Kapaszkodó - könyvértékelés

Brittainy C. Cherry Elements sorozata közel másfél éve rabolta el a szívemet. Év elején hosszú szünet után mármint számomra a sorozatban volt szünet elolvastam a harmadik részt (erről itt találhatsz információt), ami sajnos engem nem győzött meg.

Eljött a február, amikor is megjelent a negyedik, befejező kötet, a Gravitáció. Akkor épp egy másik könyv olvasásában voltam, de amint befejeztem ez lett a következő olvasmányom. Mondanom sem kell, hogy a borítója már meggyőzött annak ellenére, hogy most nem fonódik szorosan a történethez a kép aztán később szerencsére a könyv is.

A korábbi könyvek alapján most is szívbe markolóan tragikus sorsú szereplőkre és történetükre számítottam. Ez a kötet úgy érzem, hogy a szerelmi és tragikus szál helyett inkább az emberi kapcsolatok mivoltára fektet nagy súlyt.

Hiszen a történet két főszereplője eléggé megsínyli emberi kapcsolataikat. Lucille családja a testvéreiből áll, akik közül legidősebb nővérükkel nagyon rossz viszonyban áll. Középső testvérük halálos betegséggel küzd, amiből nem igazán látják a kiutat, és időközben még férje is sorsára hagyja a beteget. Egy temetés során fut össze Lucille a bestseller író Graham Russellel, akinek felesége a lány rég nem látott nővére. Mondanom sem kell, hogy ez okozza a bonyodalmakat.

Miután Lyric Jane életet adott Graham-mel közös kislányuknak, elmenekül a felelősség elől, és magára hagyja újszülött, életéért harcoló gyermekét és férjét. Graham, hiába sikeres könyvíró, a való életben nem a szavak embere. Ezzel Lucy-nak is szembesülnie kell, hiszen igyekszik minél több segítséget nyújtani a férfinek a kisbaba körül, ám nagyon sokszor elutasításba ütközik. A mindig pozitív, bohókás lány keményfába vágja fejszéjét a jégcsap lelkületű és szívű író esetében, ám minden jég felolvad egyszer…

Lucille élete tele volt változásokkal, főleg, amikor elvesztette édesanyját. Testvéri kapcsolatai nem hogy szorosabbá váltak volna, hanem egyre jobban lazultak. Ekkor került életébe Graham, akinek apja tette pokollá életét a múltjában, ami erős kihatással volt jelenére, és személyiségére. Graham érzelmei egyre jobban kibontakoztak a lányok hatására, hiszen nem csak a „hippi” Lucy, hanem kislánya, Talon is hatással volt rá ebben. Érzelmeik szépen lassan kerülnek felszínre egymás iránt, holott a fél világ ellenük volt. Lucy nővére, Mari ugye nem csak én olvastam párszor reflexből magyarul az angol Mary helyett? a fő zászlós ebben. Férje visszatérte után a feje tetejére állt a két lány kapcsolata, majd amikor Lyric is újra a képbe került, egyre bonyolultabbá vált minden.

Az érzelmek itt is győzedelmeskedtek, habár volt a könyv végén egy-két rész, amikor azt mondtam, hogy nem hiszem el, ennek nem így kellene lennie… Szerencsére az írónő nem hagyott ilyen érzések között, és ez a könyv is a kedvencemmé vált a végére. És hát én is elolvadtam. Maktub.

Oh, Agyas Graham…

A harmadik Elements rész után ez a könyv egyszerre gyógyította meg a lelkemet, és törte is össze újra. Köszönöm az írónőnek ezt a szívszorító ám egyben csodás sorozatot!

És a poszt végére írnék pár kis szösszenetet, ami személyes dolgaimra vonatkozik. Újra visszacsöppentem a dolgos hétköznapokba. A munkahelyem és otthonom közti ingázás elég sok időmet elvisz, de a buszon ettől függetlenül tudok olvasni, ha úgy adódik. Nem tudom, ezek után milyen rendszerességgel fogok értékelésekkel érkezni, de remélem a minimum havi egy könyv olvasást tudom tartani. Szóval, ha esetlegesen rendszertelenség, és hosszabb „csend” lenne a blogon, az ennek tudható be. De bízok abban, hogy nem fogja a kis oldalam megsínyleni a munkámat. :)

Találkozunk egy következő bejegyzésben!

F.

Brittainy C. Cherry: Gravitáció – Az vagy nekem 4.

The gravity of us

Kiadó: Libri Insomnia

Kiadás éve: 2019.

379 oldal

Graham Russelt nem nekem teremtették, ahogy engem sem neki.

Engem az érzelmeim vezéreltek, ő fásult volt és közönyös. Én álmodoztam, ő rémálmokban élt. Én gyakran sírtam, neki nem voltak könnyei.

Amikor összekapcsolódott a pillantásunk, vagy ajka megízlelte az enyémet, megláttuk egymás lelkében a titkokat, a mardosó félelmeket. Amíg röpke percekre magamba szívtam a fájdalmát, olyankor még azt is elképzeltem, milyen lenne egymást szeretni. Bár én képes voltam erre, róla ugyanezt nem lehetett elmondani, így a közénk furakodó, csúf valóság rendre a földre kényszerített minket.

Ha újra esélyt kapnék arra, hogy szerethessek, ismét őt választanám. Még akkor is, ha tudom, hogy fájni fog. Még akkor is, ha újra és újra földhöz vágna bennünket a gravitáció.