Karácsonyi bűnügyek - könyvértékelés

Minden év decemberében elkap az érzés, hogy akkor MOST igazán téli/karácsonyi tematikájú könyveket fogok olvasni, ennek dedikálva ezt az időszakot. Több e-könyv is pihen az olvasómon, természetesen még egyikre sem kerítettem időt az évek végén, amióta nálam van az olvasó.

Agatha Christie neve nem hinném, hogy ismeretlen lenne bárkinek is, aki huzamosabb ideje olvas. Ugyan én nem vagyok nagy krimi rajongó, de több helyen találkoztam már a regényeivel. Kimondottan viszont még nem vettem kezembe egy művét sem. Viszont kettő éve karácsonyra kaptam egy igazán ünnepi kiadású könyvet, ami a krimi királynő pár írását fogta egybe.

A Karácsonyi krimik egyből levett a lábamról, már csak a csodás borítója miatt is. Az, hogy van saját kis könyvjelző „szála”, csak a ráadás volt. Mivel annyira nem ismerem az írónő munkásságát, így nem mondott sokat a tömör fülszöveg számomra. Az idei évben sikerült nem elfelejtenem ezt a szép könyvet a polcomon, így december elején bele is vetettem magamat! Aztán ez lett az évem utolsó olvasmánya, zárásként.

A regényben négy különböző vagy talán annyira nem is, karácsonyi nyomozást kapunk Mr. Hercule Poirot-tól és Miss Marple-től. Egy kicsit számomra lassan indult be az első történet, de szerintem ez annak számlájára írható, hogy meg kellett szoknom az írói stílust. A négy novellára hasonló eloszlást vártam a könyv terjedelméből következtetve, de viszonylag aránytalanul kaptak helyet a sztorik.

Itt az év vége újra! - évösszegző

Szia kedves Olvasó!

Ismét elrepült egy év, és természetesen a blogról nem maradhat el az összegzése. Mármint, olvasás terén. Nagyon behúzott a decemberi pörgés, a munka, az ünnepi készülődés, a családdal töltött idő, de nem feledkeztem meg arról, hogy számot vessek, mi történt nálam könyvek terén.

Most, hogy kicsit elcsitult a pörgés, és maradt két nap az évből, gondoltam ideje átpörgetni, miket is lapoztam 2024-ben. Előtte azért átolvastam a tavalyi összefoglalómat, hogy milyen vonalat követtem, de nagyjából ez a séma volt meg a fejemben egyébként is.

Minden évben kitűzök egy olvasási célt, ami már egy jó ideje a 25 könyv. Ami számomra egy teljesen tartható mennyiség, de most sikerült felülmúlnom a célomat! Ugyanis december 29-én fejeztem be a 34. könyvemet, ezzel úgy gondolom le is zárhatom az évet. Utoljára 2020-ban olvastam ennyi könyvet. Idén ez 13.228 oldalt jelent, valamint 245 olvasással töltött napot az évből.

Ugyan szép számmal sikerült olvasnom, de így visszatekintve gyorsnak gondolom ezt a fajta tempót. Januártól július legelejéig összesen 21 könyvet olvastam el, hiszen volt, hogy egyet befejeztem és már aznap másikat kezdtem, vagy a rá következő nap. Ahogy tegnap próbáltam feleleveníteni az olvasmányokat, nem mindenre emlékeztem, talán emiatt is mosódik úgy össze elég sok minden. Nyilván, ez máskor is így van, hogy vannak kiemelkedő kötetek, és vannak olyanok, amikre kevésbé emlékszem már. Viszont ekkora mennyiségnél ez már jobban kijön el sem tudom képzelni, hogy akik évi 50 könyvet is olvasnak, ők hogyan emlékeznek mindenre.

Ez a regény nem kímél! - könyvértékelés

Az előző másfél hónapot a jégkorongnak szenteltem. Mind a The Graham Effect, mind a Wildfire remek kikapcsolódás volt számomra, meg hát amúgy is szeretem a könyvek terén ezt a jeges sportot. Viszont nem szakadtam ki a mozgás világából, és maradván ezen a vonalon gondoltam, ideje időt fordítanom Kennedy Ryan regényére is. 2021-ben nagyon népszerű volt ez a könyv, már akkor is nézegettem, de valahogy nem vágytam úgy rá.

Végül tavaly ősszel le is csaptam Vinteden egy példányra a Long Shot – Távoli dobás könyvből. A kosárlabda sosem volt nagy kedvencem, de úgy gondoltam, tartogathat érdekes dolgokat nekem ez a sportág.

Anno belefutottam egy értékelésbe, az alapján nagyon úgy tűnt, hogy teljesen máshogy ítéltem meg a regényt. Most, ahogy a kezembe vettem ez felderengett, és meg is erősödött bennem, ahogy az író előszavát olvastam az elején. Így mindenre számítottam, csak egy kellemes, főiskolai sport románcra nem. Vagyis, a főiskolai sport románcot megkaptam, de közel sem úgy, mint ahogy azt megszoktam, akár a fent említett történetek során.

Maple Hills újabb története - könyvértékelés

Az októberi hónapomat és részben a novemberemet is úgy látszik, a jéghokis csapattagoknak szenteltem. Hiszen Elle Kennedy régóta vágyott könyve, a The Graham Effect után egy újabb, jeges sportot kedvelő sorozathoz nyúltam. Augusztusban olvastam Hannah Grace megosztó regényét, a Maple Hills első részét, és mivel nekem bejött valamennyire a Jégtörő, gondoltam ideje figyelmet szenteltem a második kötetnek is.

Hiszen idén tavasszal már mi, magyar olvasók is örvendhettünk vagy épp nem, az előző könyv megosztottsága után a hazai fordításnak is. A Wildfire – Futótűz hasonló grafikát kapott a borítójára, mint az előző könyv, ami szerintem aranyos. Bár, a könyv komolyabb témájához talán túl gyermeteg ez a rajz. Az első kötetben már megismert szereplő, Russ Callaghan, vagyis Muffin kerül előtérbe, az ő történetét meséli el ez a könyv.

Így két hónappal később megmondom őszintén, annyira már nem emlékeztem a szereplőkre, olvasás közben ugráltak elő az emlékek, hogy ki kicsoda, hova kapcsolódik, vagy hogy egyáltalán mi is történt az első részben, Stassie és Nathan körül. Apróbb visszautalások segítettek felvenni a fonalat, így együtt sodródtam a karakterekkel végül.