Az előző bejegyzésemben megágyaztam a soron következő
kettőnek, hiszen én is belevágtam teljes gőzerővel a Negyedik Szárny az első
könyv olvasása után kicsit fáj, hogy a „The Empyrean” sorozatnevet nem hagyták
meg sorozatba, úgyhogy folytatom Rebecca Yarros trilógiájának olvasását és
véleményezését.
Annyi pihenő időt hagytam a két könyv között, hogy megírtam
az előző bejegyzést, és már ugrottam is a folytatásba. Az Iron Flame vagyis Vasláng
még termetesebb könyvpéldány, mint elődje, a maga szolid kis 1000 oldalával.
Továbbra is az e-könyv olvasómon függök, hiszen hetek óta nem tudom kb.
elengedni a kis kütyüt. Bár, eljátszottam a gondolattal, hogy ezeken a vaskos
téglákon csodaszép az élfestés, de meglátva egy-egy kósza élfestett kötet árát másodkézből!!,
erről az ábrándomról hamar le is tettem... Majd talán eljön az én időm is.
Amekkora elánnal és függővéggel ért vége az első rész,
ugyanonnan dübörgött tovább ez a kötet. Rengeteg kérdés maradt bennem az utolsó
3 mondatot olvasva, amire kezdésként csak apró válaszokat kaptam, ahogyan Violet
is. Viszont ennél izgatottabban vártam, hogy mit fog tartogatni nekem ez a könyv.
Hát… Gyakorlatilag nem bírtam a lépést tartani az írónővel!
Oh, Xaden Riorson, miért…