Mondanám, hogy 2025-ben nagyon jól haladtam az olvasatlan könyveim listájának csökkentésével, de ezzel azért hazudnék kicsit - jelenleg 28 kötet van a listán, ennyi még szerintem sosem volt. A régóta várakozó kötetek közül mindössze kilencet sikerült kihúznom a felsorolásból, de valahol ezt is sikernek élem meg. Bár tökre mindegy, ugyanennyi jött is a helyére, ha nem több. Decemberre már láttam azt, hogy nem fog teljesülni az éves célkitűzésem, de azért még próbáltam két olvasmányt besűríteni a hónapba.
Az egyik választottam Dolly Alderton könyve volt. Igazából csak azért, mert rövidebb a terjedelme, valamint már régóta a polcomon hevert. Soha nem olvastam az írónőtől még, egy teljesen random impulzus vásárlásom volt ez egy kiadói raktárvásáron. Több vélemény szerint nagyon vicces a stílusa Aldertonnak, így pozitív érzésekkel kezdtem a könyvének.
A Minden, amit tudok a szerelemről egy memoár írás, amivel korábban nem igazán volt dolgom. Kíváncsi voltam a felépítésére, az elbeszélésekre, hiszen a harmincas éveim elején járva gondoltam majd jót derülök a hasonlóságokon. De kicsit más irányba haladt a dolog nálam.
