A legutóbbi hangoskönyv élményem után végre előfizettem a Voiz teljes könyvtárára, így nagyon sokféle hangoskönyv, és ekönyv vár rám a kínálatában. Ahogy lapozgattam, milyen hangoskönyvek vannak fent, megtaláltam egyet, amit könyvben szerettem volna olvasni. Monica Heisey művét több helyen láttam ajánlóban, így örültem, hogy vezetés közben ráhangolódhattam végre a Valójában remekül című regényére. Ami nagyon sajátos stílusban íródott, hiszen a főszereplő, Maggie egy életszakaszát követi végig. Válása után próbálja újraépíteni életét, és ezzel önmagára találni az egyedüllétben. Az elején elszórakoztam a stíluson, magamra találtam egy-egy jelenetben - főleg a randizós részeknél. Aztán a történet felénél nekem borzasztóan ellaposodott. Untam, vontatottnak éreztem, valahogy a mellékszereplők sem győztek meg, sőt, még Maggie sem. Így megtörtént az, ami évek óta sem: félbehagytam a könyvet. Lekvár főzés közben jött a szikra, hogy jó, túl sok értékes időmet venné el számomra ennél sokkal jobb könyveknél. Valószínű nem voltam hangulatban ehhez, így random ráböktem egy újabb hangoskönyvre.
Mivel bejött Szlavicsek Judit balatoni krimije, így ezen a vonalon maradva kezdtem bele Zajácz D. Zoltán Véres Balaton sorozatába. Párszor feldobta a Moly a regényt, de különösebben nem mentem utána. Gondoltam miért ne adnék egy esélyt a Véres Balatonnak? Maximum ezt is elkaszálom és mást kezdtek el hallgatni. Hám Bertalan előadása amúgy is adott hozzá egy hangulatot, így vetettem bele magamat a sztoriba!
