Itt az év vége újra! - évösszegző

Szia kedves Olvasó!

Ismét elrepült egy év, és természetesen a blogról nem maradhat el az összegzése. Mármint, olvasás terén. Nagyon behúzott a decemberi pörgés, a munka, az ünnepi készülődés, a családdal töltött idő, de nem feledkeztem meg arról, hogy számot vessek, mi történt nálam könyvek terén.

Most, hogy kicsit elcsitult a pörgés, és maradt két nap az évből, gondoltam ideje átpörgetni, miket is lapoztam 2024-ben. Előtte azért átolvastam a tavalyi összefoglalómat, hogy milyen vonalat követtem, de nagyjából ez a séma volt meg a fejemben egyébként is.

Minden évben kitűzök egy olvasási célt, ami már egy jó ideje a 25 könyv. Ami számomra egy teljesen tartható mennyiség, de most sikerült felülmúlnom a célomat! Ugyanis december 29-én fejeztem be a 34. könyvemet, ezzel úgy gondolom le is zárhatom az évet. Utoljára 2020-ban olvastam ennyi könyvet. Idén ez 13.228 oldalt jelent, valamint 245 olvasással töltött napot az évből.

Ugyan szép számmal sikerült olvasnom, de így visszatekintve gyorsnak gondolom ezt a fajta tempót. Januártól július legelejéig összesen 21 könyvet olvastam el, hiszen volt, hogy egyet befejeztem és már aznap másikat kezdtem, vagy a rá következő nap. Ahogy tegnap próbáltam feleleveníteni az olvasmányokat, nem mindenre emlékeztem, talán emiatt is mosódik úgy össze elég sok minden. Nyilván, ez máskor is így van, hogy vannak kiemelkedő kötetek, és vannak olyanok, amikre kevésbé emlékszem már. Viszont ekkora mennyiségnél ez már jobban kijön el sem tudom képzelni, hogy akik évi 50 könyvet is olvasnak, ők hogyan emlékeznek mindenre.

Ez a regény nem kímél! - könyvértékelés

Az előző másfél hónapot a jégkorongnak szenteltem. Mind a The Graham Effect, mind a Wildfire remek kikapcsolódás volt számomra, meg hát amúgy is szeretem a könyvek terén ezt a jeges sportot. Viszont nem szakadtam ki a mozgás világából, és maradván ezen a vonalon gondoltam, ideje időt fordítanom Kennedy Ryan regényére is. 2021-ben nagyon népszerű volt ez a könyv, már akkor is nézegettem, de valahogy nem vágytam úgy rá.

Végül tavaly ősszel le is csaptam Vinteden egy példányra a Long Shot – Távoli dobás könyvből. A kosárlabda sosem volt nagy kedvencem, de úgy gondoltam, tartogathat érdekes dolgokat nekem ez a sportág.

Anno belefutottam egy értékelésbe, az alapján nagyon úgy tűnt, hogy teljesen máshogy ítéltem meg a regényt. Most, ahogy a kezembe vettem ez felderengett, és meg is erősödött bennem, ahogy az író előszavát olvastam az elején. Így mindenre számítottam, csak egy kellemes, főiskolai sport románcra nem. Vagyis, a főiskolai sport románcot megkaptam, de közel sem úgy, mint ahogy azt megszoktam, akár a fent említett történetek során.