Megszédít a múlt - könyvértékelés

Az előző bejegyzésben Anne L. Green Hatalom, mámor, Toszkána című trilógiájának nyitó könyvével foglalkoztam. Már egy jó ideje várta a sorát a polcomon, és igazi nyári olvasmányként kaptam a kezembe. Annyira ugyan nem pörgött fel, mint vártam, de a függő vége szólt akkorát, hogy a folytatásával ne késlekedjek.

Így gyorsan le is csaptam e-könyv formátumban a második részre, ami a Toszkán örökös címet kapta. És ahogy haladtam a regénnyel, úgy utalt duplán is a cím a cselekményre, de nem akarom lelőni a poént. Kíváncsian vártam, hogy milyen titkok kerülnek a felszínre Daniele és Katie kapcsolata alatt, illetve hogyan alakul tovább a birtok sorsa.

Mindig kicsit gondolkozom azon, hogyan is írjak trilógiákról. Sokszor csináltam azt, hogy mondjuk a második-harmadik részt egy bejegyzésbe írtam. Ilyenkor általában az első könyv felvezeti a történetet, a második elmélyíti, a harmadik pedig megadja a csattanót. Anne L. Green Csábító trilógiájáról már írtam, ott annyira bejött a sorozat, hogy külön szedtem a regényeket. Annak nyomán próbáltam meg jelen esetben is összehozni a blogbejegyzéseket. Ugyan hasonlóképp éreztem most is a könyveket illetően, de nem kókadt el a lelkesedésem a mostani trilógia iránt!

Kalandozás a Toszkán borvidékeken - könyvértékelés

Jó régen fedeztem fel Anne L. Green munkásságát. Azóta is nagyon szeretem a maffiás-szerelmi történeteit. Utoljára két éve a Csábító sorozatával foglalkoztam, ami nagyon megnyert magának. Fordulatos volt három könyvön át a személyiség tolvaj Nikoval és Oliviával kalandozni. Azóta egy nagyobb rendelés során véletlenül szúrt szemet egy másik sorozata. Felkeltette érdeklődésemet a címe, a témája, illetve nem utolsósorban a borítója is.

A Hatalom, mámor, Toszkána című sorozat első könyvével leptem meg magamat, így a Toszkána vére két éve vár a sorára. Ha már az előbbi könyvemet a nyár jegyében kezdtem el olvasni, ezt is ilyen gondolatokkal csaptam hozzá az olvasási tervemhez. Ugyan júniusban nem sikerült teljesítenem ezt, de utolsó napokban már el tudtam kezdeni. És hála a nyári szabadságomnak, elég gyorsan is haladtam vele, beszippantott Cathlyn kalandozása a borvidéken.

Már meg is feledkeztem az írónő sajátosságáról, de még mindig nagyon jó ötletnek tartom a könyveiben azt, hogy minden fejezete előtt egy-egy idézetet szúr be. Ez nekem mindig ad egyfajta alapot az adott fejezet hangulatához. Valamint ebben a regényben a főszereplő váltakozó szemszögéhez igazítva egy-egy ábra van jelen az új fejezeteknél. Ugyan ezek apróságok, de nekem ezek mindig csak hozzátesznek az adott könyvhöz.