Mivel az elmúlt időben a Zodiákus Akadémia szívott be, csak most tudtam időt szakítani erre a meglehetősen vastag kötetre. Hiszen a Born of Blood and Ash, vagyis a Vérből és hamuból született rész közel ezer oldal terjedelmű lett. Amitől kicsit tartottam is, hiszen már az előző kötetnél is éreztem, hogy túlírt lett. De bíztam abban, hogy nagyon sok kérdést megválaszol nekem, és méltó lezárást fog kapni Sera és Nyktos története!
A korábbi rész vége szerintem szokatlanul nyugisra sikerült, így izgatottan vártam, hogy ez a könyv mit fog tartogatni. Hát, az elejét illetően nem erre számítottam. Ugyanis ez a nyugalom kitartott viszonylag hosszabb terjedelemben, viszont emiatt nekem unalmas lett... Nem arra vártam, hogy na, akkor az első oldaltól az utolsóig pörögni fog. De az, hogy 150-200 oldalban nem történik semmi, csak beszélgetnek... Hát, nem épp a legjobb kezdés.
Seraphena a Felemelkedését követően együtt szőtte a tervet Nyktos-szal, hogyan tudnának Kolis-szal végre leszámolni, és megakadályozni a teljes háború kitörését az Árnyékföldeken. Kolis kiiktatásán túl Seraphena feltett szándéka, hogy békét adhasson Sotoria lelkének, és nem használná fel őt Kolis leszámolására. Viszont az egész tervezgetést keresztül húzza maga a gonosz: Kolis egyezséget ajánl Sera számára, amire az újdonsült királynőnek is van egy alkuja. De nem születik megállapodás, így 30 napos türelmi idő lép életbe, amire senki sem figyelmeztette őket. A hamis alku megelőzi azt, amit mindenki már érez a levegőben: az elkerülhetetlen összecsapást. Miközben próbálják a jóslatot kibogozni, ami Seraphena életét lengi körbe, rájönnek, hogy valószínű sokkal több annál az egész, mint ahogy korábban gondolták. Ez szerintem nagyon izgalmas volt, adott a történethez, ahogy elkezdték jobban boncolgatni a már ismert jóslatot. Aztán amikor Kolis átlép egy határt Seraphenánál, elszabadul a pokol. És úgy 550 oldaltól megérkezett számomra a történet! Majd amikor azt hittem, hogy ennél több már nem lehet, jöttek a Sorsok, és keresztül húztak mindent...
Az elején nagyon kínlódtam, hiszen 200 oldalon keresztül nem történt más, mint hogy beszélgetnek, Seraphena agyal, majd minden probléma után szexeltek egyet Nyktos-szal. Teljesen úgy voltam, hogy kizárt, hát ennek a kötetnek többnek kell lennie ennél. Aztán a második felétől megkaptam mindent, amit vártam! A pörgést, tervezgetést, stratégiákat, intrikákat, amiknek szerves részei voltak a mellékszereplők is. Érezhetően itt mélyült el Sera kapcsolata a többiekkel, második családjának tekintette az udvarban lévőket, és azokat, akik korábban Nyktost segítették. Izgalmas, új szereplők is jöttek a sztoriba, mint például Thierran, aki egy oneirou, és képes az álmokat irányítani - ez később fontos szerepet kapott. Aztán ott van még Attes, akivel a második rész végén hadilábon álltam, ahogy a harmadik könyv sem segített ezen, itt viszont totál megváltozott a véleményem róla! Sőt, egészen meg is kedveltem. És hát Kolis? A harmadik kötetben csak a megszállott oldalát láthattam, de úgy érzem, hogy itt teljesedett ki igazán. Ugyan nem kapott annyi jelenetet, mint gondoltam, de ezek teljesen hozták azt, amit elvártam a sztori főgonoszától.
Seraphena esetében voltam bizonytalan. Az egyértelművé vált, hogy Kolis korábbi ,,vendégszeretete’’ lelkileg tönkretette. Konkrétan PTSD-je lett szerencsétlennek. Folyton merengett a történteken, amiket magában tartott, hiába állt mellette Nyktos, és próbálta afelé terelni, hogy megnyíljon. Mellette nehezedett rá az is, hogy Felemelkedett, és egy olyan ősi lénnyé vált, amiről álmodni sem mert. Arról szólt a fejlődése, hogy a lelki gondjai mellett elfogadja önmagát, és azt a hatalmas ősi lényt, amivé vált a parazsaknak köszönhetően. Ezen társa, Nyktos segítette át. Akiért eddig is odavoltam, de ez a könyv tette fel a pontot az i-re. Mert hát kinek kell a romantikus könyvekből ismert, révetegen elrebegett szeretlek, amikor jön Nyktos, és egy komplett birodalmat porrá zúzna Seráért? Az egy kicsit furán adta ki magát, hogy Seraphena úton-útfélen hangsúlyozta kettejük egyenlőségét, majd amúgy az írónő totál alárendelte Nyktos-t. Folyton térdelt a csaj nagyságos uralkodói mivolta előtt (??), kihangsúlyozta, mennyire gyönyörűnek látja, vagy épp két visszatérő leszúrása között csókolja meg. Viszont itt nem éreztem azt, mint amikor a Vér és Hamu harmadik könyvében jóformán kiherélte Casteelt.
,,- Tudom, hogy aggódsz értem - kezdtem, mire Ash ismét rám nézett -, de jól vagyok.
Hosszú pillanatok teltek el, a csend egyre csak nyúlt köztünk.
- Tudod, rendben van - mondta végül.- Ha nem vagy jól. Ha nem vagy mindig erős.’’
Volt benne egy rész, amit nem igazán tudtam értelmezni elsőre, hogy miért is volt arra szükség igazán. Aztán ahogy leraktam a könyvet, és átgondoltam, hogy mennyire zseniálisan kapcsolta össze az író az előzmény történetet Poppy és Casteel sztorijával, megvilágosodtam. Ahogy átpörgettem a cselekményt, nagyon sok minden értelmet nyert a Vér és Hamu világából. Egyszerűen fantasztikus, ahogy az írónő kialakította ezt a világépítést, ahogy végül minden összeért mindennel! A végére minden kérdőjel tisztázva lett számomra, és a prófécia, ami az alapja mindennek, értelmet nyert és le is zárult a körforgás. Különösen az utolsó fejezettel!
Túlírt volt a regény, a maga 973 oldalával? Igen. Nagyon sokszor éreztem azt, hogy csak szószaporítás az adott merengés, ami legtöbbször Seraphena korábbi élményeiről szólt. Igen, fontos volt ennek is hangot adni, amit Sera elszenvedett lelkileg a fogság alatt, de valahol már sok volt. Szerintem egy bő 200-250 oldal, ha nem több, kimaradhatott volna, nem veszített volna a tartalmi értékéből a kötet. Mintha az író nem akarta volna még elengedi Nyktos ezt mondjuk meg is tudom érteni és Seraphena kezét.
Ennek ellenére borzalmasan élveztem a sztorit! A második fele mentett meg mindent számomra. A szívemhez nőtt a főszereplő páros, talán még jobban is kedvelem őket, mint Casteel és Poppy párosát de alig várom, hogy róluk is olvashassak végre. Anno úgy voltam vele, hogy nem kezdem el ezt a sorozatot, elég a fő sorozat is. De mennyire jól tettem, hogy ennek is nekiálltam! Nagyon tudom javasolni mindenkinek, aki korábban gondolkozott az olvasáson. Négy köteten keresztül ismerhetjük meg Penellaphe sorsának origóját, és zseniálisan ér a végére össze minden. Alig várom hogy ősszel olvashassam az ő legendájának a lezárását!
F.
Hús és tűz 4.
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2026.
ISBN: 9786151171257
976 oldal
A Hús és tűz-sorozat lélegzetelállító befejezése!
A szerelem és a megszállottság közti határ még sosem volt ennyire éles.
Sera ugyan megszabadult Kolistól, és visszatért szeretteihez, korántsem minden békés. A múlt árnyai kísértik, ám most először mer hinni egy közös jövőben Nyktosszal, aki nemcsak szereti és kívánja őt, hanem minden sötét részével együtt elfogadja.
Ám a tét nagyobb, mint valaha. Nyktos hisz benne, hogy Sera méltó az Istenek Királynője címre. De Serának önmagában is hinnie kell, ha meg akarják győzni a többi udvart, hogy támogassák őket Kolisszal szemben; ha Elíziumot és a halandó birodalmat biztonságosabbá akarják tenni mindenki számára.
Ahogy lassan feltárul előtte vérvonalának jelentősége és a baljós prófécia valódi értelme, világossá válik: mindaz, ami történt és ami még rájuk vár, messze túlmutat Kolis megszállottságán.
De vajon milyen szerepet játszanak a Sorsok, és mi a valódi céljuk? Egyvalamit Sera biztosan tud, hogy nagyon kevesekben bízhatnak meg.
Az istenek közti háború küszöbön áll, és a veszteségek elkerülhetetlennek tűnnek. Választott családjuk mellettük áll a csatában – de vajon Sera és Nyktos meg tudják állítani Kolist, mielőtt a birodalmak vérben és hamuban pusztulnak el?
Az igazság és a bosszú közötti határvonal még sosem volt ennyire vékony.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése