 |
| Egy nagyon találó borítót kapott a könyv |
Körülbelül 4 hónapja várt rám a
polcon, hogy végre elolvassam. Kár volt ennyit várnom vele. Igaz, érdekes és
izgalmas könyveket olvastam közben, de ezt csak úgy faltam! Nagyjából öt nap
alatt daráltam végig. Amikor nem olvastam, mert más dolgom volt, azon
kattogtam, hogy ah olvasnom kellene. De
tényleg.
Adott egy rossz fiú, Carter. Aki
alapjában véve nem is lenne rossz karakter, ha nem a múltja határozná meg. Ő
saját maga egy szó alapján éli le életet megbélyegezve. Első körben más valaki
által, aztán utána már legfőként saját maga által. Kapunk egy lányt is, aki
csonka családban él, és igazából nem tud mit kezdeni Carterrel. A se veled se
nélküled kapcsolat megtörik egy idő után, amit Carter nem is igazán akar, így
dönti el, hogy maga mögött hagy mindent.
Itt bevallom eléggé kibuktam,
hogy mire fel ez az egész, hiszen mindketten vonzódtak tudat alatt egymáshoz, és mi lesz ezek után velük. De szerencsére az
olvasást folytatva mindent megértettem. A főhősök újra egymásra találnak, ám a
happy end itt még váratott magára, hiszen újabb árnyék következett a
szerelmesek életébe. A könyv végére minden a helyére került szerencsére, és duplázva kaptam a boldog pillanatokat.
Valahol azt éreztem elsőre, hogy ez egy
sablon YA sztori. Balhés főhős, évődés egy „egyszerű” lánnyal, aztán egymásba
szeretnek és pont. De annyira szerettem a karaktereket, meg az őket övező
történetet, hogy végül elütött az egész a sablontól. Indiana nem tökéletes,
ahogy Carter sem. Ám egymásra hatva változnak. Szerintem ez egy jól ábrázolt
második esély, amit egymásnak adtak illetve kaptak az élettől.
A könyv szerkesztéséről is
ejtenék pár szót. A fejezetek váltakoznak a két főszereplő szemszögéből. Két
nagyobb rész különül el, az első a sztori kezdetétől datálódik, a második pedig
öt évvel később. Ezt szükségesnek találtam, mert ha minden egy síkon terült
volna el, akkor lehet, hogy nem lett volna ennyire érdeklődést fenntartó a
könyv. Az író Carter lazaságát, rossz fiú imidzsét az elég sűrűn előforduló
trágár szavakkal illusztrálta. Az elején még azt mondtam, hogy rendben, de a
vége felé már kissé zavart. Sok helyen tűntek fel a gépelési hibák, egy ekkora
terjedelmű könyvben viszonylag sok fordult elő. Mondanám, hogy ezek a tényezők
zavartak, de annyira megkedveltem a történetet, hogy a végén eltörpültek már a
dolgok.
Leginkább a Lebegés című
könyvhöz tudnám hasonlítani ezt a történetet. Ott is hasonló karakterekkel
találkozhatunk, igaz nem YA köntösben ha
jól rémlik, de valahogy ez jutott elsőre eszembe. Összességében én
tudom ajánlani ezt a könyvet, egy jó kis sztori ez. Ha valaki szereti a rossz
fiúkat, már pedig Carter Reynold egy tipikus s*ggfej, akkor őt és a történetét
is kedvelni fogja!
F.
J. L. Perry: Rohadék
Bastard
Kiadó: Művelt Nép Könyvkiadó
Kiadás éve: 2018.
574 oldal
A világhírű bestseller. Egy
szívfájdítóan gyönyörű love sztori.
A nevem Carter Reynolds.
Rohadéknak születtem, és rohadékként fogok meghalni. Erre fiatalon jöttem rá,
és nem változtathat rajta senki és semmi. A pusztítás egyirányú ösvényén járok,
Isten irgalmazzon annak, aki az utamba kerül. Utálom az életemet. Igazából
mindent gyűlölök.
Egészen addig, amíg nem
találkozom a szomszéd kölyökkel. Indi-csodabogár-anával. Rögtön ellenszenves.
Attól a perctől fogva, amikor először megpillantom, fellobbant bennem valamit.
Olyan érzelmeket vált ki belőlem, amelyekről azt hittem, képtelen vagyok
érezni. Ez egy kicsit sincs ínyemre. Amikor rám néz azzal a hatalmas, gyönyörű,
kísértő zöld szemével, mintha lelátna a lelkem mélyébe. A sikító frászt hozza
rám az a lány. Olyan, akár a napfény és a szivárvány az én komor, pusztító
világomban. Rosszul vagyok a napfénytől és a szivárványtól.
A nevem Indiana Montgomery. A
barátaim Indinek szólítanak. Hat éves koromban elvesztettem anyámat, de
csodálatos az életem, és nagyszerűek a barátaim. Apám bőven kárpótol azért,
hogy csak egy szülőm van. A kicsi lánya vagyok, a világa közepe. Csodálom őt.
Amikor Carter Reynolds a
szomszédba költözik, rosszabbra fordul az életem. Vonzó, rohadtul dögös, de
ezzel véget is ér a dicséret. Úgy tűnik, határozottan eltökélte, hogy
tönkreteszi az életemet. Durván viselkedik, de amikor a szemébe nézek, nem
látok gorombaságot. Sérülést és fájdalmat látok. Elveszettnek tűnik.
Gyűlölnöm kellene azért, ahogy
bánik velem, de bármily meglepő, nem gyűlölöm. Legfeljebb sajnálatot érzek
iránta. Segíteni akarok neki, hogy megtalálja a békét. A fényt, amelyről tudom,
hogy ott rejtőzik valahol a sötét világában, de egyetlen sugarát sem akarja.
Újra és újra figyelmeztetett,
hogy maradjak távol tőle, de nem tudok. Valamiért vonzódom hozzá. Mindig
rohadékként utal magára. Talán igaz lehet, de számomra inkább egy teljesen
félreismert rohadék. Akár tetszik neki, akár nem, én nem adom fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése