Olyan film, ami alig tér el a könyvtől?? Igen! - avagy megnéztem a Minden, minden-t

A mozi plakát, ami visszaköszön a
könyv borítóról is

Utoljára a Sötét ötven árnyalata moziról volt filmes bejegyzésem. Azóta nem igazán olvastam olyan könyvet, aminek lett volna film verziója. Vagyis hát A lány a vonaton-t, amit annyira nem akartam megnézni, mert a könyv sem tetszett igazán. Na de most megtöröm a filmes csendet a Minden, minden film adaptációjával.

Az előzetest még valamikor a nyáron láttam, akkor igazából sok érzést nem váltott ki belőlem. Így voltam a könyvvel is, aztán megváltozott a véleményem. Ebből kifolyólag már a filmet is meg akartam nézni, hiszen kíváncsi vagyok ilyenkor mindig, hogy mit hogyan adnak vissza a könyvhöz képest. Nyugodt szívvel írhatom azt, hogy nem okozott csalódást a film sem. Sőt, meglepett, hogy alig-alig tértek el a könyvbéli koncepciótól. Így talán nem lesz annyira szőrszál hasogató a posztom, mint a filmes kritikáim esetében.

A film elején bemutatják Madeline életét dióhéjban. Elsőre kiszúrta a szememet a fullos, luxus lakás, ahol egye fene még én is élnék, csak ne kelljen folyton fehérben lennem. Tetszett a szemléltető grafika, ahogy Maddy elmagyarázza a betegségét.  Itt amúgy vártam, hogy valamilyen szinten a többi írásban szereplő ábra, illusztráció is valahogy vissza fog köszönni a moziban. Igaz ezt csak a stáblistánál kaptam meg, de annyi baj legyen.

Maddy és Carla jó viszonya itt is megvolt

A szomszédok megérkezésénél egyetlen részletet hiányoltam: Olly kamikaze mutatványait. Pedig ez szerintem tökre dobott volna a színvonalán, bár nem mintha annyira szükség lett volna falon mászkálásokra, hiszen ez így is rendben volt. A könyv olvasása során felmerült bennem, hogy az üzenet váltásokat miként fogják megjeleníteni a filmben. Az ilyenkor szokásosan megjelenő chat sorokat kiegészítették telefonhívásokkal. De ami a legjobban tetszett azok a különböző szituációk voltak, amikben megjelenítették a színészeket beszélgetés közben. Gondolok itt a makett kávézóban való társalgásra, vagy az űrben való lebegésre a végén. A történet az olvasottak szerint haladt előre, minimális eltérésekkel. Az viszont számomra kissé érdekes volt, amikor az első személyes találkozásnál Maddy a semmiből bedobja Ollynak, hogy amúgy tud kézen állni. A könyvben ennek ugye szerepe volt, hiszen amikor tanította a fiú kézen állni, úgy lépett oda hozzá, hogy elkapja a lábát, és így kerültek testközelbe egymással. Itt ez le volt egyszerűsítve egy sima odalépéssel. Ettől eltekintve minden a helyén volt.

"Maddy... Minden óceán megérdemli, hogy lásd."

Amikor Maddy megszökött, és Olly-t is magával csábította (igaz más hazugsággal, mint ami a könyvben szerepelt, de a lényegen nem változtatott) a kocsi úton szerintem nagyon jól megjelenítették, ahogy Maddy rácsodálkozik a külső ingerekre, amik érik a kinti világban. El romantikázgatnak a tengerparton, meg a szobában is, aztán megtörténik a baj, és minden jónak vége szakad. A végén a fordulat is pont úgy szerepel itt is, mint írásban. Bár a könyvesboltos újra egymásra találást kicsit leegyszerűsítették.

Egyszerűen csak annyit tudok írni a filmre, hogy érdemes megnézni. Könyv olvasása után, vagy anélkül, teljesen mindegy. Én élveztem a filmet, a színeszek jól alakították a szerepüket. Bár Olly szerepére mást is találhattak volna, de ennyi bajom legyen. A szinkron hangjuk viszont nagyon találó lett. A vizualitás is remekül meg volt oldva, a beszélgetések, vagy amikor az elején Maddy mesél az "üveg szobájáról" és hirtelen kint találja magát. Egy szóval mindenhogy rendben volt az a film.

Remélem lesz még szerencsém hasonló adaptációhoz, mint ez.

F.