, hiszen nem ezt kerestem, nem akartam elcsábulni. Karácsonykor unokatestvéremnél láttam a könyvet, át is lapoztam, aztán nem sokkal később már én is megvettem. Egyszer beleolvastam már, de nem értem a végére, így most a vasárnapi délutánom rászentelem.

A versek elrendezésében egy bizonyos szabályszerűséget vehetünk észre. Én csak blokkoknak hívom őket. Szóval vannak különböző blokkok, amiken belül 4-5 vers van azonos címen. Két blokkot egy hosszabb, különálló verssel szakít meg Závada. A külön versszakokra bontott költemények tetszettek, azért, mert nem csak a megszokott, hosszabb versekből állt a könyv. A végén már több önálló költemény volt, amik nem tartoztak blokkba.
Összességében ez a kötet annyira nem került közel hozzám, mint az előző. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem szerettem, mert találtam pár verset, ami tetszett. Összesen nyolcat talán. Számomra túl depresszív volt a végéhez közeledve. A lehangoltság lengte körül a befejező verseket. Különösen az Escape blokkot nem kedveltem igazán. Lehet, hogy csak a hangulatom nem volt most meg ehhez a kicsit mélyebb értelmű versekhez. Nem tudom. De végezetül szeretnék mutatni egy költeményt, ami tetszett.

Závada Péter: Tabu (4)

Sehogy sem tudok szabadulni

az út szélén magukra hagyott

házak gondolatától. A cserepek

saját súlyuk alatt beroskadtak,

de lehet, hogy csak a falakból

szivárgó szürkületben volt

olyan szokatlan a tárgyak

nehézkedése. Csodálkoztál,

hogy ezek mögött a naphosszat

leeresztett redőnyök mögött

még egyáltalán laknak, hogy

ilyen a szükség ornamentikája:

a friss malterba valaki átlókat

karcolt. A fűben észrevétlenül heverő

gereblye mintha azt várta volna,

hogy rálépjenek, és hányszor

terveztem el én is: beleolvadni a tájba,

rajtaütni a gyanútlanul érkezőkön.

Ajánlom? Sajnos maradnom kell a szöveges ajánlás verziónál, ugyanis ezt a verses összeállítást nem ajánlom mindenkinek. Ahogy említettem, túl depresszív, nem biztos, hogy mindenki tud velük azonosulni és magáénak tudja érezni. Velem együtt. Aztán lehet egy borúsabb, rosszabb hangulatú napomon újra előveszem.

F.

Závada Péter: Mész
Kiadó: Jelenkor Kiadó Kft.
Kiadás éve: 2015
72 oldal

Apró kalcitkristályokból állsz, anya. Ezer Celsius-fok körüli
hevítés hatására szén-dioxidra és kalcium-oxidra esel szét.
A szén-dioxid a lelked. Apával úgy döntöttünk, hogy
szép gyöngén megfogjuk elégett csontjaidat,
az elégett véredet, és a mészhabarcs közé keverünk,
noha már abban is te voltál. Aztán amit estig raktunk,
leomlott reggelre.

Závada Péter újabb költeményei a lélek napfoltjaira engednek rálátást. Az eltemethetetlen múlt, az árnyak között ólálkodó bán, a be nem keríthető, fondorlatos vágy költeményei újra és újra felkavarják érzékeinket, és izgatják szellemünket. Az erőteljes hang nem ereszt, bátorságban ott rezeg a kétely és a szorongás. A testek tájéka lüktet, a tabuk törékenyek, a képek lázasak. A kötet egymást keresztező ösvényeinek végén ott áll az anya, és ott áll a fiú - a gyász útjának szélén egy gazdag, életerős költészet növekedésének vagyunk tanúi.