2016. december 31., szombat

SZIGORú érzések - Könyvértékelés

Nem sűrűn szoktam ilyet csinálni, de most egy sorozat második kötetéről lesz szó. Nem az első részről. Bevallom, ez a formabontás az én hanyagságom vagy lustaságom, mert amikor az első kötetet olvastam, nem volt időm blogolni, meg akkor hanyagoltam is az oldalt. Vagyis ez nem teljesen igaz, hiszen a Szigor sorozattal először e-book formájában találkoztam és akkor posztoltam az első két e-könyvről (nézd meg itt) majd megvettem a harmadikat is, aztán a negyedik elmaradt. De drága barátaimnak köszönhetően nyáron megkaptam a papír kötetet és teljes egészében átélhettem Liza és Igor történetét.

A folytatást már szeptember végén előrendeltem, így a megjelenést követő másnap már nálam is landolt a könyv. Amit tűkön ülve vártam, hiszen a megjelenést követő héten dedikálás volt a közelemben. Az első részt dedikálva kaptam ajándékba, így evidens volt, hogy a második kötet érkezik velem Leventéhez. Három éven át húzta keresztül mindig valami a közelemben lévő dedikálásokat, de most végre teljesült egy régi vágyam. Egyébként ajánlom mindenkinek, aki szereti Levente munkásságát, hogy egyszer ha teheti, látogasson el egy dedikálásra! Megéri a hosszú sort kivárni, és talán út közben még a kutyusával is találkozhattok! :D



Az első rész befejezése után izgatottan vártam, hogy mi lesz a két főszereplő sorsa, hogyan dönt Igor, mit lép Liza hirtelen távozására, valamint miért hagyta ott Liza adoniszát, amikor már beteljesülni látszottak az érzelmek kettejük között. Most nem olvastam el újra az első részét, de így is remekül fel tudtam venni a történet fonalát, a szükséges (kizárólag minimális!) visszautalások most is segítséget nyújtanak. Bevallom őszintén, nagyon tartottam a könyvek politikai vonalától, hiszen én nem igazán mutatok érdeklődést a politikai világ iránt. Levente emészthetővé tette ezt a közeget is a könyvében, amiért jár a piros pont. Nem tudom, hogy lehet úgy írni, hogy minden egyes könyvét ugyanolyan lelkesedéssel olvasom, épüljön bármilyen téma köré...
Liza körül összeomlani látszik a világ, nem elég, hogy Igor miatt évődik, szövetségese, Sándor is elpártol tőle (a szerződésük miatt csak képletesen), majd úgy kerül bajba barátnője szülinapi buliján, hogy tulajdonképpen segíteni akart. Ha fény derül mindenre, újabb időzített bomba robban, így ennek megelőzése érdekében barátnői nógatására együtt nekivágnak Rodosznak. Én vártam, hogy egyszer csak betoppan Igor valamelyik jelenetbe, de nem. Sokkal jobb volt így, hogy nem 30 oldal után találkoznak újra. Egymásra találásuk a hozzájuk megszokott kimenetelbe fullad, némi izgalommal megfűszerezve, hiszen a lebukás egy erkélyajtónyira, majd egy szobányira volt Lizáéktól. Liza megkísérti sorsát azzal, hogy elsőre nemet mond Igornak a közös út ötletére... Amikor nekivágtak együtt a kalandoknak, Igor közömbössége kicsit lelohasztott engem is. Aztán szépen lassan feloldódtak. Annyira nagyon imádtam a kis szerelmes időtöltéseiket. Liza titkokról szóló játékát, a kis kalandokat amiket együtt éltek meg. Az új barátaik rögtönzött esküvője, majd az ál-lánykérés, mind mind nagyon tetszett. Végül kipukkant a rózsaszín lufi, amire igazából heves érzelemkitörést vártam, ahhoz képest kicsit "lagymatag" volt Liza reakciója. Én Igor őszinte coming out-jára vártam, de ez sem volt rossz, hogy "véletlen" derült ki minden.
Hirtelen hazatérésüket követően még tovább fokozódik a helyzet. Erika karaktere nem igazán került hozzám közel, de fenyegetőzésével még inkább ellenszenves lett számomra. Amikor az elnök feje fölött összecsapnak a hullámok és Igor nyakába zúdul az a sok sz*r, amit tulajdonképpen maga az elnök generált, eldurvult a játék. A regény vége tartogatta a fordulatokat, mint mindig. Az utolsó egy-két oldal pedig megadta a kegyelemdöfést. Nem csak az egyik főszereplőnek, de nekem, olvasónak is.

Egyszerre imádtam és utáltam is ezt a könyvet. Komolyan. Ahogy említettem, a romantikus jelenetek voltak a kedvenceim, a többi meg... A legjobban az húzott fel a legvégén, hogy csak júliusban érkezik a folytatás. Annyira kiakadtam, hogy fel is csaptam a polcomra a könyvet a "Levente szekcióhoz". Jövő nyárig a szemem elé se kerüljön! Úgysem bírom ki, addig úgyis újra olvasom mindkét részt.

Levente, kérlek siess a folytatással, tudnom kell mi lesz a vége ennek az egész had üzengetésnek!!! Először Igor, aztán Liza. A harmadik könyvre elfogynak a főszereplők, ott már nincs kinek hadat üzenni, úgyhogy remélem ott már béke lesz. Szóval ismét tűkön ülve várom a befejező részt!

Hol is van a kép, ami kell ide? Ja igen.


F.

Lakatos Levente: Szigor II. - A pillangók ébredése
Kiadó: Libri Könyvkiadó Kft.
Kiadás éve: 2016.
350 oldal

Liza szinte összeroppan kényszer szülte kapcsolatának béklyói alatt.
Az aranykalitka egyre szűkebb számára, a boldogság lehetőségétől is megfosztottan semmire sem vágyik jobban, mint hogy visszakapja szabadságát. Az összeomlás peremén egyensúlyozva egy botrányos éjszakát követően úgy dönt, hogy külföldre utazik.
A kormánypárt új szóvivője, Szentesy Igor veszélyesen mélyre merül a politikai hazugságok feneketlen tengerében. A férfi, a válófélben lévő elnök jobbkezeként számtalan külföldi útra hivatalos, ami éppen kapóra jön a számára: idegen nők ágyában hajszolt élvezetekkel vesz elégtételt darabokra tört szívéért.
A politikai érdekek által szétválasztott páros útjai egy görögországi este keresztezik egymást. A kettejük között fellángoló szenvedély újabb fájdalmat szít vagy ezúttal kegyelmet gyakorol felettük a sors?
A kétszeres Aranykönyv-díjas Lakatos Levente hatalmas sikernek örvendő Szigor című regénytrilógiának második kötetében érdek és érzelem ismét összecsap.

Arcpirító erotika és gyilkos hatalmi játszmák csipetnyi humorral megszórva lépj be Szigor világába!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése