Hello 2017

Sziasztok! :)

2016 elég csapongó év volt a blogom számára. Sajnos elég kevés időm volt az olvasásnak hódolni, elkezdtem egy új szakképzést, a vizsga után egyből fejest ugrottam a munka világába és valahogy háttérbe szorultak a könyveim. Persze újakat azért vettem mindig, ezért is van az, hogy jelenleg hét olvasatlan könyv pihen a polcomon.

Év végével visszatértem az olvasáshoz. Szalai Vivien rövid könyvével kezdtem a hullámot, amit annyira nem tudtam hova tenni, hogy leültem inkább blogolni róla. Aztán jött a kedvenc magyar íróm új könyve, amiről tegnap összedobtam egy rögtönzött posztot. Általában egy-két napot ülök egy-egy íráson, ez volt vagy fél óra munka. Ma délután pedig Lakatos Levente szerzői oldaláról köszönt vissza a bejegyzésem. Nem véletlen ugrott a "Népszerű bejegyzések" rovat elejére. Sosem gondoltam volna, hogy ilyet el fogok érni a kis hobbi írásaimmal.
A sor pedig csak folytatódik, hiszen jelenleg A védelmező van terítéken. Aztán jön a többi. Szeretném végigolvasni az érintetlen könyveimet. Meg várok két könyvet, amit azonnal olvasnék, ha tehetném, hiszen sorozatokról van szó.

Idén nem teszek ki terveket, felesleges, hiszen bármi keresztül húzhatja, és akkor puff nem lesz belőle semmi, csak áll a bejegyzés a blogon. Ez igazából nekem ilyen kis negatív, hogy na ott vannak a tervek, aztán sehol semmi. De azért egy kis alakítást csináltam a blogon a szokásos háttér, fejléc módosítással.

Igyekszem odatenni magam idén a blogra, és írni, hiszen szeretem ezt csinálni és örülök, hogy azért elolvassák páran, még ha csak tízen is. És ezt nagyon köszönöm is!

Kívánom, hogy minden kedves olvasómnak váljon valóra minden vágya, terve az idei évben és olvassatok minél több könyvet! :) B.Ú.É.K.

Köszönök mindent. Love u all
Fanni

SZIGORú érzések - Könyvértékelés

Nem sűrűn szoktam ilyet csinálni, de most egy sorozat második kötetéről lesz szó. Nem az első részről. Bevallom, ez a formabontás az én hanyagságom vagy lustaságom, mert amikor az első kötetet olvastam, nem volt időm blogolni, meg akkor hanyagoltam is az oldalt. Vagyis ez nem teljesen igaz, hiszen a Szigor sorozattal először e-book formájában találkoztam és akkor posztoltam az első két e-könyvről (nézd meg itt) majd megvettem a harmadikat is, aztán a negyedik elmaradt. De drága barátaimnak köszönhetően nyáron megkaptam a papír kötetet és teljes egészében átélhettem Liza és Igor történetét.

A folytatást már szeptember végén előrendeltem, így a megjelenést követő másnap már nálam is landolt a könyv. Amit tűkön ülve vártam, hiszen a megjelenést követő héten dedikálás volt a közelemben. Az első részt dedikálva kaptam ajándékba, így evidens volt, hogy a második kötet érkezik velem Leventéhez. Három éven át húzta keresztül mindig valami a közelemben lévő dedikálásokat, de most végre teljesült egy régi vágyam. Egyébként ajánlom mindenkinek, aki szereti Levente munkásságát, hogy egyszer ha teheti, látogasson el egy dedikálásra! Megéri a hosszú sort kivárni, és talán út közben még a kutyusával is találkozhattok! :D

Egy hamis valami - könyvértékelés

Igen tudom, megígértem már a múltkor is, hogy visszatérek a blogra. Elég sok minden közbe jött, meg annyira nem is voltak új olvasás élményeim. De most felszabadult rengeteg időm, úgyhogy visszatértem. Nem tudom meddig, de jövök pár új bejegyzéssel.

Szóval.

Egy ideje már fontolgattam ennek a könyvnek az elolvasását. Talán tavaly ilyentájt nézelődtem új olvasmány után. Akkor találkoztam Szalai Vivien egyik könyvével. Ilyenkor utánajárok az adott műnek a Molyon, ha ott lehúzzák, akkor legtöbbször neki sem állok. Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy van az írónak több könyve is. A Hamis gyönyör szerintem elég megosztó könyv lett. Annyira, hogy én is megoszlottam tőle… És ennek kivételesen nem néztem utána, hát milyen kár.

Hát nem is tudom, hol kezdjem. Rég olvastam ennyire untató könyvet. Amikor elkezdtem vártam, hogy felcsigázzon kicsit, de nem történt semmi. Olvastam tovább, hátha valami megfog. Aztán azon kaptam magam, hogy vége lett a történetnek. Ennyi? Komolyan? Fogtam a tabletem (bocsánat, de PDF-ben olvastam, hát ezért nehogy pénzt adjak már ki) és gondolkoztam azon, hogy ez a könyv mégis mit akart?

Bocsi-poszt

Bocsánat, bocsánat és megint csak bocsánat.

Őszintén megmondom, fogalmam sincs mióta nem jártam a blogon. Még talán májusban rendezgettem egy kicsit, új külsőt kapott, felbontottam a posztokat, de lényegesen új bejegyzés nem született.

Ennek oka az, hogy tanfolyamra jártam, kicsit lefárasztott a bejárás, meg nem igazán volt kedvem olvasni. Olyan fura ilyet írni. Szóval annak ellenére, hogy 3-4 olvasatlan könyv legalább állt a polcomon, valahogy mindig mást csináltam. Tavasszal vettem egy új könyvet (Papírvárosok), amiről elkezdtem a posztot, a piszkozat meg is van, de nem fejeztem be. Pedig a könyv nagyon tetszett! Két hónap elteltével inkább majd újraolvasom, hogy frissen tudjam átadni az élményeket...

Szóval ott volt a tanfolyam, a végén egy OKJ-s vizsgával, amire elég sokat tanultam. A vizsgát követően két nappal pedig már munkahelyem volt. Belerázódtam, teljesen új dolgokat kellett megtanulnom nagyon rövid idő alatt. Úgyhogy ez se volt egyszerű menet. Most, hogy már belerázódtam, visszatértem a könyvekhez, és remélhetőleg ide is!

Egy régen áhított könyvet sikerült beszereznem, közben kaptam egy másikat is, amit ugyan már félig olvastam, de így is nagyon örültem neki (ennek megvan a sztorija, de azt majd a posztjában!). Meg hát van egy tervezet lista jobb oldalon, igyekszem onnan is lehúzogatni a pontokat.

Szóval itt tartok jelenleg. Köszönöm, ha ezek után is olvastok!

F.