Rabul ejtettek a tündérek - könyvértékelés

Az évek során megtaláltam a zsáneremet könyvek terén, ami nem más, mint a new adult. Ugyan már kinőttem ezt a korosztályt is, de valahogy könnyen tudok azonosulni a fiatal felnőttek problémáival. Persze, néha igénylek más műfajból is regényeket, legyen az romantikus, vagy ifjúsági. Viszont valahogy a fantasy műfaja nagyon távol áll tőlem. Nem érzem azt, hogy le tudna kötni közel a harminchoz a tündérek meg manók világa, valahogy számomra ezek túlságosan meseszerű dolgok. De vajon miért is említem meg pont ezt szegmensét a próza műveknek? Vajon miért?

Holly Black kifejezetten fantasy műfajban utazik, főként ifjúsági regények kerültek kiadásra tőle. Már egy ideje láttam felbukkanni itt-ott egy trilógiáját, de legyintettem rá, hogy jó, hát ilyen tündéres meseszerű valami engem miért is érdekelne? Nyilván ez nálam úgy működik, hogy ideig-óráig tudok ellenállni a felkapottságnak, aztán ahogy lecseng a hullám, én is beadom a derekamat… Na, pontosan így került hozzám A levegő népe trilógia első része, The Cruel Prince, azaz A kegyetlen herceg kötete. Sikerült ezt is jutányos áron megszerezem másodkézből, illetve már a második regényre is lecsaptam így, hála a Vinted-nek.

Utoljára 2013-ban olvastam ilyen „másik” világról, akkor Rachel Vincent Vérmacskák sorozatát kezdtem el. Egy kötetig jutottam, amit 18 éves fejjel valahol élveztem is, de azóta se tudtam rávenni magamat, hogy esetleg folytassam a sorozatot. Tehát jóformán 11 éve (!!!) nem kalandoztam el a fantasy regények világába, így kicsit félve, de ugyanakkor izgatottan vettem a kezembe Black könyvét. Vajon megéri az a hype, ami körülötte van? Tényleg annyira jó?