Facebookon tagja vagyok több,
könyvekkel foglalkozó csoportnak. Elsőkörben egy olyan csoporthoz csatlakoztam,
ahol az egyik kedvenc íróm is aktívan jelen van, és ott kialakult egy elég
bensőséges kis csapat. Egyik kedves tagtól két éve kaptam egy szép kis listát,
amin az általa ajánlott könyvek szerepeltek. Már akkor felkeltette
érdeklődésemet egy könyv, a Nyugalom tengere.
Az akkori karácsonyi
ajándékesőben ez a könyv sajnos elmaradt helyette
felnőtt színezőt kaptam mivel nem tudták megszerezni nekem. Az utóbbi
időben álltam rá jobban régebbi könyvek felkutatására, így szereztem ugye meg A soha és az örökké határát is. Tehát
beléptem két könyv eladással foglalkozó csoportba is a siker érdekébe, de hát
ott sem jutottam előrébb, mint eddig. Végül eredményesen zárult a kutatásom,
hiszen nem olyan rég meg is érkezett hozzám a könyv, így izgatottan láttam
neki.
Elkezdtem olvasni a regényt, túl
voltam már nagyjából 100 oldalon is. De valahogy nem éreztem azt, hogy mennyire
jó lenne, pedig szinte csak jókat olvastam a történetről. Mondhatni, túlságosan
nyugalmasnak éreztem. Adott a lány, Nastya, aki új iskolába megy. Az ő szemszögéből íródott fejezetek elején egy-egy rövid visszatekintésből megtudhatjuk, hogy valami nagyon erősen megbélyegezte a múltjából. Engem személy szerint nagyon izgatott, hogy ugyan már mi lehet az, de hát pár mondatból nem kaptam egész képet. Így kénytelen voltam tovább olvasni. Mondjuk valószínűleg ezért is íródott így a történet. Aztán ott volt még Josh,
aki szépen lassan elvesztette a szeretteit. Igazából gondoltam rá, hogy oké,
itt a két hányatott sorsú főszereplő, egymásra találnak, dúl a love, happy end.
De miért is lett volna így?
Az olvasás előre haladtával egyre
jobban elmerültem a Nyugalom tengerében,
és azon kaptam magamat, hogy egyre jobban várom, vajon mi lesz a két fiatallal,
kiderülnek-e a titkok, amiket hordoznak magukkal. Hiszen hiába töltöttek együtt
minden napot, szólalt meg a lány a fiúnak, végig ott lógott a levegőben
kettejük között a ki nem mondott titok. Meg ugyebár az is ott volt, hogy
egyiküknek sem volt egy épkézláb kapcsolata, így hiába voltak érzéseik egymás
iránt, inkább nem mondták ki, nehogy elromoljon mindaz, ami köztük volt. A
történet vége felé egyre jobban akartam már, hogy Nastya felfedje titkát a fiú
előtt valamint előttem is, ám
ez nem szemtől szemben történt, hanem újabb meglepetések sorozatával. A végén
lévő felfokozott események, a megoldások mind, mind a helyére illesztették a
kirakós hiányzó darabjait, így állt össze a kép.
A főszereplő karakterek nem
tökéletesek. Pont ezért jó a történet. Mindketten olyan dolgokon mentek
keresztül, amik valamilyen szinten zárkózottá tették őket. A mellékszereplők
közül Drew nőtt a szívemhez. Első benyomásom róla az volt, mint szerintem
mindenkinek, hogy megvan az iskola népszerű, minden(ki)t megkapható csávója,
aki egy iskolás témájú könyvből nem hiányozhat. Ám Drew is levetkőzte ezen
imázsát Nastya előtt, és onnantól számomra még szerethetőbb karakterré vált.
Ezeken felül szerintem jól volt megjelenítve a Josh-sal való igaz barátságuk
is.
A Nyugalom tengere egy érzelmi hullámvasút. Egy utazás, amiben egy
megtört személyiségű lány és egy fiú az idegenvezetőnk. Megmutatják, hogy
képesek a megbocsátásra, az újjászületésre,
az újrakezdésre, minden tragédiát, elvesztést, és rosszat hátrahagyva. Vegyes
érzelmeket váltott ki belőlem a könyv. Őszintén szólva, nem hiszem, hogy volt
olyan olvasója a történetnek, aki szó nélkül, érzelmek kiváltása nélkül tudta
volna végigolvasni ezt. Ha meg mégis, akkor tévedtem.
Egy szó mint száz, megérte
megszereznem ezt a könyvet. És csak annyit tudok mondani, hogy mindenkinek
(legalább) egyszer el kellene olvasnia Katja Millay ezen könyvét. Megéri.
F.
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Kiadás éve: 2015.
496 oldal
A két és fél évvel ezelőtti, kimondhatatlan tragédia óta Nastya Kashnikov csupán az árnyéka régi önmagának. Másik városba költözik, elhatározva, hogy titokban tartja sötét múltját, és senkit sem enged közel magához. Terve azonban kudarcot vall, amikor azon kapja magát, hogy megmagyarázhatatlanul vonzza az egyetlen személy, aki ugyanolyan elszigetelt, mint ő maga: Josh Bennett.
Josh története nem titok. Minden szerettét elveszítette, így tizenhét éves korára senkije sem maradt. Akinek a neve egyet jelent a halállal, azt mindenki igyekszik elkerülni. Nastya kivételével, akit nem riaszt el a fiú, sőt, előbb-utóbb élete minden területére bebocsátást nyer. Ám miközben a kettőjük közti tagadhatatlan vonzalom egyre erősödik, Joshban felmerül a kérdés, vajon megtudja-e valaha is Nastya titkát és hogy egyáltalán meg akarja-e tudni.
A Nyugalom tengere gazdag, erőteljes és zseniálisan kidolgozott történet egy magányos fiúról, egy érzelmileg sérülékeny lányról és arról a csodáról, ha kapunk még egy esélyt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése