Maple Hills újabb története - könyvértékelés

Az októberi hónapomat és részben a novemberemet is úgy látszik, a jéghokis csapattagoknak szenteltem. Hiszen Elle Kennedy régóta vágyott könyve, a The Graham Effect után egy újabb, jeges sportot kedvelő sorozathoz nyúltam. Augusztusban olvastam Hannah Grace megosztó regényét, a Maple Hills első részét, és mivel nekem bejött valamennyire a Jégtörő, gondoltam ideje figyelmet szenteltem a második kötetnek is.

Hiszen idén tavasszal már mi, magyar olvasók is örvendhettünk vagy épp nem, az előző könyv megosztottsága után a hazai fordításnak is. A Wildfire – Futótűz hasonló grafikát kapott a borítójára, mint az előző könyv, ami szerintem aranyos. Bár, a könyv komolyabb témájához talán túl gyermeteg ez a rajz. Az első kötetben már megismert szereplő, Russ Callaghan, vagyis Muffin kerül előtérbe, az ő történetét meséli el ez a könyv.

Így két hónappal később megmondom őszintén, annyira már nem emlékeztem a szereplőkre, olvasás közben ugráltak elő az emlékek, hogy ki kicsoda, hova kapcsolódik, vagy hogy egyáltalán mi is történt az első részben, Stassie és Nathan körül. Apróbb visszautalások segítettek felvenni a fonalat, így együtt sodródtam a karakterekkel végül.

A hokicsapat egy búcsúbulit szervez, ahova a kosárcsapat pár tagja is elmegy. A csapa kapitánya, Ryan meggyőzte a másik főszereplőnket, Aurora-t, hogy vegyen részt ő is a kis szórakozásban. Ez a Ryan… Első részben Stassiet, most az új főszereplőt tartja karban? Szerencse, hogy ballag, és a harmadik könyvben már nem lesz kit hódítania. Aurora összetalálkozik Russ-szal, akivel egy érdekes beszélgetés után egymás mellett kötnek ki az ivós Jenga játék alatt. A pikáns feladatokkal ellátott farúd kihúzása okoz pár, diák bulira jellemző fordulatot, mint például egy laza öltáncot Russ és Aurora között. Az este zárásaként Aurora Russ ágyában köt ki. A félreértelmezett reggelt követően mindkét szereplő elkönyvelte, hogy az eset nem fog többet megismétlődni. De aztán egy közös nyári kaland veszi kezdetét nekik: mindketten ugyanabban a gyerektáborban fognak felügyelőként dolgozni. Viszont a legfőbb szabály az, hogy a dolgozók nem gabalyodhatnak össze egymással. Nem okozott meglepetést, hogy nem tudták a fiatalok féken tartani az érzéseiket, de számomra az volt érdekes, ahogy ennek teret engedtek!

A regényt én fordított felépítésűnek éreztem. Eddig ahhoz voltam szokva, hogy az ezekhez hasonló könyvek lassan építkeznek fel, aztán a végén felszínre kerül egy nagy titok, mint egyfajta tetőpont, ami meghatározta az addigi kapcsolatukat. Itt viszont egy erős „in medias res” kezdést kaptam, hiszen már az első fejezetekben Russ boncolgatta nehéz családi hátterét, ami ahogy haladtunk, kicsit jobban kibontakozott. Közben Rory családjáról is egyre több információ derült ki, ami értelmet adott annak, miért lett ilyen ember. Mindkettő szereplőt nagyon gátolja a családi kapcsolataik minősége, így elég nehezen találnak egymásra. De utána megmutatkozik, hogy Russ és Aurora mennyire egymásnak lettek szánva. A két fiatal tele van gátlásokkal, és küzdenek azért, hogy jó emberek legyenek, ami számomra életszerűvé tette őket. Egymásra hatottak, támogatólag, hiszen mindkettejüknek erre az önbizalom löketre volt szüksége.

Tetszett az az atmoszféra, amit az író megteremtett a nyári táborral. Keretbe foglalta az egész cselekményt, ebben fejlődtek a szereplők, és bimbódzott Aurora és Russ kapcsolata. A mellékszereplőket is sikerült megkedvelnem, főleg Alexander volt a szimpatikusabb számomra. Érződött a végére, hogy Russ-szal közel kerültek egymással, és barátok lettek. Nyilván, csak az egyik tábori csoport került előtérbe, amiben Aurora és Russ is segédkezett, de itt a többiekkel jó kis csapatot alkottak az önkéntesek.

Ezek mellett kaphattunk jelenetet Russ családjáról és Rory szüleiről is. Russ egy fokkal könnyebbnek érezte magát, amikor édesapjának kiöntötte lelkét a kórházban, de teljesen nem tudta maga mögött hagyni a családi drámájukat. Ez okozhatott volna egy fordulatot a kapcsolatában Aurorával, de túlságosan gyorsan lett megoldva, ami nekem nem tetszett annyira. Nem igazán éreztem valóságosnak azt, hogy egy ilyen szintű magába zárkózást úgy kezelt Russ ahogyan, Aurora pedig próbálta segíteni, de inkább ellökte magától. Majd egy óra múlva ez már tisztázva is lett. Értem a dinamikájukat, hogy egymást segíti a két megtört lélek, de nekem ez ilyen „meh jelenet” volt. Viszont Aurora részéről nagyon tetszett a megoldás, hogy anyukájával való őszinte beszélgetés indította el a változás útján, majd a végén lerázta magáról mindazt a súlyt, amit apja pakolt rá a tökéletesnek mutatott családi képével. Szerintem ez érződött úgy igazi fejlődésnek az ő részéről, amire ráerősített a legvégén testvérével való telefonbeszélgetése is.

Több véleményt olvastam korábban, hogy a Futótűz sokkal jobban sikerült az írónak, mint a Jégtörő. Aztán a könyv végeztével én is ezt a tábort erősítem! Nem mondanám hibátlannak a könyvet, de nekem sokkal jobban bejött ez a gördülékenység, ami Russ és Rory között volt. Az előző kötet is fontos témát boncolgatott Stassie-n keresztül, de számomra akkor is ez a rész lett a meggyőzőbb. Persze, itt is nagyon szerettem a hoki csapat tagjainak jeleneteit, a srácok közti összetartó szellem ugyanúgy megvolt, ami aztán igazán segítette Russ-t a fejlődésben! Illetve plusz pont jár az írónak azért, hogy nem dobta be ugyanazt a lezárást, mint a Jégtörő epilógusában, hanem egy könyvbéli viccelődésre volt visszautalás inkább az egész jelenet.

Szóval bátran ajánlom azoknak ezt a regényt, akik nem találták meg a számításaikat a Jégtörőben! Szerintem kellemes csalódás lesz azután ez a könyv!

F.

Hannah Grace: Wildfire – Futótűz

Maple Hills 2.

Kiadó: Maxim Kiadó

Kiadás éve: 2024.

400 oldal

A Maple Hill főiskola diákjai, Russ Callaghan és Aurora Roberts először egy, a tanév végét ünneplő bulin gabalyodnak össze, és egy ivós játék végül egy szenvedélyes egy éjszakás kalandban végződik. Aurora, aki sose feszegeti a vendégség határait (és a férfiaktól se vár sokat), elsurran, mielőtt Russ megkérdezhetné a teljes nevét.

Így eléggé meglepődnek, amikor összefutnak annak a nyári tábornak az első napján, ahol mindketten tábori felügyelők, és mindketten a bonyolult családi életük elől menekülnek ebbe a nyári munkába. Russ reméli, hogyha elég messze kerül Maple Hillstől, elkerülheti apja szerencsejáték-függőségének következményeit, míg Aurora unja, hogy meg kell küzdenie a környezete figyelméért, és vissza akar térni oda, ahol utoljára igazán otthon érezte magát.

Russ tudja, ha megszegi a tábor szigorú szabályát, mely tiltja az alkalmazottak közötti kapcsolatot, egyenesen mehet is vissza Maple Hillsbe még a nyár vége előtt, de sajnos Aurora sose volt igazán jó szabálykövető…

Sikerül békésen egymás mellett létezniük? Vagy az egyéjszakás kalandjuk olyan tüzet gyújtott, amit nem lehet kioltani?