Mostanában nem olvastam BookTok szenzációt, de már tűkön ülve vártam, hogy mikor állhatok neki ennek a könyvnek. Szerintem tavaly ősz vége óta vadászom, de valahogy mindig úgy voltam vele, hogy elég megosztó könyv lett, sokalltam érte így az árát, nem mertem kockáztatni. Vinteden is nézelődtem, de sokszor szerintem irreális áron kínálták a példányokat, olykor szállítással együtt a bolti árat is meghaladta, amibe került volna.
Mai napig dobál fel a TikTok friss videókat Hannah Grace könyvével kapcsolatban. Sőt, már megjelent hazánkban a folytatás, hiszen ez egy sorozat, ami Maple Hills néven fut. Izgatottan, de vegyes érzésekkel álltam neki így az Icebreaker, vagy magyarul a Jégtörő című regényének! Úgy voltam vele, hogy hiába a sok vegyes értékelés – többen lehúzták egyébként, rengetegen emelték ki, hogy túlírt, sok minden idegesítő benne – illetve a nagy felhajtás körülötte, adnom kell neki egy esélyt. Kiderült amúgy, hogy Elle Kennedynek köszönhetően az egyetemista hoki csapatos könyvek a gyengéim, így azt mondtam, miért ne? Nyitok valami újdonság felé. Emellett több olyan videó jött szembe velem, ahol külföldi jégkorongozó srácoknak adták a könyvet olvasásra. Már az ő reakciójukból is azt mondtam, hogy jó, én ezt el fogom olvasni, akármilyen is.
Szóval adott az egyetemi környezet, ahol komolyan veszik a
sportolókat, így többek között Anastasia célja is, hogy műkorcsolyázóként kijuthasson az
olimpiára. Partnerével, Aaron-nel való kemény edzéseiket feldúlja, hogy a
hokicsapat jégpályáját tönkretették, így a műkorcsolyások kénytelenek osztozni
a nagy melákokkal. Ez teljesen keresztülhúzza a megtervezett időbeosztását.
Amiben a csajnak konkrétan az benne van, hogy mikor van ideje szexelni a
kosárlabda csapat kapitányával… Akivel számomra elsőre nem volt tiszta, milyen
viszonyban is vannak. Már az elején lejött, hogy a főszereplőnek problémái vannak az
étkezéssel, ami Aaron bunkóságából adódik. A srác instant megemelte a
vérnyomásomat, akárhányszor feltűnt a könyvben. Toxikus volt, szívem szerint
feltöröltem volna vele a jégpályát. Ahogy haladtam az olvasással, ez az érzés
csak fokozódott…
Stassie egy bulit követően összegabalyodik a hoki csapat
kapitányával, Nathan Hawkins-szal, amit tovább bonyolítanak a váltott edzéseik.
A srác nem bírja ki, hogy a törékeny korcsolyázó ennyire ellenáll neki, így
próbálja becserkészni a lányt, amire megvannak a megfelelő eszközei khm, az ujjai.
Nate majd’ összetörte magát, annyira tepert Anastasia kegyeiért, aki meg
teljesen elutasító vele, mert hát a monogámia fontos, és ő neki nincs ideje egy
kapcsolatra. Sajnáltam már szegény srácot. A szimpátiám felé csak fokozódott,
amikor olyan dolgokat vállalt magára, ami az ő karrierjét veszélyeztette, de
inkább kiállt a csapatáért, és segítette Anastasiat. A regény alatt
végigkísérte Nate támogatása Stassie-t, ami pozitív irányba fejlesztette a
lányt. De persze nem lehetett megfeledkezni Aaron-ről sem, aki a végére
feltette a pontot az i-re… Valahogy nem lepődtem meg a könyv tetőpontját adó
fordulaton, titkon gondoltam, hogy ez a célja a srácnak a folyamatos
manipulálásaival. Ami feszültséget okozott a páros között is. Bár én továbbra
is Nate oldalán állok, hogy Aaron egy seggfej.
Úgy 150. oldal környékén kezdtem érteni, hogy miért mondták
sokan a regényre, hogy túlírt, lassan indul be, és idegesítő Anastasia
karaktere. Valahogy azt éreztem, hogy nagyon lassan halad a történet, mellette Nate
és Stas párosa is lassan alakul. Mintha toporogtunk volna egy helyben, mind a
karakterek, mind az olvasó is. Szerencsére a regény második felére azért már
beindult a sztori, nagyobb hangsúlyt kapott benne a sport is. Tetszett a
dinamika Nate és Stassie között a pályán, amikor a srác a hoki ütőt recés
korira cserélte, hogy tudjon a lány gyakorolni a versenyére. Aztán a sok együtt
töltött idő hatására Anastasia karaktere is fejlődött. Nate-nek hála, normalizálta az evéshez való viszonyát, és sikerült lejjebb adnia maga felé
támasztott elvárásaiból is. Ennek köszönhetően talán kevésbé is idegesített már
a karaktere. De még mindig Nate oldalára billen a mérleg nyelve nálam a
szerethetőségben.
Itt is nagyon jól voltak felépítve a hoki csapat jelenetei,
imádtam azt a sok hülyeséget, amit kitaláltak. A csoport beszélgetések
megjelenítése a könyvben is tök jó ötlet volt, közvetlenebbé tette a srácokat
az olvasó számára. Az elején nem mindig tudtam beazonosítani, hogy most épp
kiről van szó, de könnyen belerázódtam. Tetszett, hogy a fiúk is megkedvelték Anastasiat,
és ugyanúgy védték, bármi is történt. Nate igazi csapatkapitányként
viselkedett, kiállt csapatáért, és próbálta a legjobbat nyújtani nekik.
Barátként is számíthattak rá.
Nem mondanám hibátlannak a könyvet egyébként. Viszont kicsit
nagyobb felhajtást kapott szerintem, mint ami alapból járna neki. Értem, hogy
miért váltott ki ilyen vegyes érzéseket az olvasótáborból a sztori, de én ezek
alapján sokkal rosszabbra számítottam. Konkrétan futottam bele olyan videóba is
Tiktokon, ahol széttépték a könyvet, én ezt enyhén szólva is túlzásnak tartom.
Kicsit elnyújtott volt a regény, lassan építkezett. Valóban Anastasia karaktere
idegesítő volt az elején, de nem szárnyalta túl Aaron személyiségét. A vége
felé egyre több elgépelést találtam, maradtak ki betűk, lemaradt a ragozás az
adott szónál, írtak félre neveket is (például Calvin Kline???). Végezetül kapott
egy elég elcsépelt epilógust a történet, bár ezt nem mondanám akkora hibának.
És persze szemet vetettem már további jégkorongos románcokra
is.
F.
Maple Hills 1.
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2023.
480 oldal
Anastasia Allen egész életében azért dolgozott, hogy
bekerülhessen az USA olimpiai csapatába.
Ötéves kora óta versenyszerűen műkorcsolyázik, teljes
egyetemi ösztöndíjjal büszkélkedhet, hála helyének a Maple Hills egyetem
korcsolyacsapatában, és olyan az időbeosztása, hogy attól még a világ
legelhivatottabb embere is elbőgné magát – Stassie a győzelemre hajt.
Nathan Hawkins még sosem találkozott olyan problémával, amit
ne tudott volna megoldani. A Maple Hills Titans csapatkapitányaként tisztában
van vele, az ő felelőssége, hogy hokicsapatát a jégen tartsa. Amikor egy
bosszantó félreértés miatt a két csapat kénytelen ugyanazon a pályán
megosztozni, Anastasia partnere pedig ezt követően lesérül, Nate azon kapja
magát, hogy a hokiütőjét cicanadrágra, félelmetes edzőjét pedig egy még
félelmetesebbre cseréli.
Stassie és Nathan a szó több értelmében is egymásba
gabalyodik, de semmi gáz, mert Anastasiának egyébként egyáltalán nem jönnek be
a hokisok… ugye?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése