VADregényes tájakon - könyvértékelés

Év elején olvastam Mona Kasten regényét, akkor említettem, hogy ezzel együtt volt egy másik felkapott könyv, ami már ezer éve csücsül a polcomon. Idén több olyan regényt beterveztem olvasásra, amiket már egy ideje na jó, évek óta halasztok. A terveim között szerepelt K. A. Tucker műve is. Most, hogy beköszöntött az igazán őszi időjárás, átmenet nélkül, kuckózás közben elő is vettem a kötetet.

Tavalyi évben ismét felpörgött az adott sorozat, hiszen megjelent a második rész, illetve egy kiegészítő, kis karácsonyi kötet. Természetesen, ismét későn érkező vagyok, és én még csak most találkozok az első résszel, Az egyszerű Vadonnal (The Simple Wild). Újabban sorozatokba fogok, amiknek a pénztárcám nem nagyon tud örülni, illetve a könyves polcom sem, hely hiányában. Úgy voltam vele, hogy a fülszövege alapján ez a könyv nagyjából mindent összefog, amit szeretek: rubin pöttyös sorozatban van, felnőttek a szereplők különböző problémával, a hirtelen bekopogtató szerelem, ami egy nem épp szimpatikus srác oldaláról érkezik, illetve az utazás festői tájakon. Nekem aztán nem kellett ennél több, hogy útnak induljak egy remek szórakoztató történeten!

Az első fejezetben a főszereplő lány, Calla édesanyja az elbeszélő, és nem épp kedves családi kép tárult elém: Susanne lányukkal együtt elhagyja férjét, Wren-t, aki a munkájának, a repülésnek és Alaszka vadregényes tájainak él. A narrátor szerepét ezek után Calla veszi át 25 évvel később, aki csőstül kapja nyakába a hidegzuhanyt. Elbocsátják munkahelyéről, szembesül vele, hogy barátja megcsalja, majd a koronája mindennek, hogy felkeresi apja egy ismerőse, és rossz hírt közöl vele... Rossz érzései ellenére ott motoszkál benne, hogy mégis csak el kellene utaznia rég nem látott apjához. Calla irtózik attól, hogy Alaszkába repüljön, ám nevelőapja átlöki ezen a bukkanón, és repülőre száll. Ahogy megérkezik, egy morcos pilóta, Jonah áll rendelkezésére, aki cseppet sem szimpatikus neki, és ezen a jetire hajazó külseje sem segít. Nehezen találja az apjával is a kapcsolatot, aztán szépen, lassan beilleszkedik Alaszka vadregényes tájába. Vajon rá is az vár, mint egykor édesanyjára? Vagy megtalálja a hideg vadon szépségét? Na és az ő szívét is elrabolja egy bozótpilóta? És a legfontosabb: javít-e valamit ez a röpke kiruccanás az apjával való kapcsolatában?

A kezdeti lelkesedésem a komfort sztorim iránt hamar lelohadt. Hiszen az elejét borzalmasan untam! De nem a cselekmény miatt, ami fokozatosan épült. Hanem valahol az írói stílus miatt. Én nagyon nem szeretem az elnyújtott, rengeteg leírással teletűzdelt regényeket. Itt voltak olyan részek, ahol a semmi 5 soros bekezdést kapott, mint például Calla bőröndjét húzzák az alaszkai reptéren. Aztán amikor egy bolti bevásárlásnak 15 oldalt szentelt az író, ahol történt egy kávé vásárlás, amihez a szereplők külön vettek növényi tejet, kicsit félre kellett tennem a könyvet. És itt elkövettem azt a hibát, hogy hamar ítélkeztem…

Ugyanis miután átvergődtem magamat a könyv első 120 oldalán, utána már nagyon lekötött! Egyre közelebb kerültek hozzám a szereplők. Calla egy picit idegesített az elején, hogy túlságosan a saját nézetét hajtotta, elzárkózott apjától, és valahol a morcos jeti Jonah-tól is, aki a maga módján, de segített neki. Fokozatosan szakadt ki a nagyvárosi életéből, és kezdte felvenni a vadon ritmusát. Lassan kezdte máshogy szemlélni szülei kapcsolatát is, ahogy megbarátkozott Alaszkával. Számomra pozitív csalódás lett az ő figurája, a végére nagyon is érezhető lett nála a karakter fejlődés ami valljuk be, nagyon is ráfért a divatképek és a lifestyle blogban pörgés után. Jonah fokozatosan nyílt ki a lány, és az olvasó előtt is. Nekem szimpatikus lett a srác, főleg a közös kalandjaik alatt! A mellékszereplőket is megkedveltem, nagyon jó kis közösséget mutatott be a sztori a Vadon vállalatának berkeiben, vagy akár a kistelepülések által is. Még Calla apja, Wren is szerethető volt a maga módján. Azt nagyon jól hangolta az író, mikor és hogyan értette meg Calla az apját. Sőt, a történet vége annyira erős lett érzelmileg, hogy nem sok választott el egy kis pityergéstől! Várható volt Calla haza utazása, de nekem egy hirtelen késvágásnak hatott a szerelmi szálat illetően. Már ez elején tagadhatatlan volt a vibrálás a két főszereplő között, de túlságosan hirtelen jött a lezárás. Aztán az utolsó oldalakon valahogy felrázta az egészet K. A. Tucker.

Olyannyira, hogy kedvet is kaptam a folytatáshoz! Amennyire döcögősen indultam a regénnyel, és morgolódtam, hogy miért kapták ezt így fel, annyira elkapott a második felére a történet. És valahol várom is, hogy mit hoz Calla és Jonah párosa a folytatásban!

Nekem tetszett a regény: az alapötlet nagyon jó lett, érdekesen tálalva; a szereplők is kedvelhetők, és érződik a karakterfejlődés nagyon, okozott pár vicces részt a „nagyvárosi lány bekerül a szó szerinti vidéki életbe” szitu. Nem volt agyonnyomva a sztori erotikus jelenetekkel, pont ott, és akkor volt beleszőve, amikor ideje volt. Mellette az érzelmi tetőpontja nagyon ott volt! Azt sajnáltam egyedül, hogy Alaszka nem kapott akkora hangsúlyt, keveset olvashattam a tájról. Nagyon szerettem a repülős részeket Calla szemén át „látni”, sajnáltam, hogy ebből nem jutott annyi. De ezt leszámítva tudom ajánlani a könyvet! És már értem, hogy miért volt ennyire felkapott.

F.

K. A. Tucker: The Simple Wild – Az egyszerű Vadon
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2021.
488 oldal

A sors ismétli önmagát?

Calla Fletcher kétéves volt, amikor az édesanyja vele együtt elmenekült az alaszkai vadon és az elszigetelt vidéki életmód kihívásai elől, és elhagyta Calla apját, Wren Fletchert. Calla sosem nézett vissza, és huszonhat évesen a mozgalmas torontói életen kívül nem ismer mást. Amikor azonban az apja felveszi vele a kapcsolatot, és tudatja, hogy súlyos beteg, a lány tudja, hogy ideje megtennie a hosszú utat a határ menti elhagyatott kisvárosba, ahol született.

Calla szembenéz a mászkáló vadakkal, a különös nappali órákkal, az elképesztő bolti árakkal és időnként még – szent ég! – a kinti pottyantós vécével is, cserébe, hogy megismerhesse az apját: a férfit, akivel a rengeteg hibája ellenére is újra törődni kezd.

Ám miközben nagy küzdelmek árán igyekszik hozzászokni a sarkközeli éghajlathoz és az otthonitól teljesen eltérő életritmushoz, Jonah – egy csendes, cinikus és büszke alaszkai pilóta, aki Calla apjának repülős vállalatát, a Vadont működteti – alig várja az elkényeztetett városi lány bukását. Meggyőződése ugyanis, hogy Calla túlságosan kényes ahhoz, hogy megbirkózzon a vadonnal.

Jonah-nak feltehetőleg igaza van, de Calla eltökéli, hogy bebizonyítja a tévedését. Aztán váratlanul azon kapja magát, hogy elmélyül a kapcsolata a robusztus pilótával. Ahogy a férfi rejtett megvetése egyre halványul, barátság veszi át a helyét – vagy talán valami mélyebb is?

Az elismert írónő, K. A. Tucker legújabb, mesterien sikerült romantikus regénye, lenyűgöző karakterekkel egy lenyűgöző helyszínen.