Az előző másfél hónapot a jégkorongnak szenteltem. Mind a The Graham Effect, mind a Wildfire remek kikapcsolódás volt számomra, meg hát amúgy is szeretem a könyvek terén ezt a jeges sportot. Viszont nem szakadtam ki a mozgás világából, és maradván ezen a vonalon gondoltam, ideje időt fordítanom Kennedy Ryan regényére is. 2021-ben nagyon népszerű volt ez a könyv, már akkor is nézegettem, de valahogy nem vágytam úgy rá.
Végül tavaly ősszel le is csaptam Vinteden egy példányra a Long
Shot – Távoli dobás könyvből. A kosárlabda sosem volt nagy kedvencem, de úgy
gondoltam, tartogathat érdekes dolgokat nekem ez a sportág.
Anno belefutottam egy értékelésbe, az alapján nagyon úgy tűnt, hogy teljesen máshogy ítéltem meg a regényt. Most, ahogy a kezembe vettem ez felderengett, és meg is erősödött bennem, ahogy az író előszavát olvastam az elején. Így mindenre számítottam, csak egy kellemes, főiskolai sport románcra nem. Vagyis, a főiskolai sport románcot megkaptam, de közel sem úgy, mint ahogy azt megszoktam, akár a fent említett történetek során.
August West tehetséges kosaras, és egy fontos mérkőzés előtt
beült egy bárba lazítani. Ahol felfigyelt egy lelkes szurkolóra, akihez
csatlakozva együtt nézték a Lakers meccset. A beszélgetésük mindkettejük
számára egy sorsdöntő pillanat volt, de a szikra hiába volt meg köztük, az
elválás nem lobbantotta lángra a vonzódást: Iris-nek barátja van. Ami August másnapi,
fontos meccsén lett egyértelmű, hiszen gyerekkori riválisa, Caleb az említett
srác. A meccs végén világossá válik, ki mit nyer: August a bajnokságot, Caleb
pedig a lányt. És vajon ez mit fog szülni a jövőre nézve?
Az elején nem sokat tudhatunk meg a szereplőkről, lassan
épül fel az egész történet. August-ról kevés információ derül ki: a kosárlabda
a szenvedélye, emellett említést tesznek családi kapcsolatáról is. Iris
kétségbeesetten menekül azelől, hogy olyanná váljon, mint édesanyja, aki több
férfira akaszkodott rá, csak hogy eltartsák. Kitart önálló élete tervénél, amit
pont egy állásinterjún történő fordulat húzott keresztbe… Innentől nincs
megállj Caleb zsarnokságának, indulatait Iris-en tölti ki, aki igen csak
csapdába szorul emiatt. Aztán egy kicsivel később, egy bajnoki meccsen Caleb
féltékenységből vagy inkább bosszúból olyat tesz, ami jóformán August
karrierjében kerülhet.
Itt vált ketté a történet szála, és úgy érzem, főként Iris
életére fókuszált a regény. Így kaphattam olvasóként belátást a sztori mélyebb
vonalába. Mert aztán itt nem finomkodott az író, hogy a lány miket élt át Caleb
mellett. Sokszor már túl erősnek éreztem az egészet, igazán lelket próbáló volt
a könyv ilyen szempontból. A szereplővel együtt egy ponton én is
megkönnyebbültem, aztán vártam, hogyan talál el August-hoz végül Iris. Számomra
kicsit sok volt már Iris szenvedése. Amit egyrészről megértek, hiszen nem egy
esetben az élete múlt rajta. Másrészről oldalakon át azt éreztem, hogy egy
helyben toporog a sztori, nincs haladás. Aztán amikor megtörtént a nagy előre
lépés, izgalmassá vált az olvasás!
August kevesebb fejezetet kapott ennél a résznél, így néha
olvashattam, hogy sérüléséből való lábadozása során épp Iris-re gondol, és
erősíti plátói szerelmüket. Nekem ez picit hihetetlen volt, és valahol zavaró
is. Aztán amikor nagyobb hangsúlyt kapott West is, sokkal jobban megkedveltem
az odaadó természetét! Ahogy összeért a két főszereplő cselekmény szála,
érezhető volt, hogy egymást segítették, ebből építkeztek mindketten. Az pedig a
ráadás volt, ahogy Caleb megjelenésével lezárta a múltat Iris. Nekem valahol
érzéketlennek hatott, ahogy Iris ezt megoldotta, de aztán átgondolva a korábbi
dolgokat, megértettem a szenvtelen indíttatását a lezáráshoz. A lány hatalmas
fejlődésen esett át a könyv alatt. Tetszett, hogy August esetében végig
mérlegelt saját magában, nem ugrott egyből fejest egy kapcsolatba. Szem előtt
tartotta végig az érdekeit nem csak a saját magáét, végig e mentén haladt és
erősödött érzelmileg. Mindenben hatalmas segítsége volt unokatestvére, Lotus
is, aki az egyik kedvenc mellékszereplőmmé vált. Fontos részei voltak a
történetben, pont akkor lett beleírva, amikor kellett, nagyon tetszett az ő
karaktere! Caleb abszolút a negatív hős szerepében tetszelgett, mindvégig
felállt a nem létező szőr a hátamon tőle. Viszont jól beleszőtte az írónő
azokat a jegyeket, amik egy bántalmazó kapcsolatban megmutatkozhatnak: a
hangulat ingadozását a másik félen töltötte ki; teljes mértékben maga alá
rendelte Iris-t; fenyegetéssel rettegésben tartotta; aztán egy ponton érzelmeit
fejezte ki neki, amikor már a lányon nem fogott a durva sértéseinek egyike. Egy
picit kíváncsi lettem volna az ő háttér történetére, hogy mi váltotta ki belőle
mindezt, vagy honnan indult a versengés a két kosaras tehetség között.
F.
Egy tiltott szerelem az NBA robbanékony világából…
Azt hiszed, tudod, milyen egy kosaras barátnőjének lenni? Nem tudod.
A tündérmesém a feje tetejére állt. És boldogtalanul éltek… Megcsókoltam a herceget, és átveréssé változott. Bolond voltam, a szerelme pedig – a bolondok aranya.
Most van egy új játékos a játszmában, August West. Az NBA egyik legfényesebb csillaga.
Ellenállhatatlan. Tiltott
Engem akar. Én pedig őt.
De a múltam és a hercegem, aki átvert, nem ereszt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése