A hazugságoknak vége - könyvértékelés

Cirka egy éve várom már ezt a pillanatot! Márciusban rendeltem elő a könyvet, azóta már három megjelenési időpont is volt kiírva a Libri oldalára, mindegyik előtt felpörögtem, hogy úr isten, hamarosan a kezemben tarthatom. Végül Lakatos Levente facebook oldalán erősítette meg hivatalosan, hogy november végén megjelenik a Szigor zárókötete, A hatalom szabályai.

Az előrendelésnek köszönhetően már a megjelenést követő második nap nálam volt a könyv, ám akkor még nem vetettem bele magamat, hiszen a második kötettel nem végeztem. Tavaly karácsony után olvastam, halványan rémlett, hogy milyen fordulatokkal maradt abba ez a rész. Az emlékezet felfrissítést követően újult lelkesedéssel vágtam bele a harmadik, egyben befejező részbe.

A pillangók ébredése végén kialakult feszültségek után tűkön ülve vártam, hogyan fognak egymáshoz viszonyulni a főszereplők. Liza továbbra is a szerződés keretei között raboskodik, annak ellenére, hogy kiderült, fiktív dolgon alapszik, valamint „cinkostársa”, Sándor egyre jobban távolodik tőle. Az elején Sándor karaktere egész kedveltté vált számomra, de itt már nem annyira szívleltem. Liza korántsem hétköznapinak mondható életébe újabb csavart hoz problémás, régen nem látott nővére. Majd amikor felmerül egy újabb fordulat, az író hirtelen nézőpontot váltva Igornak adja át a szót. Nem értem, hogy ennyi idő után is, hogy tudok ezen meglepődni, de valahogy mindig kiváltja belőlem Levente azt, hogy szeressem, és utáljam is egyszerre a könyveit. Na jó, ezeket a könyveket nem tudnám sosem utálni. A könyvei azt is mindig elérik nálam egyébként, hogy ne tudjam letenni, köszönhetően a fordulatoknak.

Szóval Szigor próbál tovább lendülni Lizával való kapcsolatán, ám újra meg újra önkéntelenül is védelmébe veszi. Néhányszor az sem érdekelte, hogy esetleg ő maga bajba kerülhet vagy került is ténylegesen. Igor olyan lépésekre szánja el magát Liza érdekében, hogy egyre biztosabbá válik kapcsolatuk.

Közben Lizát újabb titka ösztönzi arra, hogy megnyíljon barátnője előtt, elmondja az összes eddigi hazugságot, ami körül ölelte őt élete során. Az új fordulat kérdőjelként lebeg Liza felett, ami elég nagy hatást gyakorolna az élete további részére. Végig futtatva magában a lehetséges alternatívákat, Igorral is megosztja az őt érintő titkot. A férfit nagyon felzaklatja Liza döntése, felszínre kerülnek régi fájó sérelmei, ennek hatására elküldi a nőt. Itt iszonyúan kiborultam, hiszen minden idegszálammal arra koncentráltam, hogy happy end legyen a vége, ha már ennyire egymásra találtak… A könyv vége újabb csavart kapott miért is ne, és látván azt, hogy már csak 20 oldal maradt hátra, komolyan elgondolkoztam rajta, hogy Levente mit tudott még abba a 20 oldalba beletenni, hogy lezárt legyen a könyv? Ám remekül sikerült neki pontot tenni az évődés végére. Meglepett a befejezés, de nagyon tetszett is. Igazából én még elviseltem volna plusz egy fejezetet vagy plusz egy könyvet, ami egy jövőbeli kitekintést adna, de nem én vagyok az író.

A szereplők kiteljesedtek. Liza és Igor kapcsolata megmaradt a saját macska-egér játékában. Fent már említettem Sándorról a véleményemet. Akiben még csalódtam, az Előd karaktere volt. A második könyvben közelebb kerülhettünk hozzá Liza kis kilengésének köszönhetően, ám ebben a részben kimutatta foga fehérjét. Az unszimpátiát végleg az utolsó oldalakon váltotta ki belőlem, szerencsére Igor megadta neki azt, amit én is adtam volna: egy hatalmas pofont. Visszatért Olivér is, aminek különösen örültem. Az első részben ő kapta meg tőlem a rossz fiú szerepet, de erre a részre egész megkedveltem. Főleg az Igorral való beszélgetéseinek köszönhetően. Ágnes már a második részben sem volt számomra pozitív szereplő, ám itt még inkább megutáltam, ahogy fenyegette Igort. Vele az a példa jelent meg, hogyan fordít ki egy embert, ha hatalmat adnak a kezébe… Mellettük ott volt még Szalai Kamilla, aki megtestesítette a sajtó hiénáját. Rajta keresztül kaptunk képet a média gyakran eltorzult világáról.

Aki olvasott már Leventétől egy könyvet is, nem lepődött meg a mostani írásán sem. Hozta a tőle megszokott idegrendszer borzolást, a szálak kuszálásáról nem is beszélve. Ám a végére minden egyenesbe került, mint ahogy az lenni szokott. A hatalom szabályai remekül ábrázolta, mi az, ami folyik a média világában, hogyan forgatják ki az újságírók egy akár egyszerű történést. Hogyan fordulhat egy Facebook bejegyzés valaki ellen, mi az, amivel egyes emberek képesek sakkban tartani másokat a céljuk elérése érdekében, vagy esetleg mennyire felszínesen ítélik meg a másikat egy-egy tettük alapján. A politikai ármánykodásokat tovább fűzve egyre sötétebb dolgok bontakoztak ki a regényben. Egyébként, aki szemfüles, és régebb óta követi az író munkásságát, kiszúrhatta a regényben megjelenő bandát, ami a Kegyetlenek néven futott. Ez egy meg nem jelent regényre utalt vissza. A véleményem szerint.

Sajnos el kellett búcsúznom Liza és Szigor történetétől. Az első könyv első szavától kezdve az utolsó rész Vége feliratáig szerettem. Minden túlzás nélkül. Levente egy nagyon összerakott trilógiát adott ki a kezei közül. Csak ajánlani tudom mindenkinek. Ezek után kíváncsian várom, hogy mivel fog ismételten előrukkolni a kedvenc íróm.

F.

Lakatos Levente: Szigor III. - A hatalom szabályai

Kiadó: Libri Könyvkiadó Kft.

Kiadás éve: 2017.

338 oldal

Egyszer minden történet véget ér.

Egyszer minden titokra fény derül.

De vajon miden szerelem elmúlik egyszer?

Neves politikus édesapja halála után Kereszthy Liza csak sodródik az árral. Örökölt adósságával és felbukkanó balhés nővérével a nyakában egyre csüggedtebben hárítja el az elé gördülő akadályokat. Egyetlen öröme az alapítványa, amelynek nyitógáláján olyan esemény történik, ami az egész további életére hatással lehet.

A hírhedt budapesti nőcsábász, Szentesy Igor érzelmileg zaklatott nyara után elhatározta, újra könnyedén veszi a magánéletét, és kihasználja az összes felkínálkozó... alkalmat. A pillanatnyi örömök pechére később oly sajgó fejfájásba torkollanak, amire még talán Kereszthy Liza sem hozhat garantált enyhülést.

A háromszoros Aranykönyv-díjas író népszerű trilógiájának zárókötete bebizonyítja, hogy a rejtegetett igazság előbb-utóbb elszabadul, akkor pedig letarol mindent, ami az útjába állt. És ez az igaz szerelem esetében sem történhet másképp.