Röppályán kívül - könyvértékelés

Idei év első olvasmánya

Új olvasmányok után szoktam néha kutatni, ilyenkor felcsapom pár kedvenc könyves boltom oldalát, és nézelődök az új megjelenések közt. Így találtam meg a Könyvmolyképző oldalán Julie Johnson könyvét. A Like Gravity – A szerelem vonzásában fülszöveg alapján érdekesnek tűnt. Valahol sejtettem, hogy picit sablon sztori lesz, kikövetkeztethető lesz a történet vége, de ez nem tántorított el attól, hogy későbbiekben megszerezzem és olvassam. Egy nagyon kedves barátnőm karácsonykor meglepett a könyvvel, így 2021-es évem első olvasása lett ez a regény.

A borító szép színekben játszik, viszont nem feltétlen tudtam hozzácsatolni a történethez nálam ugye ez elég sokszor fontos tényező. Mint mondtam, a fülszöveg egy tipikus New Adult könyvet tükröz, ami egy átlag szerelmi sztori lehetne. De lássuk mi az, amiben picit más volt!

A történet elején egy visszaemlékezést olvashatunk, ami keményen mellbe vágja az olvasót. Brooklyn egészen kiskorában élt át egy olyan tragédiát, ami alapjában véve rengette meg az egész életét. Ennek ellenére próbálja normálisan élni mindennapjait. Egyetemista, legjobb barátnőjével lakik együtt, néha belefér egy kis bulizás is. Ám éjszakánként a múlt beférkőzik álmaiba, ami egy ekkora trauma esetén szerintem átlagos „hatás” lehet. Már az elején feltűnt, hogy elég sok leírás van a történet közben, ami nekem sokszor úgy hatott, hogy legyen valami, amivel ki van töltve a hely. Többször éreztem azt, hogy nem is volt fontos a cselekmény szempontjából akkor ott az a leírás. A lány életébe egy véletlen folytán toppan be az egyetem ügyeletes szívtiprója, Finn.

Ahogy a két fiatal kezdte jobban megismerni egymást, számomra szinte borítékolva volt a történet végkifejlete. Bee és Finn között olyan kapcsolat alakult ki szépen lassan, ami érezhetően csak két megtört lélek között jöhetett létre. A fiúnak a múltja egy ideig rejtve maradt, aztán ő is felfedte titkát, ami hasonlóan megtört volt, mint Brooklyné. A lány álmai, amiben visszaemlékezett a gyerekkori életére, egyre „gyanúsabbá” váltak, ahogy haladt előre ismeretségük a fiúval. Érdekes volt szerintem, hogy Brooklyn-nál egy-egy élethelyzet aktiválta úgymond az emlékeket, valamint az is tetszett, ahogy a pszichológusa segítségére volt a lánynak az emlékezésben.

Ahogy Brooklyn rájött, hogy kapcsolódnak az emlékeket felidéző álmai a jelenéhez, borzasztóan kiborult. Nyilván megrémítette a felismerés, de nem értettem elsősorban, hogy miért volt így felháborodva, és miért reagált úgy, ahogy. Nem szeretnék spoilerezni, azért nem akarok jobban belemenni. A végén felgyorsultak az események, az utolsó pár oldalba rengeteg izgalom szorult – bár nekem annyira ez sem volt nagy meglepetés. Ezt a nyomozói szálat kissé gyengének éreztem. Voltak jelek, voltak kész tények, de valahogy mindig átsiklottak felette, aztán hopp, jött is a baj.

Ennek kapcsán rá is fordulnék a konklúzióra. Többször éreztem azt, hogy a regény kiforratlan, többet szeretne nyújtani annál, mint amit adott. Például a két főszereplő kapcsolatának alakulásában is. Szépen haladtak, majd jött egy pont, ahol robbant a bomba, aztán újra ugyanoda lyukadtak ki. Valahogy nem mindig sikerült egy-egy fordulatot megírni rendesen, hogy úgymond kiteljesedhessen. Illetve visszagondolva, nem fektetett akkora hangsúlyt a srácra az író. Finn-ről annyit tudtunk meg, hogy zenél, és ugyanoda jár egyetemre, ahova Bee. Ennyi. Míg a fiúról alig tudhattunk meg valamit, a lány gondolatai túlságosan mélyre mentek. Rengeteg mindenen – például kapcsolatuk alakulásán – agyalt feleslegesen, ami megnehezítette az adott szituációkat. Ott volt még mellette Lexie, a legjobb barátnő karaktere. Ha nem lett volna ő megjelölve, mint legjobb barátnő, a viselkedéséből nem jöttem volna rá. Számomra az volt a legfurcsább, hogy gyerekkoruktól fogva ismerték egymást, együtt is éltek, de egyáltalán nem firtatta a lány múltját. Nyilván, néhol jobb megadni a távolságot a másiknak, főleg ilyen kényes kérdésnél. De ha évek óta ismerek valakit, akkor azért próbálok neki segíteni, minél több támogatást adni, hogy ilyen érzékeny témában is a bizalmába fogadjon. Mert szerintem egy legjobb barátnőnek ez az ismérve. Fent említettem, hogy a nyomozás nagyon gyengére sikerült a regényben. Brooklyn többször érezte, hogy valami nem stimmel: figyelték este, betörtek hozzá, zaklatták telefonon, lesifotókkal tapétázták ki a szobáját, amíg nem volt otthon. Egy rendőrségi bejelentés volt az egész, és nem gondolták tovább, hagyták, alakuljon az egész, ahogy lehet. Támadás is történt, ahol egyetlen emberre gondoltak, akinek alibije volt, így ejtették is az egész történetet, mintha szemet lehetett volna hunyni az egész felett. Ugyan már! A két fiatal ismerkedése annyira elmosott körülöttük mindent, hogy nem vették észre a jeleket.

A kiforratlansága ellenére a történetet nem mondanám rossznak. Voltak hibái, de azért el lehet olvasni egyszer. Ha kicsit kevesebb monológ került volna bele, akkor talán nem veszett volna el az érdeklődésem egy idő után. Viszonylag hamar meg lehet fejteni a nagy talányokat a könyvben, de azért a végére sikerült egy meglepetést behúznia az írónőnek.

Kicsit elnyúlt a poszt írása, valahogy megrekedtem az alkotásban, de most behoztam az elmaradásomat. Jelenleg a Barbibébi sorozatot olvasom újra, hiszen a polcomon pihen már a friss kötet belőle. Remélhetőleg nem sokára jövök az új bejegyzéssel. Időközben a blog betöltötte a HATODIK évét. Hát, még mindig nem hiszem el, hogy ilyen régóta dédelgetem ezt a projektet, és sikerült kitartanom mellette – habár volt pár hullámvölgyem, amikor elgondolkoztam rajta, hogy abbahagyom. De egy kisebb kihagyás után rendszerint mindig visszajöttem! Köszi továbbra is az olvasást és az érdeklődést Nektek! J

F.

Julie Johnson: Like Gravity – A szerelem vonzásában
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Kiadás éve: 2020.
424 oldal

„Minden érzelemhez megvan a hozzáillő dal, Bee. Minden könnycsepphez, minden mosolyhoz, minden szívfájdalomhoz és minden győzelemhez…

A húszéves Brooklyn „Bee” Turner számára a gyász régi ismerős. Miután hatévesen szemtanúja volt édesanyja brutális meggyilkolásának, Brooklyn zárkózott, sebzett, és – mindenki szerint – egyenesen kiállhatatlan lett. És a lánynak tökéletesen meg is felel, ha elviselhetetlennek tartják, hiszen így senkit sem kell közel engednie magához.
Ezért aztán teljesen felkészületlenül éri, hogy miután– szó szerint – belebotlik Finn Chambersbe, az egyetem hírhedt szoknyapecérébe az egyik helyi együttes énekesébe, a fiú makacs elszántsággal igyekszik összebarátkozni vele, Brooklynban pedig veszélyes vonzalom támad iránta.

Tudja, hogy ami köztük van Finn-nel, az több lehet szexnél.
Talán több barátságnál.
És talán több még szerelemnél is.

Ám amikor felbukkan a múltjából egy fenyegető árny, és minden eddiginél nagyobb kihívás elé állítja őt, Brooklyn eléri a töréspontját. Tizenöt év után először kénytelen szembenézni a gyászával és az emlékeivel, miközben halálos macska-egér játékba bonyolódik egy láthatatlan ellenséggel.
Mert néha más démonokkal is szembe kell néznünk, nem csak azokkal, amik bennünk rejtőznek…
Ismerd meg titkait és az elkerülhetetlen sorsát!