Aki jelen van a közösségi életben, főként Instagramon, ő biztosan belefutott már a @nemakarokbeleszolni lányok oldalába. Tapasztó Orsi, Fancsikai Eszter és Bányainé Nagy Judit humorosan, olykor szarkasztikusan dolgoznak fel egy-egy, bárki életében előforduló témát, és szórakoztatóan tartják a görbe tükröt a közönség elé. Egy év alatt mindenki Insta oldalára bekúsztak a lányok, és váltak egyre ismertebbé. Majd ősszel lerántották a leplet egy nagy projektjükről, ami a bejegyzésem aktuális témája. Hiszen írtak egy könyvet!
Két hónapja gondoltam egyet, és adni akartam egy esélyt a
regénynek, úgyhogy megrendeltem. Őszintén megmondom, a terjedelem-ár érték
arányban kicsit drágának éreztem keményfedeles könyv sosem volt olcsó, de nyilván támogattam őket ennyivel is. A
Nem akarok beleszólni – Innen szép nyerni a lányok első regénye, ami rövidebb
terjedelmű, így gondoltam most tökéletes lesz az ünnepi felkészülésben
elolvasni. A szerzők több helyen is elmondták, hogy ők nem írók, és ennek
szellemében ültek le megcsinálni a projektet, és így is adják át az olvasóknak.
A könyvben három testvér, Bori, Nusi és Dorka kap
főszerepet. Bori menyegzője az apropó, ami miatt egyesül a család. Ezzel együtt
megindul a lavina, hiszen régi családi sérelmeik kísérik felnőttkorukban a
lányokat, amik felszínre törnek haza látogatáskor. Egy viszonylag rövidebb, nem
túl terjedelmes történetszál van a regényben, ami a három lány váltott
elbeszélésében van tálalva. Az ő életük során ölelnek fel fontos témákat, mint
például a lelki bántalmazás, kapcsolaton belüli problémák, megfelelési kényszer
az otthonról hozott minták hatására, és még sorolhatnám. Az elején, amikor még
annyira nem ismertem meg a karaktereket, kicsit zavaró volt, hogy épp nem tudom
melyik lány a fejezet elbeszélője. Amíg nem tudtam hozzájuk személyeket,
eseményeket kötni, nehéz volt a beazonosításuk. Majd utána észrevettem, hogy
nem csak egy-egy fejezetben volt más az elbeszélő, de még a fejezeteken belüli
részekben is változott, hogy épp ki mesél. Viszont a lányok stílusa abszolút
visszaköszönt a könyvben! Ennek azért örültem.
Adott egy falusi lakodalom, annak minden elvárásával, az
örömanya pedig mindent is koordinálni akar, kiket hívjon meg a kis Borika, ha
már egyszer házasodik szíve választottjával, mert a Lukácsék is milyen jók
voltak a családhoz, hát bőven hívják meg őket is, még ha semmi kapcsolatuk
nincs is már. Ismerős? Hát persze! Aztán jön a családi nászút, amit félrefoglal
a kedves mama, de összekötik gyorsan egy kis üzlettel, ha már ők intézték az
egészet és apuka a falu polgármestere, majd jöhetnek is a dolgos hétköznapok a
további elvárásokkal. Mindegyik lány sikeres a maga munkájában, csak épp a magánéletük
nincs ott, ahol szeretnék. Vagyis, ott nincs, ahol édesanyjuk szerint kellene
lennie.
Ahogy halad előre a történet, egyre mélyebb és egyre
szélesebb rétegben nyúlnak bele a mai társadalmat érintő helyzetekbe,
problémákba a szerzők. Szerepet kap az általános „elvárás”, hogy korán házasodjon
a lány, majd egyből szüljön is gyereket – lehetőleg fiút rögtön – meg hát olyan
amúgy sincs, hogy rossz a házasságod, maximum vannak gondok, de hát azt
kívülről ki látja, mert minden tökéletes. Nemde? Na, ugye! Borira pontosan ez a
teher nehezedik, olvashatjuk az elbeszéléseiben is, hogy mennyi problémával
küzdött, de inkább szőnyeg alá söpörte, mert hát Tamás az igazi. Láthatjuk azt
is, hogy Dorka házassága sem tökéletes, és amikor erre a felismerésre eljut
néhány kitérővel, akkor igenis próbálnak rajta javítani férjével. Aztán ott van
a kis Nusi, aki sikeres a divatvilágban, mint divatmagazin főszerkesztő, csak épp a
négy fal között lehet felszabadultan szerelmes Laurába, akit anyukája csak a
legjobb barátnőjeként kezel, mert ugye olyan nincs, hogy az ő kislánya a saját
neméhez vonzódik. Mind a hárman különböző terheket cipelnek, és az otthoni
fojtogató közegben félnek ezt elmondani, nem véletlenül járnak haza oly’ ritkán. A könyv utolsó fejezete, kellemes meglepetést tartogatott, hiszen a fordulat a
történet indításával szemben hatalmas kontrasztban áll. Viszont ettől
függetlenül is picit mérgesen tettem le a könyvet…
Mondtam, hogy nem voltak elvárásaim, aztán ahogy olvastam a történetet, valami megfogalmazódott bennem elvárásként, és a végére az jött le, hogy teljesen
másra számítottam. Nem egy könnyed, humoros regénykét kaptam a kezembe a lányok
által, amivel nem lenne baj. Hiszen iszonyúan fontos témákat boncoltak végig,
amiket nem csak elénk dobtak, hanem azt is mutatják, hogy nézd, ez is lehet a megoldás, nem csak az, hogy a
homokba dugod a fejedet, ahogy azt a társadalom és a faluhely is mutatja.
Viszont nekem a kifejezéssel volt a legnagyobb bajom. Sajnos, ami a lányoknak
videókon bejön, gondolok itt az „egyoldalú” párbeszédekre, az a könyv lapjain
nekem nem jött át. Sokszor volt számomra követhetetlen, hogy épp miről is van
szó. És ahogy írtam, valamint a három szerző is elmondta: nem írók ők, csak
gondoltak egy nagyot és megcsinálták ezt a könyvet. A szerkezeti hibákat nem az
ő számlájukra írom én, szerintem csak jobban össze kellett volna fogni őket, és
a történetet is a könyvben.
A Nem akarok beleszólni egy tömény, fontos társadalmi
témákat érintő könyv lett. Olyankor voltak azért beszólások, amin felnevettem,
de több olyan téma volt, amit nem pont ilyen köntösben tálaltam volna –
független a három lány stílusától. Nem volt annyira rossz élmény, csak nekem ez
most nem talált úgy be. Ez ennyi.
Viszont ezúton is gratulálok nekik, hogy "amatőrként" összehoztak egy 240 oldalas könyvet, amiben ilyen kemény dolgokat is mertek
boncolgatni!
F.
Bányainé Nagy Judit - Fancsikai Eszter - Tapasztó Orsi: Nem akarok beleszólni – Innen szép nyerni
Kiadó: Helikon Kiadó Kft.
Kiadás éve: 2021.
240 oldal
Hogy milyen egy igazi falusi lakodalom? Hát olyan, amilyen.
A kis Bori is férjhez megy végre: nagy az öröm a családban – vagy legalábbis az
örömanyának és az örömapának örülnie illik. A lányoknak pedig úgy kell
viselkedniük, ahogy azt anyuka elvárja – nehogy már megszólják őket. Ott van a
kicsit (vagy inkább nagyon) elcsigázott Dorka a három gyerekkel, és ott van
Nusi is – a barátnőjével…
A három nővér végre együtt! Szeretik egymást? Szeretik az
anyjukat, apjukat, a párjukat, a családjukat, a falujukat, melyből kiröppentek,
és szeretik az új életüket? Naná, hogy szeretik, a család meg különben is arra
való, nem? Onnan kapjuk leginkább a támogatást, megértést, vigaszt, igaz?
Persze tudják a lányok is (mi is): ez nem annyira egyszerű.
És hogy az élet hajlamos rá, hogy mindent összekuszáljon. Olyannyira, hogy néha
a legszívesebben menekülnénk belőle. De ilyenkor összeszedjük magunkat, és azt
mondjuk: „Innen szép nyerni.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése