Rövidke utazás - könyvértékelés

Egy ideje figyeltem, hogy a Lidl-ben néha tartanak könyves akciókat, amikor is főként Álomgyár Kiadó könyvei találhatók meg a polcokon, nagyon is kedvező áron. Egy nyári, gyors reggeli bevásárlás során sikerült elcsábulnom, és a kosaramba dobtam egy vékonyabb, de annál izgalmasabbnak tűnő kötetet.

Baráth Viktória munkásságát kifejezetten kedvelem, eddig öt kötetet olvastam a tollából, és további egy várja a sorát a magán könyvtáramban. Amikor a boltban elolvastam az Egy év Provence-ban tartalmát, rögtön tudtam, hogy ez a könyv engem céloz! Szép francia város, egy reménnyel teli szerelem és egy főszereplő hölgyemény, akinek a fotózás a munkája? Még jó, hogy olvasnom kell! És persze az írótól nagy kedvencem volt az Egy év Rómában, a címek hasonlósága miatt akarva akartlanul is összekötöttem a két történetet - persze, hiába.

A könyv rövidsége miatt gondoltam, hogy gyorsan végezni fogok vele. Nem nehéz a témája, könnyen olvasható, nincsenek mélyreszántó gondolatok benne. Baráth Viktória írói stílusa kellemes, és hát nem is ismeretlen számomra. Viszont most egy kicsit nehezebb időszakban kaptam le a könyvet a polcról, így jó két hétbe telt, mire végeztem a történettel.

Rejtélyekkel teli szálló - könyvértékelés

Most nagyon beleugrottam abba, hogy lefaragjam végre az itthoni könyvtáramban lévő olvasatlan kötetek számát. Egész jól haladok amúgy már csak 25 könyv van a listán, de mellette folyton csábítanak más könyvek, amiket még nem szereztem be, vagy épp a Kindle hívogat, hogy kicsit szabadabban olvassak, mint a fizikai könyvek esetében.

Tavasz elején olvastam utoljára Colleen Hoover regényt, de még mindig van a tarsolyomban olyan tőle, ami érintetlenül hever a polcon. Mivel hónapról hónapra ütemezem be Molyon az olvasási tervembe a könyveket, így szeptemberre kitűztem egy CoHo művet. Ami nem más volt, mint a Layla. Már egy ideje szemezgettem vele, hiszen anno a Verity nagyot ütött nálam, és gondoltam hátha ez a könyv is ekkorát szól majd az írótól.

Kicsit mindig neccesnek érzem, hogyha elvárásaim vannak egy könyv felé, mert az vagy nagyon balul sül el, és teljesen kiábrándulok, vagy hoz mindent, amit vártam, így megkedvelem. Ez nem mindig alakul nálam jól, hiszen már az elvárásom alapján beskatulyázom az adott történetet, így sokszor előfordult már, hogy előre elkaszáltam a sztorit, holott akár jó is lehetett volna, ha máshogy állok hozzá. Vajon itt melyik megérzésem jött be?

Újra a jégen - könyvértékelés

Hatalmas kedvenc zsánerem az iskolai jégkorong csapatokról szóló történet, egyszerűen imádom őket. Elle Kennedy Off-Campus sorozata nálam az etalon lehet idén még el fogom olvasni ismét, azóta még nem igazán olvastam olyan wow érzésű hokis regényt. Tavaly Hannah Grace Maple Hills sorozatának két részét olvastam. Ott a Jégtörő nem volt olyan rossz, mint amire számítottam az értékelések alapján, de valahogy nem volt az igazi. Aztán kinéztem magamnak Bal Khabra könyvét, aminek megmondom őszintén, a zöld színvilágú borítója kapta el a figyelmemet elsősorban. Utána meg a témája.

Hiszen egy jó hokis könyvre mindig vevő vagyok, meg hát kíváncsi is voltam rá, hogy az Off Campus után találok-e hasonlóan jó sztorit. Így megszereztem a Collide vagyis az Ütközőpálya kötetét, aminek köszönhetően újra egy egyetemi románcban találhattam magamat. Már régóta akartam ezt olvasni, hiszen kb. egy évvel ezelőtt sikerült megszereznem, de mindig más regény, vagy olykor egész sorozat szippantott be. 

Nem mondom, hogy konkrétan azt vártam el, amit mondjuk Az üzlet adott nekem, de valahol nem erre a konkrétumra számítottam. Valahogy kicsit más volt az első gondolatom a sztorit illetően, a hokis szálon túl. A közeg maga nem lepett meg, hiszen általában adja magát, hogy a hokis srácok a középsuli/egyetemi rivalizásokban vannak folyton. A cselekmény alapja sem volt nagy durranás, megannyi ilyen van már a könyvpiacon. Szóval ezek után vártam kicsit, hogy mutasson nekem valamit az író, hogy de figyi már, a könyvem jobban ki fog tűnni a többi ilyen sztori közül. Hát...

A váratlan megoldás - könyvértékelés

A blogom elindítása óta - ami idén 10, azaz TÍZ éve indult - eddig 11 Lakatos Levente művel foglalkoztam, illetve a papír alapú könyvei mellett 3-4 kisebb terjedelmű e-könyvével. A munkássága mindig is kedves volt a szívemnek, valahogy inkább érzelmi alapon kötődtem a könyveihez. Szinte az összes regényét olvastam már, jelenleg a Nem szabadott volna... sorozatával vagyok függőben.

Ugyanis év elején tudtam időt szánni a második kötetre, Tébolyodott címmel, ami előtt az első részt is elolvastam. Hiszen nem tudtam felidézni már pontosan, mi történt a Tönkreteszlek könyvben. Ez azért volt fontos, mivel egy percet sem hagyott ki az író a folytatással. A második rész után a trilógia zárása, a Túlszeretlek is hasonlóan vette fel a fonalat. Nagyon kíváncsi voltam már arra, mi is vár Miára és Samura a történet végén, hiszen annyi titok bújt elő a második részben!