2020. december 23., szerda

Kis kampány az e-könyvek mellett! - e-könyv értékelések


Amióta megvan Mari, az e-könyv olvasó, azóta szoktam rá az ebook vásárlásra. Tavasszal Lakatos Levente több, saját kiadású e-könyvvel jött ki a piacra. Egyet olvastam tőle korábban, ami nem nyert meg annyira, így nem is szenteltem neki bejegyzést itt, csak Instagramon írtam róla egy kis összefoglalót. Aztán láttam, hogy megjelenik egy folytatásos sorozat, ami csak e-könyvben lesz elérhető. Majd kijött egy megtörtént esetet feldolgozó elbeszéléssel is. Így felbuzdulva, egy akció keretén szereztem be mindkét könyvet. 

Kicsit féltem a tavaszi élmény után, hogy milyen lesz ez a két e-könyv olvasása. Rövidek voltak, de nagyon velősek. Az egyik folytatásos, a másik pedig egy elbeszélés, ami egy az egyben mellbe vágja az embert. Na, lássuk, hogy mikről beszélek! 

A Lelkem mélye éjsötét útvesztő című e-könyv volt az, amivel kezdtem az olvasást. Ez az első része a Nem szabadott volna… című sorozatnak. A cselekmény egy üzleti megbeszéléssel indul, ahol nem született egyezség, és ez is adta az egésznek az alap feszültséget, ami mentén szépen bontakoztak ki a dolgok. Sámuel érdekes személyiség volt azok alapján a kis morzsák alapján, amiket kaptunk róla. Bár én egy kicsit csalódott is lettem, hogy róla nem derült ki annyi minden. Testvérével, Ellával való viszonya tetszett, illetve szerintem a lány is egy jó mellékszereplőként volt jelen. A másik főszereplő, Mia is hordoz magában titkokat. A lány egy különös felekezet tagja, a rend egyik bentlakásos iskolájában nevelkedett szülei halála után. És ezzel együtt olyan dolog van a rend vezetésének birtokában, amivel kényszeríthetik Miát arra, hogy még mindig a rendben maradjon. Annak ellenére, hogy ő már nem akarja. Annyira nem néztem utána a vallásos dolgoknak, de nekem tetszett, hogy az író kialakított egy sajátos hitvallást, amit maga formált. Negatívumként annyit írnék, hogy a történet elejét egy picit vontatottnak éreztem, ám a végével felpörgött minden. Szokásosan az utolsó pár mondat ütött a legnagyobbat. Vajon mi lehet Mia titka, ami ekkora hatással van rá? És mi lesz a két főszereplővel? Izgatottá váltam a végét látva, és azon gondolkoztam, hogy mit várok jobban: ennek a folytatását, vagy a Barbibébi sorozat új részét?? 

Rövidnek éreztem a Nem szabadott volna... első részét, hiába beszélünk e-könyv sorozatról, azért még tudtam volna olvasni. Viszont még ennél is rövidebbre sikerült a Próbáltam mindezt elfelejteni című elbeszélés ha hívhatom így. Több mint hét éve vagyok tag Moly.hu-n, ez volt az első olyan olvasmányom, amit képtelen voltam értékelni csillagosan… Leventétől nekem egyik meghatározó olvasmányom a LoveClub volt, ami nagyon letaglózott a nyers jeleneteivel. Ezek alapján mondhatom, hogy olvastam már cifra dolgokat, de a pont az i-re ez a nagyon rövid kis szösszenet volt. Ilyen szinten mélyen megrázó és kifacsaró történetet nem mostanában olvastam. Az elején egy előszóban Levente leírta, hogy ez egy új terep a részéről. Egy igaz történetet dolgozott fel, amihez néhol hozzátette a saját szavait, csak hogy kifejezőbb legyen az egész. Szerintem jól sikerült neki ez is, hiszen nagy hatással volt rám a végén. Hatalmas bátorságra vall, hogy az elbeszélő lány, Fanni megosztotta történetét az íróval, és ezáltal jó pár olvasóval. Egy borzalmasan toxikus környezetben nőtt fel, hatalmas erő kellett ahhoz, hogy onnan felálljon, kitörjön, és normál értékrenddel tudjon saját életet kezdeni... Szülei olyan élet körülményeket teremtettek neki, amiben jelen volt a lelki zsarolás, a befolyásolás, illetve a molesztálás. Nagyon rövid volt ez a könyv, egy vonat utam alatt olvastam végig. Konkrétan jó pár résznél a hányinger kerülgetett… Iszonyú hatással volt rám a történet, de nem azért mert annyira újdonságot olvastam volna, hanem azért, mert mindvégig ott motoszkált benne, hogy ez egy megtörtént esetet ír le. Illetve belegondoltam abba is, hogy nem csak Fanni az egyedüli, aki ilyet átél a világon. Sajnos… 

A két e-book nagyon eltérő sztorikat ragad meg, de nagyon tudom ajánlani mind a kettőt! Rövidek, maximum egy óra alatt el lehet olvasni őket, de ki tudják így is rántani az embert a megszokott hétköznapjaiból. Remélem, Levente folytatja ezt a tendenciát az e-könyvei terén. Ha igen, akkor rám biztosan számíthat, mint olvasó! 

F. 

Lakatos Levente: Lelkem mélye éjsötét útvesztő –
Nem szabadott volna… 1.
 
Kiadó: Lakatos Levente Publishing 
Kiadás éve: 2020. 
78 oldal 

Kettejüknek soha nem szabadott volna találkoznia… 

Mia gyerekkorában jelen volt gazdag vállalkozó édesapja meggyilkolásánál. A lányt a tragédia következményeképpen külföldre, egy olyan vallási bentlakásos intézménybe küldték, ahol traumatizált, nehezen kezelhető, vagy éppen a társadalom által számkivetett lányokat nevelnek. Az iskolai évek leteltével Mia alig várja a szabadságát, ám a rend vezetősége egy videófelvétellel zsarolva továbbra is a markában tartja: ha nem úgy cselekszik, ahogyan ők fütyülnek, napvilágra hozzák a legsötétebb titkát. Azt, ami akár az életébe is kerülhet.

Sámuel gátlásai lazák. A jóképű vállalkozó kedve-kénye szerint játszadozik az emberekkel, mígnem összesodorja a sors édesapja egykori bajtársának, később esküdt ellenségének lányával. Hihetetlen, de Mia még a férfinál is fékevesztettebbnek bizonyul. Cipelt terheikkel külön-külön is pusztítóak, együtt viszont, a családjaik titkos múltjával kiegészülve felérnek egy atomrobbanással. Az óra pedig ketyeg… 


Lakatos Levente: Próbáltam mindezt elfelejteni
 
Kiadó: Lakatos Levente Publishing 
Kiadás éve: 2020. 
44 oldal 

„Minden történet alapja a valóság, a tapasztalat. Amikor a kezedben tartott kötet mesélője, Fanni röviden megosztotta velem, mennyi szörnyűségen kellett átesnie gyerekkorában, azonnal éreztem, elérkezett az idő, hogy a saját viszolygásommal szembenézve nyissak az igaz történetek felé. Mert ennek a lánynak a pokla akkor kaphat értelmet, ha a lehető legtöbb ember tanul belőle. Legyen szó a párválasztásról, a kötelességvállalásról, az elfojtott titokról, vagy akár a szülő-gyermek viszonyról, Fanni sztorija szerintem senkit sem hagy hidegen. Azt hiszem, a kész szöveget visszaolvasva még maga a mesélő is kapott új, a feldolgozást talán elősegítő nézőpontokat” – Lakatos Levente

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése