Egy másik világ - könyvértékelés

Elég sok könyvet sikerült felhalmoznom olvasatlanul, aminek idén a nagy mértékű csökkentését tűztem ki célul. Hogy ez könnyebben menjen, készítettem maganak egy TBR dobozkát, amiből olvasási válság esetén kihúzok egy fecnit egy könyv címével. Maradjunk annyiban, hogy volt egy megérzésem, mit is fogok kihúzni elsőre, így akár a könyvet le is vehettem volna a polcról.

Van egy regény, ami hatodik éve vár a sorára a polcomon. Egyszer megpróbálkoztam vele, de annyira sűrűn van a szöveg benne, hogy pár oldal után inkább elnapoltam az olvasást. Egészen eddig. Borsa Brown, magyar szerző már jó ideje a köztudatban van, nagyon sokan szeretik a műveit. Én korábban egyetlen könyvét olvastam, ami hát finoman szólva sem nyert meg magának engem. Talán ez is közrejátszott, hogy ezt a könyvet így halogassam.

Tehát sikerült a dobozból elsőként kihúznom Az arab című regényt, amit így legalább leültem, hogy végre valahára elolvassak. Volt bennem egy bizonyos ellenérzet a könyvvel kapcsolatban. Ez nem igazán korrekt részemről, hiszen nem nagyon tudom pontosan mi várható a könyvben, illetve korábban kb. 10 oldal után fel is adtam azt. De most eljött az én időm! Vagy mégsem?

Szép emlékek a keserűségben - könyvértékelés

Utoljára tavaly ősszel olvastam Colleen Hoover-től, akkor annyira kiborultam a Layla című könyvétől, hogy nem igazán firtattam azóta a műveit. Viszont még mindig van olvasatlan regény tőle a polcomon. Mivel láttam, hogy nemsokára debütál a moziban egy újabb könyvéből készült film, gondoltam, elébe szaladok a mozinak, és elolvasom a regényt. Csak hogy szét tudjam szedni majd nézés közben a filmet. Nemrég megnéztem a Velünk véget ér filmjét, és elkezdtem írni ezer év után egy filmes értékelőt, innen is jött az ötlet, hogy ideje újra moziba menni.

Így már nem nehéz kitalálni, hogy a mostani posztom alanya nem más, mint a Reminders of Him, vagyis az Emlékek róla. A kötetet két éve kaptam karácsonyra, de már régebb óta kívánság listás volt nálam, nem tudom az okát már, hogy miért vártam vele ennyit. Viszont szokásosan bíztam abban, hogy megadja a híres ,,CoHo hatást’’, és darabokra töri a lelkemet a könyv.

Mély álom - könyvértékelés

Az idei évnek nagy reményekkel álltam neki aztán a február ismét pofon vágott, ahogy tavaly is, de ez másik téma már, miszerint jó sztorikkal fogok haladni, meg persze hatalmas olvasatlan lista csökkentéssel. Aztán eddig úgy hozta a helyzet, hogy nem találtam még olyan igazi, mindent elsöprő könyvet. Úgyhogy gondoltam, ideje kicsit félretenni itt a terveket, aztán sodródni a komfort könyvekkel tovább, hátha ez javít a szitun. Mivel 2025-ös évemet végigkísérte Jennifer L. Armentrout mindenféle csoda lénnyel, vérfarkassal, meg elementális szerelemmel, bíztam benne, hogy most is tudok javítani ezen a laposabb olvasási hullámomon.

Szóval felkaptam az újradekorált ebook olvasómat, és készen álltam Poppy és Casteel sztorijának ötödik (!!) részére. Igen, tudom, ez egy 8 tehát NYOLC részes sorozat, emiatt kicsit elült a cselekmény, nem pörög úgy, mit várok. De én pontosan erre a hullámzó, ám annál nagyobbat csapó végű könyvre vágytam most. Viszont kicsikét tartottam is az Egy lélek hamuból és vérből résztől...

Mivel az író újra az első kötethez tér vissza, csak épp Casteel szemszögéből mutatva be az egészet. Olvastam már ilyen jellegű könyvet, és mit ne mondjak, nem vett le úgy a lábamról. Untam, hiszen ismertem már a történet végkifejletét, és csak egy plusz bőr lehúzásának éreztem. De bíztam abban, hogy most nem futok ilyenbe bele.

Egy nagyon hosszú meccs - könyvértékelés

2023 nyarán vettem a kezembe Elena Armas híres regénye, a Spanyol szerelmi átverés. Igen, hozzám kicsit későn ért el, de ahogy elolvastam egyből megértettem, miért kedvelik sokan a könyvet. Egy kedves, szerethető történet volt Catalina és Aaron románca, emlékszem, nagyon jókat derültem rajta. Az író egy másik könyve egy évvel később, egy kiadói szépség hibás akció után került hozzám. Gondoltam, ha az előző könyv tetszett, így talán ezzel sem lőhetek mellé.

Hát, jó két évet váratott magára, hogy levegyem a polcról, de ideje volt, hogy az újév kezdésére beidőzítsem. Főleg, hogy szeretném jobban lefaragni az olvasatlan könyveim számát eddig kettőt már sikerült kihúznom. A Hosszú játszma borítója hasonlóan aranyos grafikát kapott, mint a korábban említett regényé, és ez a stílus nekem bejön. Kíváncsian fogtam hozzá, hiszen nem tudtam a tartalom alapján mire számíthatok az írótól, bár egy körvonal nagyjából megvolt a fejemben.