Mégsem olyan drága... - könyvértékelés

Több olvasmányomat egy-egy véletlen Molyos felfedezésnek köszönhettem. Szoktam böngészni az aktuális hónap népszerű olvasmányait, illetve figyelem, hogy milyen értékeléseket tesznek ki azok a könyvmolyok, akiket követek. Az oldalon futottam bele Penelope Ward önálló könyvébe, ami hát „meztelenkedése” miatt is felhívta a figyelmemet. Az írónőtől olvastam Vi Keeland-dal közös regényt, amit nagyon szerettem, így adtam egy esélyt a Legdrágább mostohabátyámnak is.

Szeretem a Könyvmolyképző Rubin pöttyös könyveit, így került a kosaramba ez is egy nagyobb raktár kisöprés során. A fülszövege alapján ígéretesnek tartottam, illetve kiszámíthatónak is, ám ennek ellenére is el akartam olvasni.

Greta és Elec egész végig a magyar Elek név volt bennem, amikor olvastam kapcsolata nem hétköznapi. Sehogy sem, hiszen Elec Greta nevelőapjának a fia. Amivel nem is lenne baj, csak egy igazi sggfejként viselkedik a srác. Greta próbálta vele megtalálni a közös hangot, ám a lázadó srác mindig az idegein táncolt. Ennek ellenére mindvégig érezhető volt kettejük között a vibrálás a történetben. Szépen lassan engedett fel a főszereplő fiú Greta mellett, aki nem adta fel, hogy jobban megismerhesse őt. Legféltettebb titkát ugyan nem fedte fel előtte, de az utolsó éjszaka mindkettejük számára felejthetetlen lett.

A fájdalmas búcsút követően 7 évre szétszakadt a két fiatal kapcsolata. Egy szomorú eseménynek köszönhetően újra találkoztak, és újra feléledt köztük a vonzalom. Próbálták egymás előtt is eltitkolni a nyilvánvaló érzéseiket, amit ideig óráig bírtak is. Egy kalandos napot töltöttek együtt, ami után ismét csak az elválás következett. És számomra utána már jött egy pont, ahol elveszett a történet varázsa…

Elec írói ambíciója Greta előtt nem volt titok, így vette fel vele újra a kapcsolatot a srác, miután elváltak egymástól. Az utolsó 50-60 oldal lényegében arról szólt, hogy Elec hogyan érte meg a történéseket, és a kézirata által ugyanazt olvastuk el rövidebben, mint amit a korábbi 250 oldalban. Egy-két plusz információt kaphattunk így a történethez, de nekem ez így elég lapossá vált. Az utolsó két fejezet volt a plusz, illetve az epilógus formája tetszett.

A szereplőknél annyira nem éreztem a karakter fejlődést. Mellékszereplőket nagyon nem jegyeztem meg, egyedül a végén Sully karaktere került hozzám közelebb. Sajnáltam is, hogy ő csak egy falatnyi szerepet kapott a könyvben. A történetben hiányoltam a cselekmény tetőpontját. A könyv közepén, a kaszinós este alatt kiéleződött a tetőpont, ami ott szerintem meg is állt, és el is maradt. Legalábbis én így éreztem a regény során. Nekem kicsit csalódás volt ez így. Sajnáltam, mert a tartalom alapján ugyan kiszámítható volt számomra a történet, de szerintem lehetett volna belőle picit többet kihozni.

Rövidsége miatt kikapcsolódásnak jó a könyv, de nekem ez ilyen egyszer olvasós volt. Van egy második része a sorozatnak, de ahogy kivettem a tartalmából, ez inkább a spin-off története, mint a folytatása Greta és Elec sztorijának. Nem hiszem, hogy azt olvasni szeretném a továbbiakban. Sajnálom, hogy így érzek egyébként, mert Penelope Ward stílusa nagyon bejött Vi Keeland mellett a Nagyképű öltönyös könyvnél.

Mindenkire rábízom, hogy ezek után olvasni szeretné a könyvet, hiszen ez csak az én szubjektív véleményem volt. Mint ahogy az összes bejegyzésem egy könyv tekintetében.

F.

Penelope Ward: Stepbrother Dearest – Legdrágább mostohabátyám

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.

Kiadás éve: 2017.

310. oldal

Nem kellene akarnod őt.

Amikor a mostohabátyám, Elec a gimi utolsó évében hozzánk költözött, nem voltam felkészülve arra, hogy mekkora szemét.

Utáltam, hogy bunkón viselkedik velem csak azért, mert nem akar ott lenni.

Utáltam, hogy lányokat hoz haza a suliból és visz fel a szobájába.

De amit a legjobban utáltam, az az volt, ahogy a testem akaratom ellenére reagált rá.

Először azt hittem, csupán kőkemény, tetovált izmai és markáns arca lehet vonzó benne. De a dolgok új irányt vettek köztünk, mígnem egy éjjel minden fenekestül felfordult.

Aztán épp olyan gyorsan, ahogy betoppant az életembe, már vissza is ment Kaliforniába.

Évek teltek el, mire újra láttam Elec-et.

Amikor a tragédia lesújtott a családunkra, újra szembe kellett néznem vele.

És szent ég, a kamasz, akiért egykor megőrültem, most férfivá érett, aki egyenesen az eszemet vette!

Volt egy olyan érzésem, hogy megint darabokra törik majd a szívem.

Perzselő vágy és nyers erő. Láss a mélyére!