Végre megérkezett a sztori!! - könyvértékelés

Végre olvashattam az új Kindle-ön

Nincs megállás, robogok tovább Jennifer L. Armentrout Vér és Hamu sorozatában. A harmadik kötet úgy fejeződött be, hogy merem remélni, ez a könyv aztán nem fog kímélni, és pörögni fog ezres fordulatszámon! De mivel eléggé hullámzóak voltak az előző részek, így nem tudom, mit is remélhessek... Tartva az ajánlott sorrendet, elolvastam Az árnyék a parázsban című könyvet is, amely a Hús és Tűz című előzmény sorozat kezdő része. Nagyon várom, hogyan fog összefonódni a két sorozat, hiszen itt is megannyi infó zúdult rám az utolsó fejezetekben, hogy csak kapkodtam a fejemet!

A negyedik kötet a The War of Two Queens - Két királynő háborúja címet viseli. Ami hát valljuk be, az Aranyozott csontkorona végét ismerve eléggé beszédes cím lett. De vajon hogyan fog Poppy boldogulni ebben a részben szeretett királya nélkül? Csatoljam be az övemet, készülve a totális mélyrepülésre? Vagy még annál is mélyebbre kúszik a regény, és itt is várjak a 300 oldalnyi töltelék elmélkedésre? Lássuk!

Ismerős előzmény... - könyvértékelés

Az előző bejegyzésben panaszkodtam némi olvasási válságra, amiből talán kezdek kilábalni. Bár, nem úgy pörgetem a nyári olvasást, ahogy tavaly, és ez kicsit lelomboz, de így sincs megállás. Ezt az évemet eddig erősen a fantasy műfaja uralja, hiszen közel az olvasott könyveim fele ilyen témájú. Januárban kezdtem Rebecca Jarros Negyedik szárnyával, ahol a sárkányok megvettek kilóra azóta amúgy szemeztem másik, sárkányos sztorival, de ez még várat magára, aztán tavasszal egy impulzus vásárlás után egy teljesen más típusú világban merültem el. Jennifer L. Armentrout bedobott a vérfarkasok, szörnyek és természetfeletti erők közé, ami meglepően magával vitt.

A Vér és Hamu sorozat olvasási rendjében ajánlott a harmadik rész után az előzmény sorozat, a Hús és Tűz első könyvét olvasni. Én tartottam ezt a sorrendet, így még nyár elején landolt nálam az első rész, A Shadow in the Ember, vagyis az Árnyék a parázsban meglehetősen vaskos kötete. Vagyis, csak tartja a korábbi részek terjedelmét, ami nem biztos hogy jó tendencia, de erre majd a bejegyzés végén kitérek.