Minden éven jön egy időszak nálam, amikor azt mondom, hogy na, ideje megnyomorítani a lelkemet egy Colleen Hoover könyvvel. Ugyanis még mindig vannak az írótól olvasatlan példányaim a gyűjteményemben. De valahogy a Verity óta nem éreztem az a WOW faktort, amit régen kiváltottak a könyvei belőlem. Jó, tavaly az Elrontott életek megütötték a korábban megszokott szintet.
Tavaly is ilyentájt vettem a kezembe egy jó kis CoHo könyvet, így folytatom ezt a szokásomat. Nem nagyon szoktam már újonnan könyveket rendelni, inkább másodkézből szerzek be regényeket, amolyan win-win szituációként. Viszont előző nyáron ez a könyv pont a kivételeket képezte nálam. Hiszen előrendelésként érkezett meg hozzám a Heart Bones, avagy a Szív csontjai. Nem tudtam ellenállni az éldekorált kiadásának, így landolt is a kosaramban, majd később nálam is.
Láttam itt-ott röpke véleményeket a könyvről, illetve idézeteket is olvastam, azok alapján nagyon megtetszett. Több olyan értékelés volt, hogy igazán szívet tépő, sírós lesz a regény, így izgatottan fogtam neki, hogy vajon számomra mit fog tartogatni. Nos, az írónő nem habozott, már az elején ledöbbentett...
