A tiltott szerelem - könyvértékelés

Őszintén megmondom, fogalmam sincs, hogy jelenleg az LMBTQ témával kapcsolatban miről lehet szabadon írni és miről nem, mit mond ki a hatályos jogszabály nem pont erről, de erre kiéleződve ezért az elején beszúrnám ide ezt a kis tájékoztatást, biztos, ami biztos. Ebben a bejegyzésben egy LMBTQ témájú könyvről fogok írni, ennek tudatában olvassátok, bár nem tudom, ez miben befolyásolná bárki életvitelét. Köszi, köszi. F.

Találkoztam már olyan könyvekkel, ahol egy-egy mellékszereplő a saját neméhez vonzódott. Soha nem volt nekem ezzel problémám, sőt, néhol akár színesíteni tudott egy olvasmányt egy ilyen részlet. Viszont olyan kötethez még nem volt szerencsém, ami kimondottan egy meleg főszereplőről szólna, vagy annyira nem volt számomra furcsa, hogy már nem is emlékszem rá. Még nyáron a Könyvmolyképző oldalán nézelődtem, amikor megláttam Casey McQuiston könyvét. A rózsaszín borítója nem igazán eresztette figyelmemet. Sőt, előtte elég sok helyen láttam, hogy felkapták, és olvassák. A Vörös, fehér és királykék ízig vérig LMBTQ témát felölelő, elég vad fikció – ez volt az első gondolatom, ahogy elolvastam a fülszövegét. És úgy voltam vele, hogyha már ennyien olvassák, és ilyen figyelemfelhívó a borító, valamint lépett egy ekkora merész dolgot az író, hogy ilyen sztorit kreált, miért ne olvasnám pont én?

Egy icipicit azért tartottam a könyvtől. Mármint, nem a témájától, mert az egy percig sem zavart, csak úgy nem tudtam, hogy pontosan mire várhatok. Elképzelésem sem volt arról, mégis hogyan jelenhet meg egy olyan szerelmes sztori egy new adult könyvben, ahol történetesen két nem is akármilyen rangú srác szeret egymásba. Vagyis, rubin pöttyös kötet lévén azért volt egy minimális elképzelésem a sztorit illetően, de pontosan az nem jött be, amire úgy számítottam. Viszont úgy raktam le a könyvet, hogy nagyon vegyes érzéseim voltak…

Alex, az amerikai elnöknő (!!!) fia szemszögéből olvashatjuk az egész történetet. Nem mondom, kicsit furcsa volt az elbeszélés módja, bár engem nem az E/3 zavart, hanem hogy sokszor például Alex, és nővére June anyukájára szimplán úgy hivatkoztak, hogy anya, olyan helyen is, ami szerintem grammatikailag az E/3 mód alapján nem illett egy-egy mondatba, de annyi baj legyen. Egyébként elsőre nem is értettem, hogy miért emelték ki Molyon annyi értékelésben, hogy zavarja őket az írásmód. Nyilván, ma már gyakoribb az E/1-es elbeszélés egy könyvben, de azért nem olyan ritka ez sem. Na, de vissza a sztorihoz! Alexet és családját meghívja az angol királyi család egy esküvőre, ahol jelen lesz a herceg, Henry is. Ami azért probléma, mert a két srác képtelen egymást elviselni, és nyilván nem sikerül türtőztetni magukat az eseményen sem. A média botrányt csillapítva a két fiatalnak látszólagos fegyverszünetet kell kötnie. Bármennyire is érződött a két srác között az ellentét, az egész hirtelen átcsap barátságba. Aztán szerelembe! Viszont nekem itt jött egy kérdőjel. Vagyis, az elejétől fogva volt bennem egy. Nekem egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy Alex tisztában van-e a szexuális beállítottságával, vagy sem. A könyv elején volt pár utalás ugyan erre, de én nem vettem le ennyire egyértelműen, hogy Alex maga sem tudja, merről fúj a szél nála. Viszont így, ahogy megjelent a szituáció a regényben, és utána, ahogy Alex rájött, hogy mi a helyzet, már érthető volt, hogy miért nem írta máshogy az író a könyvet.

A regény első fele számomra nem volt annyira mozgalmas, csak a végkifejlet miatti érdeklődésem tartott a könyv mellett annyira buzgón. Viszont a második része nagyon megnyerő volt, ez ellensúlyozta nekem az első felénél érzett kételyeimet. Voltak benne fordulatok, mozgalmas volt, kellő helyen volt humor, de megjelenített több fontos témát is emellett a szerző. A két srác közti kapcsolat is egyre jobban elmélyült, és remekül fűszerezte az egészet, hogy épp egy-egy ország árgus szeme nehezedett különböző okból a fiúkra. Aztán, amikor napvilágra került féltve őrzött szerelmük, megnyílt a pokol. Ami várható volt, de a megoldásra nem pont így számítottam. Itt már végképp éreztem, hogy elrugaszkodott az írónő a valóságtól, nem csak a témát illetően, hanem például a királynővel való beszélgetés során. Nekem az már túlzás volt minden szinten. A végén lévő választási hajrá, és a plot twist - amire úgy gondolni is lehetett volna, de közben nekem eszembe se jutott, hogy Luna miért tette, amit tett - szerintem érdekes rész volt. Azt viszont itt kell megjegyeznem, hogy összességében Alexék szálán keresztül megjelenített politikai „okosítások” nekem roppant mód szárazak voltak. Annyira nem áll közel hozzám a politika, könyvben konkrétan a Szigor trilógia kapcsán jelent meg eddig nekem, és ott egyáltalán nem zavart, nem volt úgymond túltolva az egész. De itt nagyon is azt éreztem, hogy egyes politikai dolgokat, álláspontokat az író szimplán le akar nyomni az olvasók torkán. Lehetett volna ezt egy picit lágyabban is megcsinálni… Az írói stílusról fentebb már írtam, én kifejezetten örültem volna egy váltott szemszögnek, mert például én Henry gondolatait is szívesen olvastam volna, illetve érdekelt még, hogyan építené fel az író a – fikcionális – angol palota életét. Sajnos ez elmaradt. A negatív blokk végére hagytam, ami nekem a legnagyobb tüske volt. Rubin pöttyösként elvárásokkal indultam a könyvnek, hiszen ez a kedvenc kategóriám a kiadónál. Ennek kapcsán kicsit féltem a szex jelenetektől, de hát itt aztán egyáltalán nem kellett volna. Ugyanis ilyen kis kedves, ifjúsági regény szintjén vagy még úgy sem lett beleszőve egy-egy, forrónak korántsem mondható ágyjelenet a két fiú közt. Félreértés ne essék, mert nem célzottan erre vágytam a könyvben, csak azért ha már rubin pöttyös regényről van szó, érdekelt, hogy ezt miként oldotta meg az írónő. Nem hiszem, hogy a fordítás csúszott el ennyire, egyszerűen az angol verzióban sem hiszem, hogy ez ennél jobban ki lenne fejtve – ahhoz nekem túlságosan gyermekded lett az egész könyv. Szerintem inkább Youg Adult, vagy ifjúsági regény ez, mint NA.

„Történelmet írunk, igaz?” – írta egymásnak a két fiú szerelmes levelezésükben.

Hát, számomra ezzel a könyvvel ez nem sikerült, összességében a vegyes érzéseim megmaradtak. Annak ellenére, hogy a történet itt-ott csúszott nekem picit, szerintem azért jó volt. A szereplők nekem tetszettek, jól volt megírva Henry és Alex karaktere is, bár még mindig sajnálom, hogy az angol hercegről nem tudhatunk meg több mindent és nem láthatjuk a gondolatait. Szerettem a mellékszereplő lányokat, Norat, Junet és Beatricet is. Valamint nagy kedvencem volt Zahra és Shaan is - bár nekem klisé volt az ő fordulatuk, de ott egyáltalán nem számítottam rá. A sztoriban is voltak aranyos, vicces részek, amik szórakoztatóvá tették nekem az egész könyvet, például a hálaadásra szánt pulyka esete Alexnél. Viszont a fent kivesézett hiányosságok, és apróságok nekem eléggé semlegesre húzták le a könyvet, annyira nem rajongtam érte, és nekem túl erős volt a kiegyensúlyozatlansága így. A történet tanulsága viszont átjött, hogy merj önmagad lenni, ne engedd senkinek, hogy befolyásolják az életedet, hiszen így nehezen tudod az álmaidat követni. Inkább egy aranyos, LMBTQ témájú ifjúsági történet ez, nem feltétlen én voltam a célközönsége neki, de szerintem egyszer el lehet olvasni, mert a szórakozást megadja.

F.

Casey McQuiston: Red, White & Royal Blue – Vörös, fehér és királykék
Kiadó: Könyvmolyképző Kft
Kiadás éve: 2021.
440 oldal

Mi történik, ha egymásba szeret az amerikai elnök fia és a walesi herceg?

Mikor édesanyját megválaszják az Amerikai Egyesült Államok elnökének, Alex Claremont-Diazból azonnal afféle királyi herceg lesz amerikai módra. Jóképű, karizmatikus, zseniális – a mai fiataloknak szóló színarany a marketingcsapat kezében. Csak egyetlen gond van vele: Alex ellenségeskedése egy valódi herceggel, Henryvel az óceán túlpartjáról. És mikor a bulvársajtó kezébe jut egy fénykép Alex és Henry – a walesi trónörökös esküvőjén előadott – botrányos összecsapásáról, ez az amerikai-brit kapcsolatokra is hatást gyakorol.

A család- és államfők kárenyhítési tervvel állnak elő: megrendezik a két rivális megbékélését. Ami eleinte csak az Instagramnak szóló, megrendezett barátság, hamarosan elmélyül, és veszélyesebb lesz, mint azt akár Alex, akár Henry valaha várta volna. Hamarosan Alex azon kapja magát, hogy romantikus kapcsolatba bonyolódott a korántsem régimódi Henryvel, ami befolyásolhatja az elnökválasztási kampányt, a feje tetejére állíthat két országot, és kérlelhetetlenül felveti a kérdést: a szerelem végső soron megmentheti a világot? Miből merítsenek elég bátorságot, és lesz-e akkora hatalmuk, hogy azok legyenek, akiknek lenniük kell? Hogyan érjék el, hogy a valódi énjüket is kifejezhessék a politikai protokoll lépéseiben?

Casey McQuiston bebizonyítja ebben a könyvében, hogy a szerelem nem mindig diplomatikus.

„Bárhova mentem, vittem magammal, és minden lopott másodpercben ezt olvastam, muszáj volt! Magával ragadó, csodálatos, gyengéd, szexi… Ez a könyv mindent tud, amire szükségem van. Irigylek mindenkit, aki még nem olvasta, és átélheti ezt csodás élményt!” – Christina Lauren, New York Times bestseller író
„A Piros, fehér, királykék vérlázítóan mulatságos. Romantikus, szexi, szellemes és izgalmas. Imádtam minden sorát” – Taylor Jenkins Reid, New York Times bestseller író